Mennyi idő után szeretted meg a kutyád?

Én már az első pillanattól kezdve mindennél jobban szeretem őket.

Szerintem adj magadnak még pár hetet, foglalkozz vele sokat, meg fog lágyulni a szíved

Első pillanattól kezdve szerettem mindkettő kutyámat. Mondjuk 3n az összes kutyát szeretem a szomszédét is imádom . Ő is minket.

Bár kérdező úgy gondolom neked nem való,kutya se macska. Minek hoztad el egyáltalán?

Kiskutyaként amellett, hogy cukik egyébként marha idegesítőek.

Ezzel szemben nálam akkor véste be magát a szívembe, amikor egyszer teljesen összetörve hazaértem, és a konyhában üldögéltem a földön, 3 órán át nem volt hajlandó otthagyni.

Rájöttem, hogy ez az állat az életét adná értem, sőt éreztem.

Azóta én is így vagyok vele.

Kellett idő,azért össze kell szokni,rá kell hangolódni egymásra,meg kell ismerkedni stb. Ne aggódj kérdező nem mindenkinek jön azonnal,és ez nem jelenti azt hogy nem való neki állat.

Az elején tudnak idegesítőek lenni kell türelem.

Kitartás.

Mind egy befogadott állatnál, mind egy gyereknél feltétel nélküli szeretet lenne az alap, anélkül kár belevágni. Ennek épp az a lényege, hogy független az adott állat/gyerek személyiségétől, viselkedésétől, tehát nem kell idő, hogy "megszeresd".

Ahogy függővé teszed valaminek, vagy idő kell hozzá, akkor már rossz úton jársz.

Ez azt mutatja, hogy nem volt kellőképpen átgondolva ez a kutyatartás.

Egyszer volt kutyám. Amikor megvettem a házamat, beköltöztem, rögtön egy kutyával a kezében jött köszönni a szomszéd. Nagyon rámenős volt hogy tartsam meg. Nem akartam már rögtön összeveszéssel kezdeni ezért végül belementem.

Nem szerettem, idegesített. Nem szenvedett hiányt semmiben, de csak egy nyűg volt. Sose voltam kutyás. Kerestem neki új gazdit kb fél év után. Jó élete van azóta is, az új helyén szeretik. Örülök hogy tovább adtam, mindkettőnknek jobb lett így.

Nekem is volt hasonló, bár nálam úgy volt, hogy egyik délután elhoztuk és másnap reggel úgy keltem fel, hogy visszaviszem. Páromnak szerelem volt az első látásra, kicsit össze is kaptunk reggel, de abba maradtunk, hogy adjunk időt. Azóta eltelt lassan 1 év és oda és vissza vagyok érte, imádok minden pillanatot amit a kutyával tölthetek. Rengeteg pozitív élményem lett vele és gyorsan rájöttem, hogy egy gyönyörű és okos kutyánk lett. Azóta el se tudnám képzelni, milyen lenne nélküle.

Szerintem adj magadnak időt és keress minél több alkalmat, hogy közös élményeitek legyenek. Kezdj el vele feladatozni, ami a korához való és a sikerélmény szerintem hozni fogja a kötődést.

A lényeg, hogy nyiss felé.

Az első és a második kutyámat elsö pillanatban szerelem volt.

De a harmadikkal nem. Vagyis hasonlóan mint nálad, az alap kötődés megvolt, de pont olyan dolgok voltak problémásak vele, amik zsigerileg ingereltek.

Ez már 1,5 éve volt, sok veszekedéssel de sok szép pillanattal telt. Szerintem hónapokig tartott amíg igazán egy húron pendültünk, és tény és való hogy gyakrabban van hiszti köztünk mint a másik kutyámmal, de ezzel nincs is baj alapvetően.

Nem azt mondom, lehet hogy sosem lesz köztetek igazán jó kapcsolat (ami se a kutyának se neked nem jó), de szerintem tarts ki még, és próbáld a jó tulajdonságait látni. Mert biztos hogy vannak.

Nekem egy másik gazditól "átvett" kutyusom van.

Tulajdonképpen az első perctől kezdve szeretettel fordultam felé, persze, különben nem hoztam volna el. Azt is tudtam előre, hogy nem lesz minden fenékig tejfel, aztán jöttek a váratlan fordulatok, sokszor kiborító helyzetek. Volt, hogy sírtam is ezek miatt. Igen, be kell vallanom, hogy nekem is megfordult a fejemben, hogy hát kellett ez nekem?

Aztán nem is tudom, tenyleg az a legjobb szó, hogy összehangolódtunk kb. 3-4 hónap alatt. Szokások, napi rutin alakult ki, elfogadtuk egymást. De bármit is csinál, akkor is szeretem, mert már annyi boldog pillanatot átéltünk, ami megerősít, hogy azt tudjam ilyenkor mondani: nyugi, nem dőlt össze a világ azért, mert ez és ez történt. Nem hiszem, hogy rossz gazdi lennék azért, mert megéltem a kezdeti nehezségek hullámvölgyét. A kutyatartáshoz igenis hozzátartoznak a nehézsegek is.