A pórázon tanítós kutyaiskoláknak mi értelme van?

Mi pórázos suliba járunk, és ott úgy zajlik a behívás, hogy a kiképzőnek átadom a pórázt, én elrohanok, aztán megfordulok, és hívom a kutyát. A kiképző elengedi, a kutya pedig odaszalad hozzám.

De vannak kutyák, akik szabadon vannak. Azok, akik letették már a vizsgát.

Akik még nem tették le, azok mást gyakorolnak pórázon. :)

Amíg nem érkezik a válasz, addig az én tapasztalatom írom :)

A legtöbb gondom a szocializációval van, nagyon hanyagolják az emberek. De nekem van segítségem, a saját kutyám, és a húgom, az esetek 70%-ban tehát nem egyedül vagyok.

Hogy van-e kutya szabadon, és hogy melyik nem, az mindig a kérdéses kutyától függ. De én a gazda nélkül csinálom (mivel általában nem is létezik gazda, vagy én harcoltam ki, hogy foglalkozhassak a kutyájával...), így nem ismerhetem jól a kutyákat, és fő az óvatosság.

A domináns kutyák először, vagy súlyosságtól függően az első néhány alkalommal összeszagolásnál mindig pórázon vannak, és ha jól ment, akkor már engedem is el.

Az első mindig az én kutyám, akivel összeismertetem, mert egy lángelme, ha barátkozásról van szó :) A legtöbb helyzetet önmaga képes kibékíteni, mielőtt elfajulna. Amíg bizonytalan a helyzet, addig résen vagyok, hogy bármikor korrigáljak, a kutyám tökéletesen jelzi, hogy a másik kutya szándéka mikor fordulna rosszra, és az mennyire komoly, így idejében reagálhatok.

És utána vonok be egyre több kutyát a dologba, a végén kihívásokat is :D

A szocializációt pórázzal képtelenség elérni, ez igaz.

A behívást viszont fokozatosan nevelem bele, és segítségként a "marad" parancsszót használom, és sokszor rajta hagyom a pórázt a nyakörvön az utcán. Egyre több ideig kell helyben ülnie/feküdnie, és egyre változatosabb ingerek között, majd a behívással oldom, ilyenkor már annyira hálásak érte, hogy csak úgy repülnek, utána meg együtt tombolunk egy kicsit, hogy had örüljön a sikernek :)

Azt kis távolságokról kezdem, amikor szabadon csatangol, néha elengedés utáni pár méterről visszahívom. Sőt, eleinte vadászok az olyan pillanatokra, amikor a kutya épp rám pillant, vagy kevésbé elfoglalt, stb., és így nagy távolságból vagy kutyák/erőteljes szagok közepette is sikerélmény mindkettőnknek a behívás. Innen már csak egy pici lépés, hogy igazán jól behívhatóvá váljon.

Igaz, hogy ez makacsságtól függően igénybe vesz 2, vagy 3 vagy 4 hetet is, mire igazán elfogadhatóvá válik, de számomra nagy eredmény, mivel nem az én kutyám, a gazda a láthatáron sincs, nincs, aki otthon is gyakorolna vele, és tulajdonképp csak azért csinálom, hogy ne legyen rettegés a séta vele. Jah, mert azért kéregetek el kutyákat, hogy az enyéimnek legyenek haverjaik, illetve, mert egy-kettő kint csatangol, és nem épp egy szelíd bárány, ilyenkor jobb a gazda tudtával a saját kezembe venni a dolgot, mielőtt valamelyikünkre rátámad.

Szerintem a legkönnyebb a helyben maradással elkezdeni, mert miközben várakozik, gyűlik benne a feszültség, a tettvágy, és szinte kilő felém, már csak rám koncentrál.

a póráz nélküli sulinak mi értelme van?

amikor kötelező a póráz használata minden közterületen akkor hogyan tanítják nevelik a kutyát és gazdit a helyes magatartásra, a törvények betartására?

mivel alapozzák meg az alapengedelmességet?

egy agresszív kutyát hogyan kezelnek póráz nélkül?

a póráz a legfontosabb kommunikációs eszköz szerintem, mindennek az alapja...

Elmesélem egy élményem egy kutyaiskolással, ami nekem is megbélyegezte egy kicsit a dolgot :)

Az egyik iskolai ünnepen minden évben van lovas bemutató, ahol kardoznak, tűzön ugratnak és lőnek is. Idén úgy döntöttem, hogy már elég jól haladok egyik kutyámmal (a másik süket volt, meg hót nyugis, vele nem volt gond), sokat túráztunk lovak felé, pórázzal összeszagolgatták egymást, és póráz nélkül gyakorlatoztunk mellettük, és a tüzijátékot is kezdte elviselni (hiperfélős kiskutya volt amúgy).

