Aki úgy godolja, hogy a kutyának nincs helye a házban miért gondolja így, kifejtenéd?

#29: Mondtak ennèl cifràbbat is csak azt töröltèk màr.

Èn itt születtem, csak elmondtam hogy vallàsi okokból nem engednèk be kutyàt a hàzba. De ha megteszed akkor tedd azt.

(Mindig is voltak muszlimok Magyarorszàgon csak kevesen.)

Falun élek, 6 kilómétert megyek a kutyáimmal minden nap munka után és csak utána állok neki a ház körüli teendőknek. Tegnap, mivel hétvége volt csak egy 17 km-es gombaszedő erdei túrára mentünk a környéken, ma pedig levittem őket a tóhoz úszni.

Én már csak ilyen gusztustalan, tespedős falusi paraszt vagyok.

31, pont erről beszélek. Te elfogadod, hogy én időnként megteszem, én pedig elfogadom, hogy neked vallási okaid vannak.

Azt is elfogadom, aki kizárólag bent tart bernáthegyit, habár nem értek vele egyet, de ettől nem nézem le, nem akarom megváltoztatni.

Egy dologgal nem tudnék azonosulni, az pedig az, hogy van ahol megeszik. De ott nem is szeretnék élni. Szerintem rendben is lenne a világ, ha mindenki így gondolná adott témában.

#35: Azzal èn sem tudnèk azonosulni, hogy megeszik mint a kínaiak a csau csaut.

(Egyèbkènt az Iszlàm egy csomó àllat elfogyasztàsàt tiltja sztem a kutya is köztük van.)

27-es válaszoló:

Nem vagyok "lipsi". Felesleges ezzel dobálózni. Eredetileg az egyik kommentre reagáltam, amely azt tartalmazta körülbelül, hogy ha muszlim vagy, akkor lehet menni egy iszlám országba. Írta ezt arra fel, hogy az iszlám nem engedi a házban a kutyatartást. Csak ennyi volt, kár ezen fennakadnod, féloldalas kommenteket írni. Illetve mégis miféle érv az, hogy megy egy iszlám országba prédikálni az elfogadásról és ha nem megyek, akkor gyáva vagyok?

Arra mit mondasz, hogy Boszniában ezrével mészároltak le muszlimokat és a nyugati hatalmak meg nem mertek beavatkozni? Arra mit mondasz, hogy ezrével mészároltak le albán muszlimokat? Arra mit mondasz, hogy a zsidók loptak maguknak a muszlimoktól egy országot és a mai napig terrorban élnek a muszlimok abban a térségben?

Az én apám ott volt Boszniában és harcolt a szerbekkel. Nem adták fel. Senki nem segített, csak a többi muszlim nép küldött harcosokat. A nyugati ember nem mert semmit tenni. Amikor a szerbek felállították azt hírhedt ostromgyűrűt, a NATO nem mert lépni.

Nem baj, gondolj csak amit akarsz, írj amit akarsz, nem számít.

Nekem volt egy álmom. Embereket vezettem egy mezőn keresztül. A mező túloldalán sűrű erdő volt. Amikor a mező közepánél voltunk, akkor hirtelen fegyveres harcosok bukkantak fel a fák mögül. Én végignéztem az embereken akik velem voltak és nem volt náluk fegyver. Először azt hittem, mind ott halunk meg. AZtán egy hangot hallottam, amely azt mondta: ne félj, lépj előre, vezess! És én elindultam, mögöttem az emberek jöttek, senki nem maradt le, mert visszanéztem. A fegyveresek katonai ruhában lőttek ránk, de a golyók nem fogtak rajtunk. Először megijedtem hogy eltaláltak valakit, de amikor az emberekre néztem mindenki sértetlen volt. Meneteltünk és nem álltunk meg, senkit nem tudtak megsebezni. Végül amikor már egészen közel értünk a fegyveresek megriadtak és futásnak eredtek, mi pedig túljutottunk az erdőn egy víztükörhöz, melyen csónakok álltak, a víztükörben távol pedig egy sziget volt. Ekkor ébredtem fel.

Ne utálkozzunk tovább, ha lehet. Fogadjuk el egymást.