Szeretem a kutyákat, de nem tudok velük élni. A párom a megkérdezésem nélkül hozott haza egyet, nem tudom mit csináljak?

Itt nem a kényszeresség és nem is a kutya a hiba, hanem a párod. Az a kapcsolat régen rossz, ahol az egyik a másikra kényszeríti az akaratát bármiben is.

Ebben a helyzetben két megoldás van. Vagy elhagyod a párod (én mondjuk ezt tenném, mert ez felettébb bunkó lépés, ráadásul évekre kötelez téged is, és egy állat nem játék), vagy elbeszélgetsz vele és kerestek egy megfelelő gazdit a kutyának, vagy megpróbálod leküzdeni a kényszerességed. Az utóbbival van néhány gond: ha te így jól érzed magad, akkor nem kéne hogy más akaratából olyat tegyél ami saját magad ellen való. A többi probléma még idővel ebből fog fakadni, hogy konkrétan rákényszerít egy változásra amit te nem szeretnél és ez sok feszültséget fog szülni.

És ismétlem, ha leülnél beszélni a pároddal, verd az ő fejébe is hogy az állat egy élőlény és nem játék akit csak úgy a másik nyakába varrok ha akarja ha nem. Felelősség, elkötelezettség, ajándékba is csak előre egyeztetés után maximum, másképp nem.

Anyukámhoz régen a volt munkatársa beállított egy ajándék kiskutyával, mert tudta anyukámról, hogy nagyon szereti a kiskutyákat. A jó szándék vezérelte, de nagyon balul sült el. Aranyos volt a kiskutyus, és szeretetre méltó, de anyukám még nem akart kutyát tartani. A kutyusnak így gyorsan kerestünk egy új gazdit.

Ha az én párom állt volna haza egy kiskutyával, akkor leültettem volna, hogy megbeszéljem az ezzel kapcsolatos érzéseit, és hogy miért gondolta szükségességét neki. Valamint elmondanám, hogy én még nem szeretnék kutyát tartani, és megbeszélném vele, hogy szép és jó minden, de keressünk közösen új helyet a kisállatnak, ahol szintén szeretik, és csak rá vágytak már régóta.