Mennyi idő után szeretted meg a kutyád?

Nem írtad, mennyi idő telt el, mióta nálad van.

A kölyökkutyák annyira kajlák tudnak lenni, hogy bazi nagy türelem kell hozzájuk. (Szétrágnak mindent, odapisil, ahova nem kéne, ugrálnak, rosszalkodnak, letapossa és szétszedi a kertben virágokat, lehúzza a kiteregetett ruhákat. Olyanok, mint a kisgyerekek.) Ez az oka? Ha igen, akkor légy türelmes. Megváltozik a helyzet. Fel a fejjel, kinövi!

Sokan hiszik azt, hogy minden kiskutya cukimuki, egyből szót fogad, csak szeretgetni kell. Hát nagyon nem.

Próbáld megszokni, hogy ilyen kajla, mert kölyök... Vagy más oka van??

Ha rám hallgatsz, add vissza szegényt, vagy adj túl rajta másnak, akinek türelme is lesz hozzá...

A kérdésedből látszik, hogy sosem volt kutyád, és fogalmad sem volt, hogy mivel jár, ha GAZDÁJA vagy egy kutyának. Ez nem egy plüssmackó, ami "cuki" ugyan, de ha megunod, csak beülteted a sarokba! Élete végéig felelned kell érte, foglalkoznod vele, ha igényli, ápolnod, esetleg éjszakáznod, ha beteg, aztán lemondások sorával is jár, mert nem mehetsz el tőle (vagy vele) akárhova és akármikor, szóval mérlegelned kell, hogy mi a fontosabb neked: az öröm, amit egy kutya okozni tud, vagy a "szabadság".

Mindenesetre tisztelendő, hogy legalább te feltetted a kérdést, és nem a kutyát tetted utcára egy kartondobozban!

Adj neki esélyt! Olyanok, mint a gyerekek, kezdetben sok a gond velük, de megtérül minden rájuk szánt perc.

Esetleg le tudnád írni, mi a baj vele? Ugyanis következetes nevelés nélkül nagy károkat okozhatsz. Szóval ha rosszul viselkedik, az mind formálható (sőt, formálni kell) és csak rajtad múlik. Nem élhetsz csak vele, és várhatod el, hogy minden jó legyen. Főleg egy kiskutyánál...

Kérdésre a válasz: Nem szerettem meg rögtön, kb fél évesen került hozzám, és nagyon agresszív volt, ami félelemből eredt. Amint túllépett a félelmen, és a bizalmába fogadott, onnantól viszont rettenetesen megszerettem, lehetett vele játszani, tanítani őt, és minden egyéb. Ennek már lassan 10 éve. Konkrétan abból, ahogy rám néz, lehet látni, hogy egy grammnyi rosszindulat nincs benne, csak tiszta szeretet.

Az előző kutyámmal nagyon szoros volt a kapcsolatom. 15 évig volt mellettem, az utolsó éveiben epilepsziás lett és testileg is lerobbant. Folyamatosan vele voltam, éjjelente fel kellett kelni sokszor hozzá, az utolsó napokban már csak kb 1,5-2 órákat aludtam, mert folyamatosan rosszul volt, rohama volt. Iszonyatosan szerettem. Miután el lett altatva, 4 hónapra rá, hoztunk egy kiskutyát.

Lehet, hogy korai volt, de úgy éreztem, enyhítené a fájdalmam. Az első nap még gyönyörködtem benne, másnap már játékból sikerült egy véres sebet ejtenie a kezemen. Telt múlt az idő, én sem éreztem, hogy össze tudnánk hangolódni, valahogy nem találtuk meg a közös hangot. Játékból harapott, méghozzá fájdalmasakat, szétszabdalta a ruháimat, nem lehetett simogatni sem, mert játéknak vette és folyton oda kapott. Rossz volt, mindent ellopott, megevett olyan dolgokat, amiket nem kellett volna én meg figyelhettem, nehogy baja legyen. Rengeteget foglalkoztam vele, de nem volt hozzá türelmem sokszor, idegesített, feszült voltam, sírtam is, mert rossz gazdinak tartottam magam, amiért nem tudtam szeretni. Ugyan tudtam mire vállalkozok, mikor magamhoz vettem, de 3-4 hónapos volt, mikor nem magamat kezdem hibáztatni, hanem beláttam, hogy a kölyök kutyák ilyenek, harapósak, rosszak, kajlák, iszonyat sok türelem kell hozzájuk és túl nagy elvárásaim voltak, a szeretett kutyám elvesztése után. Kb akkor kezdem megszeretni, mert addigra már viszonylag sokat javult a helyzet és egyre jobban kezdtünk egymásra találni, összehangolódni. Most fél éves múlt és dackorszakban van, ami szintén nehéz időszak. De már nagyon sokat komolyodott, bújik, imádja a simogatást és én is imádom őt. Kinövik a kajla viselkedést. Ne magadat hibáztasd azért, mert nincs hozzá türelmed. Borzalmasak tudnak lenni piciként a kutyák. 😄 Játsz és foglalkozz vele sokat. Kötél vagy rongy húzós játék pl határozottan erősíti a kapcsolatotokat. Adj még időt magatoknak.

Ó, Kerdező, ha mindent meg lehetne tanítani 3 hét alatt egy szeleburdi kiskutyának, akkor az összes kutyaiskola bezárhatna, a kutyakikepzők pedig éhen halnának 😄

Ne csüggedj! Majd százezredjére megérti, hogy mit is akarsz! Na akkor kell majd nagggyon megjutalmazni. 🙂

Nekem kellett pár hét/hónap. Menhelyi kutyus, kölyök volt még, kb 6 hónapos, mikor hozzánk került, de már nrm az a klasszik pici babakutya, akire ránézel és elolvadsz. Ideiglenes befogadónál volt ráadásul az utolsó hetekben, így neki az ideiglenes gazdi hiányzott, én meg tök azt éreztem, hogy nem az én kutyám, olyan volt, mintha kölcsönvettem volna valaki más kutyáját. Bizonytalan volt és kicsit sem tűnt boldognak. Aztán néhány hét alatt megszokott nálunk mindent, egyre magabiztosabb lett, egyre jobban kimutatta a szeretetét is felénk. Gyorsan összenőttünk.

Amit viszont te leírsz, az tipikus kiskutya viselkedés. Nos, ehhez biza kötélidegek kellenek :D volt nekem is ilyen pici korától kutyám, voltak nehéz pillanataink. Anyukámnak most van egy kb 4 hónapos német juhásza, nem az első kutyája, nem is az első német juhász, de napi szinten akasztja ki a kis szaros, mert baromi rossz :D ez ilyen, túl kell élni, normális kutya lesz, hidd el.