Mennyi idő után szeretted meg a kutyád?
Az első perctől kezdve, ahogy hozzád került, vagy idő kellett ahhoz, hogy kialakuljon, mennyire szereted?
Nemrég került hozzám egy kölyök kutya, eleinte örültem neki. Azonban most úgy érzem, csak idegesít a jelenléte, egyre feszültebb vagyok emiatt. Fog ez a helyzet változni? Előfordulhat, hogy kell még pár hét, hogy kezdjek kötődni hozzá? Megfordult a fejemben, hogy visszaadom, ahonnan hoztam, de félek elhamarkodott döntés lenne és idővel helyreáll a kapcsolatunk. Vagy ha már most nincs meg a "csí" később még rosszabb lesz? Mindig is egy ilyen kiskutya volt az álmom, nem adnám fel ilyen könnyen, de jelenleg úgy érzem, nem tudom úgy szeretni, ahogy megérdemelné.
A #14 hozzászólásod alapján összetett problémáról van szó.
Én látok ebben egy adag post puppy depressiont. Ami dióhéjban kb. arról szól, hirtelen felelős egy életért, aki MINDENt felborít az életedben: napi ritmus, alvásidő, csend, rend, nyugalom, illetve a leírás alapján te éppen csalódsz is egy jó nagyot, mert alulmúlja a kutya az elvárásaidat. Még egy felnőtt kutya örökbefogadása is képes megborítani az embert, nemhogy egy kölyöké, akinek a másodperc tört részére terjed ki a figyelme, mindent milliószor kell neki elmagyarázni, ráadásul teljesen más a napi ritmusa, mint egy felnőtt kutyának, mert ezerrel pörög, szunyál 10 percet, aztán megint pörög. Gyakori dolog, látod, itt is sok mindenkivel megesett már, felesleges miatta rosszul érezned magad.
Viszont a probléma másik része, hogy brutálisan el vagy tévedve mind nevelésmódszertan szempontjából, mind abban, hogy mi várható el egy alig 3 hónapos csecsemőtől. Én úgy látom, hogy te azt várod, hogy tudjon magyarul. Hogy maradjunk a saját példádnál "Nem!" feladatot is ugyanúgy apró lépésekből, fokozatosan kell felépíteni és megtanítani az élet minden területén alkalmazni. Az nem 3 hét, pláne nem egy pici babánál.
Ha képes vagy időt, energiát és pénzt szentelni egy olyan kutyaovira, majd kutyasulira, ahol pozitív megerősítéssel és elméleti alapokat is hozzátéve megtanítanak téged kutyázni, az megváltás lesz számotokra és akkor ebből egy szuper kutya-gazdi kapcsolat lesz. Egyéb esetben én elgondolkodnék azon, hogy új gazdit keressek a kutyának / visszavinném onnan, ahonnan hoztam.
Amúgy sajnos ez is gyakori probléma (nem kellene annak lennie).
Hogy a kérdésedre is válaszoljak, az én és a kutyám instant szerelem volt, mindkét fél részéről. Meg 2 év kutatómunka, tanulás előtte. Egy idős, beteg kutyát hoztam ki a gyepiről, elvárások nélkül: lehet hogy demens, inkontinens, alulszocializált, morgós, fájós, tartósan beteg.... semmi gond, kezeljük (meg takarítunk). 3 nap alatt úgy beilleszkedett a családba, mintha mindig is velünk élt volna, viszont a tanítása a egy sokkal hosszabb folyamat volt és egészen addig tartott, amíg a fizikai és mentális állapota engedte.
Azonnal megszerettem. 8 honaposan erkezett. Kis kolykot nem akartam.
Mar tiz eve vagytam egy ilyen fajtara.
14: egy mondaton megakadt a szemem: "de örömöt nem okoz, mert nem csinal semmit meg, amit kérnék tőle".
Szerintem itt kezdődik a baj! A kutya nem azért van hogy parancsolgass neki. Nem egy cirkuszi állat. Persze, az fontos hogy szót fogadjon, és meg is értem emiatt a frusztráltságot, de számomra például már az is óriási öröm hogy ha hazaérek munkából ott várnak a kapuban farkukat csóválva, vagy ha éppen pihi van és lefekszenek mellém. De már az is boldogsággal tölt el, ha szaladgálnak az udvaron, és jól érzik magukat. Szóval valahogy úgy kéne felfognod az egészet, hogy a kutya nem csak akkor tud örömet okozni, ha például mondod neki hogy ül, és ő meg szófogadóan leül. Számtalan mást is tud adni neked, csak észre kell venned.
Remélem átjön amit szeretnék kifejezni ezzel.
Áá, minden baba kutya ilyen.
Én imádtam az első perctől, meg amúgy is nagy kutyás vagyok, de még nekem is próbára tette a türelmem.
Főleg az enyém nagyon önfejű volt, hónapokig mintha nem is érdekelte volna hogy ott vagyok e a póraz végén. Szerintem akárkivel akármi után világgá ment volna.
Na meg az az üres bamba nézése amikor lecsesztem eleinte, mintha nem is hozzá beszéltem volna csak úgy tartanám a grabancát, rám se nézett :D
Éjjelente amikor felkellett kelnem hozzá, szerintem naponta elmondam neki mekkora szerencséje hogy ilyen aranyos.
Még meg kell tanulnia az emberi kommunikációt, az nem megy pár hét alatt. Nem fogja varázsütésre megérteni mi az a "nem". Beszélj hozzá sokat, tartsd magad a szabályaidhoz, és hónapk múlva már észreveszed az értelem szikráját a szemében :D Az enyémnek kb 5-7 hónap kellett ehhez. De most már (3évesen) majdnem annyira érti mit mondok és mit akarok tőle mint egy épp csak még beszélni nemtudó kisgyerek.
Az orzovedo fajtak elnek halnak az allandoan parancsot oszto gszdaert es a parancsaiert: cane corso,mAsztiff,roti,amstaff a rendszeres egyutt sportolas mellett.
Nem jo fajtat valasztottal. Illetve felnottet kellett volna hozni,az szebben dolgozik.
Köszönöm szépen a sok hasznos választ, mindegyikben volt kisebb nagyobb igazság.
Azért is írtam így ki a kérdést, mert arra számítottam hogy nehéz lesz, faradt leszek, kevés alvás, megszokott napirend felborulasa stb. De előtte érdeklődtem ismerősöknél, náluk hogy volt és szinte mindenki azt mondta, hogy a sok nehézséget felülírta, hogy mennyire szeretik, szerették a kis csöppséget. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok az a csöpögősen nyáladzva szerető szentimentális fajta. Visszafogott vagyok az érzelmeimet illetően, így tévútra vitt a sok előzezesen hallott élmény, hogy én nem tudok nyünyögni a kutyának, valószínűleg nem is szeretem.
Beszéltem azokkal, ahonnan elhoztam, adtak nagyon jó tanácsokat és a fenti válaszokat is figyelembe véve átgondoltam a nevelést és úgy tűnik sikerül áttörést elerni. Remélem pár hónap és tényleg teljesen összeszokunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!