14 évesen már volt kutyátok? Ha igen akkor milyen? Szülők miben segítettek? (pl.fürdetés, sétáltatás). Mind2 szülő szerette vagy csak az egyik? Ha csak az egyik, akkor a másik hogy viszonyult hozzá?

12 évesen kaptam egy fekete angol cocker spániel kant. De akkor már évek óta olvastam az Állatbarát, Kutyarevü stb újságokat.

Mindent én csináltam a kutyával. Séta, tanítás, etetés, kakiszedés, fésülés. A szüleim nem voltak kutyások.

A legjobb barátom volt az a kutya. Hihetetlen okos volt! 15 évig élt, 27 éves voltam, mikor elaludt örökre... :( Én is temettem el.

Azóta is sokszor eszembe jut.

De talán 1 hónapot bírtam ki kutya nélkül, mikor elpusztult a spani. Ez van, kutyás vagyok.

Boxer-nemetjuhasz keverekem volt, egy kislany ... tesommal felvaltva setaltattuk, termeszetesen a szuleink gondoskodtak rola (kaja, orvos, kirandulas), de mindig mi gyerekek setaltattuk.

Nekem sokszor jol jott, mert rosszgyerek voltam ezert sokszor voltam szobafogsagra "itelve" ... ilyenkor mindig kutyatsetaltattam :) Katona koromban halt meg szegeny, sajnos nem lehettem itthon ... nagyon szerettem.

Egy border, akit még 10 évesen kaptam és egy jack, aki apukámé eredetileg, ő akkor jött, mikor 13 voltam.

A kutyákat én tanítottam, sétáltattam, fésültem, fürdettem, etettem, cseréltem a vizüket, játszottam velük stb. a mai napig ez jelenti nekem a hobbit.

A szüleim támogatták ezt az egészet anyagilag, vittek kocsival a kutyaiskolába és takarítottak a kutyák után. Főleg, most így utólag nagyon hálás vagyok nekik ezért :)

Apum és anyum is szereti őket szerencsére, apukám leginkább nézni és bezsebelni a dícséretek, hogy milyen okosak, mikor jön valaki, de foglalkozni már nincs türelme velük, ezért maradt rám az ő kutyája is. Anyukám meg mindent szeret velük csinálni, leginkább játszani szokott velük.