Ha a tenyésztésből nem lehet megélni és ez legtöbbször veszteséges akkor miért van annyi tenyésztő?

Több mint fél éve benne vagyunk a megfelelő kennel keresésében. A fél év alatt rá kellett jönnöm, hogy nem mind arany ami fénylik. Laikusként belekezdve az első szimpatikus honlap, kedves válaszímél, és megnyerő hang hang után kész lettem volna kiskutyát venni.

Aztán egy kedves állatorvos barátom felvilágosított, hogy az ilyen állatorvos által kitöltött papírt, ami igazolja a dp mentességet, pár doki nagyon készségesen némi anyagi juttatás fejében megcsinálja.

Itt egy világ omlott össze bennem, de nem adtam fel, szűkítettem a kört.

Csak olyan tenyésztőket kerestem akik fel tudták mutatni az MKOE által hitelesített hologrammal ellátott dp szűréseket.

Aztán jött a következő csavar. Egy-két kennelnél feltűnt, hogy a leendő párosításokban a szülők pl féltestvérek.

Sokat mosolygok a kennelek honlapjának bemutatkozó szövegein. Mindegyikben megtalálható: "beleszerettem ebbe a fajtába".

Én ezt el is hiszem, de aki a nagy fajta iránti szeretetében odáig merészkedik,hogy hamis dp szűrést dug az orrom alá, az nem tenyésztő. Szerintem sokan a helyes úton indulnak el, mikor elkezdik egy adott fajta tenyésztését, aztán valaki vagy rajta marad, vagy nem.

Sokan szeretik a kutyákat annyira, hogy képesek az áldozatra, de a MEOE tagok közül nagyon sokan csak a saját kutyájuk miatt tagok, mert kiállítanak vele szórakozásból, mert megígérték a tenyésztőnek h viszik majd, vagy éppen munkaversenyekre jár vele, mert a kutyasulizás a hobbija.

Én pl. hobbiból jártam kiállításra és voltam MEOE tag a kutyámmal 4 évig, nem tenyésztünk vele soha, pedig szép eredményeket értünk el, amin csak voltunk.

MEOE tag nem csak azért lesz valaki, mert tenyészteni akar.

16 éve vagyok tag, 13 éve alakítottuk meg a saját klubunkat, alapító tag voltam.

Első évtől jártam kiállításokra. De az első almunk csak 4 éves.

Az első 12 évben csak tanultam a fajtát, néztem, hogy milyen kutyát szeretnék majd egyszer.

A tenyésztés nem a kutyák termelése és eladása, hanem egy szenvedély. Minden tenyésztő meg szeretné mutatni a világnak, hogy milyen sokat tud a fajtáról, így milyen szép és egészséges kutyákat tud létrehozni. Ennek érdekében anyagi áldozatokra is képes. Pont azért adja drágábban a kutyáit, mint a kilóra gyártók, mert nem szeretné, hogy hosszú évek munkáját tönkretegyék.

Ez nem csak az egyedek, saját kutyák, hanem a fajta szeretete is. Sőt, elsősorban a fajta szeretete. Az egyszeri almos valaki is imádhatja a kutyuskáját és mindent megadhat neki, mégsem szereti a fajtát, ha meggondolatlan párosítással nem megfelelő egyedeket hoz létre. Egy tenyésztő ennek érdekében képes szelektálni, netalán felnőtt kutyát is elajándékozni jó helyre, hogy tovább tudjon lépni az általa helyesnek tartott irányba.

Hogy nem hagyják élni a kutyákat a kiállításokkal, arra azt tudom mondani, hogy jöjjön el hozzánk valaki egy kiállítás előtti napon. A kutyáim ott tobzódnak, mikor az elsőt el kezdem fürdetni, hogy mikor kerülnek már sorra ők is. A kiállításon meg végig örülnek, élvezik és jól szórakoznak. Egy normális egészséges kutyának ez nem kínzás, hanem új élmény, amit szívesen fogad.

Azt szoktam mondani, hogy a kiállítás meg a tenyésztés egy szenvedélybetegség. Csak kicsit rosszabb, mint a drog vagy a szerencsejáték, mert arról le lehet szokni megfelelő terápiával, de a kutyáim akkor is megmaradnak, ha soha többé nem megyünk kiállításra, vagy nem lesznek kölykök.

Nekünk van egy kutyatenyésztő barátunk, ő tenyésztő. S amit elmesél, elmond, nem lehet megélni belőle.

Ő nem is ezért csinálja, csupán szeretetből és hobbiból. Soha nem jön neki vissza annyi pénz, hogy megéljen belőle! Berni pásztort tenyésztenek.