Aki így gondolja, kifejtené?

18 eves koraig sem jatszuk az en családomban, hogy az van, amit a szulo mond. Az van, hogy megbeszeljuk. A gyereket en akartam, tehat az en kotelessegem eltartani, etetni, itatni, tanitattni, akkor is, ha mast akar, mint en.

Csak a mertektelen alkoholizmus, drog, mentehetlen viselkedes (pl lopás, nagy hazugoskodas) az amit nem toleralnek, es mehetne ahova akarna 18 evesen, ha nem szandekozik leallni. Csak radikalis valtozas utan fogadnam vissza, de ha latnam rajta hogy leakar szokni, menthető, folyamatosan támogatnám még így is.

Az hogy olyan ruhat hord, ami nekem nem tetszik, ugy visekelkedik, olyanokkal baratkozik, ugy sminkel, homoszexualis, vega, még nem raknam ki sehova a gyerekemet, es nem mondogatnam azt neki, hogy en vagyok az ur a hazban, az van amit en mondok, vagy takarodhatsz. Mindent megbeszelnenk, mindenrol tajekoztatnam, es szeretettel nevelnem.

Ha 16 evesen bulizni akar elengedem. Ha 18 evesen fogamzasgatlot akar, elviszem nogyogyaszhoz. Ha 15 evesen szexelni akar, felvilagositom. Ha 17 evesen vonatra akar ülni, hogy pestre mehessen videkrol, akkor útvonalat nezek neki B tervvel is, es 2x atnezem neki a csomagját, hogy legyen nala minden.

Es nalunk sose volt ebbol hiszti. Minden gyerek feszegeti a hatarokat, mindegyik dacol igy vagy ugy. De akkor is szeretem, tamogatom, megha nem is mosogat el, vagy noszogatni kell hogy kihozza a szobajabol a mosatlant.

Nagyon sok helyen olvasom ezt, hogy 20 éves fiatal mamahotelezik a kedves szülő pedig úgy kezeli mint egy taknyos kisgyereket.

Igen,tessék besegíteni. A tiszteletet megadni. Ha dolgozik a költségekbe beszálni.

De ne a szülő mondja már meg hova kivel és mikor mehet el, hol aludhat. A szülő is tisztelje a gyereke magánéletét

Én sem értek egyet az "amíg etetlek az van amit én mondok" elvvel.

Valamilyen szinten oké. Pl segítsen a házimunkában, ha nem dolgozik akkor tanuljon szakmát stb. Bár ez is olyan dolog, hogy akit rendesen nevelnek ez alap.

De az, hogy nagykorúan nem engedik a barátjához? Az azért már túlzás. Némi önállóságra törekedni kéne, és hogy máshogy kezdje ha nem így? Ide megy-oda megy- elintézi a dolgait stb.

Az élet nem ennyire fekete vagy fehér, meg kell találni az aranyközéputat. A tisztelet megadása, a házimunkába való besegítés legyen lapvető, ne kelljen kérni se, de az, hogy 20 évesen kinél alszik, mikor jön haza, elmegy bulizni vagy egy fesztiválra az legyen az ő dolga. Ugyanez volt 18 év alatt is csak életkorhoz igazítva, akkor még voltak a hazaérkezésre vonatkozó szabályok pl, fiúnál alvásról szó sem lehetett, de az, hogy pl. azt, hogy a barátnőihez menjen, hétvégén ott aludjon nem tiltottuk, csak annyit kértünk, hogy pl. Ma szeretnék Zsófinál aludni, hogy tudjuk, hol van, amíg teljesített az iskolában addig békén hagytuk. Nem mondtuk meg, hogyan öltözködjön, kik legyenek a barátai, nem volt soha a gyereknek kuss a neve, itt is a fokozatosság élt, ahogy nőtt, úgy engedtünk meg neki egyre több mindent, amíg nem adott rá okot, nem avatkoztunk be.

A pénzt én nem keverem ide, mert azért tartom el mert szeretem és szeretnék neki nyugodj főiskolás éveket biztosítani, hogy ne a pénzen kelljen aggódnia, csak az extrákért kelljen egyenlőre dolgoznia ne a megélhetésért és a tandíjért. Ne pedig azért, hogy az legyen amit én mondok.

Szinten az én házamban én vagyok az úr elvet vallom, de: Ha nagykorú, akkor és ott alszik, ahol és amikor akar. Erre engedélyt kérnie nem kell, de azt elvárom, hogy szóljon, és ne akkor, amikor zárja maga után az ajtót. Az itt alszik a fium/csajom mar más kérdés, árra kérjen engedelyt: ez ah én otthonom, nem feltetlenul akarok mindennap egy idegent, vagy fél idegent kerülgetni.

A háztartáshoz egyértelműen járuljon hozzá: hogy ez anyagiakban is megnyilvánul e, vagy csak házimunkában, az a körülmények kérdése.