Csak épp a bemutatón lekéstem azt a pillanatot, amikor le kellett volna lépni nagyobb távolságra, úgyhogy ott voltunk, amikor eldördült a puska, majd a pisztoly, majd az ágyú is... :S Hát én is majdnem lerogytam a földre, a kutyám meg felugrott a levegőbe, és elkezdett keringeni maga körül, hogy mi volt ez. Így nem mehettünk el onnan, úgyhogy a visszalevő lövéseket is kénytelenek voltunk kivárni, aztán, hogy jó élménye legyen, el akartam intézni, hogy békésebb szituban is találkozzon azokkal a lovakkal és emberekkel, akiknek köszönhettük a bulit, de úgy felpörgött ijedtében, hogy szinte már vonszolt feléjük... Aztán egy (mint kiderült, kutyaiskolát végzett) hapsi elkezdett nekünk ordibálni, hogy felfele rángassam meg, különben mégis mit várok a kutyától? Egyrészt azzal semmire nem mentem volna, mert nem bunkóságból önállósította magát, hanem azért, mert se élő, se holt nem volt éppen, másrészt parancsra ugyanúgy engedelmeskedett ilyen állapotában is, és már kiadtam neki a fekszik-maradot, és szépen elhenyélt, mikor odaért, kivette a kezemből a pórázt, és elkezdte magyarázni, hogy ő sulis, és így - ellenben velem - ő megtanulta a pórázkezelési technikákat, aztán be is mutatta a dolgot a kutyámon... Ekkora már mindenki minket nézett, ami elég kínos volt, tekintve, hogy én vagyok a "nagy kutyás". Hiába magyarázhattam neki, hogy felőlem végigrángathatja a kutyámat, nem fog hatni rá, mert le kell nyugodnia, mert ő meg azt magyarázta, hogy ha a kutya engedetlen, akkor igenis rántsam a pórázt, amíg (az én megfogalmazásomban) meg nem adja magát.

Tehát ezt szépen belenevelték, ha hülye a kutya, akkor ott a póráz a korrigálásra (ha nem hat, akkor biztos domináns a kutya az emberrel, gondolom). Azt valahogy nem tekintette igazi megoldásnak, hogy nem használom a pórázt, hanem parancsokkal irányítom.

Ezek után pedig nem értem oda a lovakhoz sem, mert a rángatásos élményből is fel kellett oldanom valami pozitívummal :S

Nekem ezzel van csak gond, hogy rászokik az ember arra, hogy ezzel rendezzen le olyan helyzeteket, ahol az nem helyén való, mert itt nem erőszakkal kellett visszaszerezni a kontrollt, hanem finomabb kizökkentéssel... Túlságosan rábízzák magukat a póráz erejére. (Mellesleg, hogy jön ahhoz, hogy korrigálja a kutyámat, amikor nem is ismeri, azt se tudta, hogy pánikreakció volt, és nem is a lovakat akarta betámadni. Legszívesebben orrba vágtam volna...)

Én nem vagyok a pórázos tanítás ellen, mivel még nem tart ott a világ (ezen része), hogy meg tudja oldani, és szép eredményeket lehet elérni ezzel is, de egy-két fogalomzavar azért van a póráz körül.

Közetüreleten pont azért kell póráz, mert egy kutyának nincs szüksége vizsgákra, hogy kitehesse oda a lábát, ennélfogva veszélyt jelenthet másokra és magára is.

Ha egy kutya engedelmes szabadon, engedelmes pórázon is, ott is ugyanúgy tudja a dolgát, tehát nem törés a kutyának, hogy póráz nélkül képezték, de mégis kell viselnie.

És van a pórázon követés, ami kifejezetten pórázas gyakorlat mindenhol, kivétel nélkül. Közterületen pedig ezt gyakorolják a kutyák.

Egy engedelmes kutyánál nem a póráz a kommunikáció eszköze, hanem az agy. Pórázos helyeken is az a cél, hogy idővel ne legyen szükség rá, tehát ez tényleg csak az alapoknál segítség, utána már visszaesést vagy rossz munkát jelent, ha szükség van rá.

De,az anyag majdnem az IPO azokban a videókban.

De az IPO nem csak arról szól,hogy megcsináljuk a feladatokat.ott nagyon pontos munkát kell elérni.Ez a két videó meg közel nem az.Mind két videónál szinte végig kint van a kutya hátsó része,és sokszor eltávolodnak oldalra a gazdától (főleg a második videón).

Ezen kívül az apport sem szabályos.

Többet nem néztem meg,mert nem különösebben érdekel,de biztos vagyok benne,hogy más hiba is van benne.