SEGÍTSETEK! Hogy nyugtassam meg?

Bírom hogy megint olyan dolgokat hoztok csak fel amik nem ide valóak. Ti amúgy csak azért jártok fel hogy osszátok az embereket? Senki nem beszélt ilyen marhaságokról amiket ide felsoroltál. Amúgy személy szerint az én huskym barna szemű, és mi nem vásároltuk hanem betegen került hozzánk. Azt sem tudom hány évesek vagytok, de nektek is elég nehéz a felfogásotok úgy látom. Minden ember más, minden kutya más, mindenki más környezetben él, nem mindenki tehet meg mindent. Egy tolószékestől sem várhatod el hogy futosgáljon, -attól függetlenül mert te megteheted- mindenkinek más lehetőségei adottak. Ez a szerencsétlen gyerek feltett 1 kérdést. Magasról tojik rá sztem a ti f*szságaitokra. Kicsit belekéne képzelnetek a másik szituációjába magatokat, és nem a ti életviteletekkel kéne jönni. ...

Szerintem nem a feltétlenül a gyerek a hibás. Ugye ne várjuk már egy 10 évestől hogy felneveljen egy kutyát. De azt a kutyát csak megvette valaki akár a gyerek unszolására akár más miatt. De akkor legalább egy felnőtt ember tudjon már sétáltatni egy kutyát. Sajnos Magyarországon még mindig mindennapi hogy egy kutya a kertben éli le az életét mert hogy ott elvan. Azt meg ne mesélje be nekem senki hogy olyan lehetetlen elvinni egy kutyát sétálni. Nem akkora dolog az hogy aki akarja ne tudja megoldani.

Én is mint már írtam 10 v 9 voltam mikor hozzánk került egy husky. nem tom pontosan a storyt mert régen volt, de a gazdája nem foglalkozott velük és az összeset utcára tette. Az egyiket mi hoztuk el. Majdnem elpusztult, lázas volt, férges volt. Azt írod hogy nem kell akkor ilyen kutyát vennie az embereknek. Nah de mi pl nem vettük. Vagy hagynom kellett volna h megdögöljön az utcán? Fogalmam sem volt a husky tartásáról 10 évesen, pláne h első kutyánk is volt. Nah most szted mit kellett volna tennünk? Ott kellett volna hagyni hogy elpusztuljon csak azért mert nem értettünk a fajtához? Azóta megtudtunk róla mindent, a jövőben is csak huskyt fogunk/fogok vállalni.

Nekem is huskym van,és lakótelepen vagyunk, és nem csak azért viszem le a kutyát, hogy elvégezze a dolgát. Nem divatból vettem ilyen kutyát, és mielőtt megvettük, rengeteget olvastam utánuk, milyenek, mekkora a mozgásigényük, és mérlegeltem, vállalni tudom e a napi lemozgatását, nevelését. Futunk sétálunk és kutyafuttatóba megyünk, így le is van mozgatva illetve szocializálódik is. Minden este egy fáradt, boldog kutyát látok kinyúlni a helyén. Ja nálunk is volt ilyen gond, hogy elromlott a lift, és drága kutyám megmakacsolta magát, és egy lépést sem volt hajlandó tenni lefele. Na persze,majd kézben viszem le!NEm!Jutalomfalattal mindenre rá lehet őket venni.Ő is azt hitte, hogy a világ legszörnyűbb dolga lemenni a lépcsőn, aztán rájött, hogy jutifalit is kap, és nincs semmi a lépcsőben. Azóta vígan szalad le, ha nincs lift. Versenyezni szoktunk, ki a gyorsabb:) Ja és ha nagyon akarjátok, meg lehet tanítani,hogy szépen sétáljon. Nem könnyű, de kitartással mindent lehet, meg jutalmazással. Én is elbírom a kutyát, 50 kilós nő létemre. Eleinte engem is rángatott, de ma már tudja, hogyan kell. Sokat sétálunk külvárosban is, és szerintem nagyon sok kertes kutyát is sétáltatnak, futtatnak. Kóbor kutyák ott is vannak, de simán elzavarom őket, ha kell, pedig nem vagyok egy félelmetes látvány. Ezzel nem a gyereket bántom, nyilván nem neki kell elkezdeni nevelnie a kutyát 13 évesen, de azt nem hiszem el, hogy az apja nem bírja visszatartani a kutyát. Csak könnyebb út, ha azt mondjuk, á nem akar jönni a kutya. Sok kör lesz, mire szépen fog sétálni, de ha apu akarja (igazán) akkor menni fog. A kaja meg csodákra képes. Szerintem simán kimenne a kapun, ha nem cibálva lenne, csak le kell rakni a kaját a kapun kívül és laza pórázon hagyni, döntse el ő mi a fontos. Úgy is ki fog menni a kajáért, ha 5 perc után is. Lehet utána rögtön vissza is megy a kapun belülre. Akkor kezdeni kell elölről, kicsit messzebb tenni a kaját, de most sem rángatni, hanem hagyni, hogy magától küzdje le a félelmét. Inkább bíztatni kell. Én így csinálnám. És szerintem is vigyétek el ivartalanítani. Ja és legalább a csirkeólat csináljátok meg normálisra, legalább a kertben legyen szabad.

