Szeretem a kutyákat, de nem tudok velük élni. A párom a megkérdezésem nélkül hozott haza egyet, nem tudom mit csináljak?

#34 nem mindenki szeret ugyanúgy mindent, igazából én ezért nem tartok mániásnak senkit, pláne ha semmi másban nincs nyoma. Amíg ezzel nem vagy ártalmára senkinek, addig élj úgy ahogy neked jó mert mindenkinek magának kell megfelelnie, a többieknek meg elfogadást kell gyakorolni (persze hogy ha már ártasz másnak bármilyen formában az már teljesen szitu)

Szeretheti valaki az állatokat messziről is, nincs ezzel baj amíg nem árt az állatoknak (akár azzal hogy magához veszi de nem tud neki teljes életet adni).

Az mondjuk elég meredek húzás a párodtól, hogy odavisz egy állatot anélkül, hogy megbeszéltétek volna... :-o

Enyhe fóbiának tűnik sajnos, de mentett kutya lehet tényleg koszos, miénk is az volt, simogatás után fekete maradt a kezünk és a hasán konkrétan retkes volt. Ha nem okoz neki nagy traumát fürdessétek le, hátha ez segít neked is.

Ez részben segít a szőrproblémán is, jó sok szőrt ki lehet mosni belőle + naponta-kétnaponta fésüljétek/keféljétek át, szőrfajtától függően. De ha olyan típusú a szőre, akkor bizony naponta fel kell takarítani - nálunk parketta és kő van, a kutya szőre fekete (labrador-keverék), és ha nem takarítom fel minden nap, akkor kis "szőrcicák" kezdenek összeállni másnapra. :-( Mindennap (akár többször is) gyorsan összehúzzuk partvissal (előtér, konyha, nappali, de kicsi a lakás, kis felületről van szó), mondjuk séta után, és a kosz/szőrkupacokat felszívom a porszívóval, hogy ne kelljen lapáttal vacakolni. Tehát 5 perc tényleg. Hetente 2x rendes porszívózás, 1x felmosás. Ez utóbbira lenne igény többször, nem a kosz, hanem a nyál/orrnyomok miatt, de lusta vagyok mindannyiszor elővenni a vödröt, felmosót, ezért készülök venni egy olyat, aminek a nyelében van víz és csak ki kell spriccelni, áthúzni. Télen még rosszabb. Hálószoba ajtó csukva van, így az majdnem 100%-osan szőrmentes. Konyhába nem jöhet be, de nincs ajtó, ott azért néha már találkozom szőrrel.

Egyébként lehet, hogy csökkenni fog ez a kosz-érzet: amikor hozzánk került a kutya mi is állandóan szaladgáltunk kezet mosni, de aztán ez szépen lassan megszűnik, hozzá szokik az ember, ma már csak - ahogy írta is valaki - ha enni/főzni készülődök, akkor mosok kezet.

34 vagyok

Lehet,hogy bennem azért is alakult ez ki,mert ahogy fentebb írják az lenne a normális,ha simi után és főzés előtt megejtenének egy kézmosást. Azonban volt gyerekkoromban egy ismerősöm, aki soha nem mosta meg főzés/tálcára pakolás előtt a kezét, és nem egyszer találtunk kutyaszőrt a kajában.

[link]

Ez talán segíthet eldönteni, ha valakinél felmerül a kényszeresség gyanúja.

Volt pár kutyám már, mind mentett, halálukig velem, kinti kutyák voltak, télen nagy hidegben, hófúvásban bejárati ajtón belülre én vittem be őket, de nem tudnék lakásban együtt élni bármilyen állattal és nem tartom magam mániásnak, akik a kérdezőre itt, így ismeretlenül azt írják, azoknál igen komoly baj van fejben.

Válasz : Én elköltöznék. Nem a pasi miatt, a kutya miatt, mert szeretem őket...

Nem az állatszőrös otthon miatt merült fel az OCD gyanúja, hanem például ezért: "mert azutan azonnal mennem kell hosszan kezet mosni." meg ezért: " de a kutya megfogasa utan nagyon rossz erzesem van."

Ezek a mondatrészek igenis kényszerességre utalnak, a muszáj érzése, a rossz érzés, hogy kellemetlenül érzi magát. Kezet mosok mindig, ha hazaérek valahonnan, mert fogdostam a busz kapaszkodóját utazásnál, a bevásárlókosarat, stb, de nincs rossz érzésem, nálam ez egyszerűen a természetes rutin része.