Szeretem a kutyákat, de nem tudok velük élni. A párom a megkérdezésem nélkül hozott haza egyet, nem tudom mit csináljak?

"Amúgy nem vagyok mániás"

Szerintem először mindenki ezt gondolja magáról, aztán kiderül hogy mégis.

"Amugy nem vagyok manias"

De az vagy.

A gyógyulás első lépése a beismerés, hogy legyen betegségtudatod. Utána menj pszichológushoz, semmi baj nincs ezzel, sokan vannak akiknek ilyen olyan problémájuk van. Viszont nem jó ha elhatalmasodik feletted mint pl most, mert a saját életedet dontod vele, hosszútávon a környezetedét is.

1. Bunkóság megbeszélés nélkül 15-20 évre elkötelezni valakit egy kutyussal

2. Nem az a baj, hogy koszos a kutyus? Nekem is van olyan, hogy megsimizek egy kutyust és "zsíros", koszos a szőre, és akkor én is egyből úgy érzem, hogy kezet kell mosnom. De ha puha, selymes a szőre, akkor nincs ez az érzés. Talán próbáljátok megfürdetni, hátha segít. :)

3.

A szőr pedig nem fog elmúlni, mindig lesz belőle a padlón stb, de nem állapot, hogy naponta többször felmosol. Ezt csak elfogadni lehetne és megtanulni a szőrrel élni. (Meg persze normális időközönként, mondjuk hetente 1x felmosni.)