Szerintem ezt a szülők rontották el, de nagyon. Megvették a kutyát, mert a gyerek akarta, vagy azért, mert kertesházba legyen kutya. De az igényeikről már fogalmuk sincsen. Egy 13 éves gyerek nagyon ritkán tud felelősségteljesen gondozni egy állatot. Nem lehet rábízni ekkora terhet. Mert én is voltam 13 nekünk is volt kutyánk akkoris. De egészen másképp állok most a dolgokhoz 21 éves fejjel. Mert most lett saját kutyám. Sok minden megváltozott, mert ugye teljes mértékben én felelek érte. Ha orvoshoz kell vinni, én viszem én fizetem. Én gyógyítgatom, az ivartalanítás után is én vittem minden áldott nap orvoshoz majdnem 3 hétig kontrollra, hogy gyógyuljon rendesen a seb, én kenegettem neki. A kajáját is én választottam és apuval is hatalmas csatákat kellett vívni, hogy ne a szar Chappy-t egye, hanem Acana-t, mert ő sem volt vele tisztában, hogy mitől is olyan olcsó a kaja. Igaz én még tanulok, meg a kutya miatt se vállalnék el napi 12 órás melót, részben miatta is folytatom a tanulást, hogy eltudjam tartani magunkat. Egy hónapban kb 30.000 ft-om van ebből 25 e a gyerektartás, amit anyukám nekem ad. Ebből fizetem a kutyám dolgait. Nem sajnálom rá egy percig sem mert én akartam. De ez óriási felelősség, hogy valaki normálisan tartson neveljen egy kutyát. Amit nem bíztos, hogy egy 13 éves vállalni tud. Persze nekem azt mondták, hogy igen lehet kutya, de akkor el kell mennem dolgozni és összeszedni rá a pénzt és utánna fizessem is a dolgait, ez a mai napig így van. Sétáltatni is csak én viszem. Ezt csak azért írtam, le, mert szerintem a szülei a hibásak, hogy egy olyan terhet akasztanak a gyerekre, amit ő nem bír el. De ez sajnos a nagy általánosságba így van. Az én anyukám is olyan, hogy imádja a kutyákat, de fogalma sincs, hogy mik a Valódi igényei. Sétáltatni is azért viszi a kutyáit, mert rászóltam, hogy igenis vinni kell őket. (nem együtt élünk) Mostmár egyre gyakrabban kér tőlem tanácsot, hogy mit hogyan kell csinálni. Mert én se vagyok tökéletes, de igyekszem. Sokan csak egyszerűen nem tudják, hogy hogyan kellene. A szülöknek kellene sokkal felelősségteljesebben gondolkodni, hogyha tudja, hogy megveszi a kutyát, akkor talán vállalni, hogy foglalkozzon vele. A párom is sokszor meglepődik, hogy úgyis lehet kutyát nevelni, hogy nem üvöltözök vele vagy rángatom, hanem normális stílusban. Mióta látja, hogy én hogyan törődöm a kutyámmal, rájött, hogy az apjánál vagy az anyjánál nincs jó sora a kutyának. Látja az én kutyám szemén a boldogságot, míg a más kutyákén nem. Szerintem a kérdező szülei is ebbe a kategóriába tartoznak, hogy megvették az állatot aztán ennyi. Arra már nem áldoztak energiát, hogy felmérjék a szükségleteit. Az most megint más tészta, hogy valaki a halál elől mentette meg a kutyát. A párom szüleinél van 5 kutya, soha nem sétáltatják őket, csak kennelbe vannak, vagy a kertbe. De ők azért fogadták őket örökbe, mert a gazdájuk fejbe akarta lőni öket. Most ez megint más történet, mert ennél a sorsnál még ez is jobb. Legalább úgy ahogy normális körülmények között élnek. Nincsenek összevissza verve, vagy éheztetve láncon. Ha olyan körülményeim lennének akkor sajnos én inkább nem tartanék kutyát. Most, hogy van foggal körömmel ragaszkodom és inkább én nem ennék, mint hogy neki mindene meglegyen. Nekem ő az elsö és a boldogsága. Bocs a kisregényért, remélem átjött a lényeg.