Elítélitek a vadászatot? Miért?

Erre csak azt tudom mondani, embere válogatja, ki mire képes és ki mit tart természetesnek.

Az élelmiszer beszerzése ősidőktől fogva természetes dolog, még ha ölni is kell érte. Inkább mi maradjunk életben, mint éhen kelljen pusztulni mert nem merünk megölni egy élelmiszerként szolgáló állatot.

A sérült gyenge beteg állatok kilövése megint egy (talán csak az ember szempontjából) természetesnek mondható dolog.

Az viszont megint más dolog, hogy ki tud ölni lelki ismeret furdalás nélkül. Pl én voltam egy disznó ölésen és fogtam a lábát. Utána egyész nap egy falatot nem tudtam enni semmiből.

Egyszer nagyon kicsi gyerek koromban kaptam egy kicsi műanyag darabra felcsavart pecás készletet. Nagy lelkesen mentünk a szüleimmel a Balaton partán, hogy majd kipróbálom. Gyúrtam kenyér galacsint, rátettem a horogra és bedobtam a tóba. Aztán kezdte húzogtni valami halacska. Mondták, hogy most rántsam meg és megvolt. Ott függött a kicsi ezüstös hal mozdulatlanul a horog végén. Amikor kihúztam, akkor már teljesen kétségbe voltam esve, hogy netán megöltem szegényt? Aztán apám segített kiszedni a horgot a szájából és nagyon szomorúan vissza dobtam a tóba, hátha feléled még. Egy ideig a hasával felfelé lebegett a vízben, aztán eltűnt. Remélem megúszta.

Ez kb néhány éves koromból egy igen mély nyomot hagyó negatív élmény, hogy rosszat tettem egy állatkával csak úgy játékból. Persze ha a megélhetéshez kellene, akkor nem csinálnék (biztosan) ekkora problémát belőle, de akkor sem lenne örömteli egy ilyen dolog.

Vagy pl ha az életem múlna rajta, akkor azt sem hiszem, hogy nézném, ember vagy állat az illető. Az megint más dolog, hogy utána hogy érezném magam.

Szóval ilyen nézőpont is létezik.

Ha valami konkrét cél is van vele (élelem, önvédelem, betegségmegelőzés stb.) akkor nem, ha valaki pusztán szórakozásból csinálja, akkor igen.

De én soha nem lennék képes rá...

ma 10:12:

Én nem vagyok hívő keresztény, de azért az látszik, hogy se a Bibliát nem olvastad, se a természetvédelemről, se az erdő- és vadgazdálkodásról nincs semmi tapasztalatod.

"Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és ŐRIZZE." (Teremtés Könyve). Lehet, hogy a Biblia szerint az ember áll az élőlények hierarchiájának csúcsán, de 1. ez nem keresztény találmány (lásd pl. Arisztotelész rendszertanát), 2. pont nem azt jelenti, hogy engedélyt kaptunk gőggel elnyomni minden élőlényt, hanem az értelmünk által éppen, hogy mi vagyunk az egyetlen faj, ami képes felelősséggel bánni a többivel. Az más kérdés, hogy nem ezt tesszük, de ez nem a kereszténység miatt van.

Egyébként meg a vadgazdálkodásra (és így a vadászatra) azért van szükség, hogy kordában tartsuk a vadállományt. Egy olyan erdőben, ahol nem lövik a vaddisznókat és az őzeket, egyetlen fa vagy bokorcsemete sem képes öt centinél magasabbra nőni, mert mindent tarra rágnak és a földből is kitúrják az összes magot és makkot (nem egy ilyet láttam már), az aljnövényzet gyakorlatilag eltűnik. Nem véletlen, hogy a kivágott és újratelepített erdőket jobb helyeken el szokták keríteni.

Az megint más kérdés, hogy vannak kocavadászok, akik kedvtelésből lőnek mindenre, ami mozog, az őzgidától a fokozottan védett madarakig. A legtöbb hivatásos vadász viszont nem ilyen.

Ma 14:35:

Lány vagyok, bár nem tizenéves... :)

Olvastam Széchenyi Zsigmondot és Lakatos Károlyt, többek között.

És Fekete István vadásznovellái az örök kedvenceim közé tartoznak. Ezeken nőttem fel, nem tudok velük betelni, és abszolút nem zavar bennük a gyilkolászás, pedig az Ő idejében még egész más nézeteket vallottak, mint manapság. Mégsem tartom taszítónak, ahogy Fekete István leír egy-egy vadászatot, szép tájakat, hosszú leskelődést, sok kudarcot, egy-egy izgalmas pillanatot a lövés előtt, és aztán az örömet a zsákmány felett. Olyan izgatottan tudom olvasni, mintha én lettem volna ott a lesen.

Maximálisan bele tudom élni magamat. De nagyon belém égett még gyerekkoromban szintén Fekete István egy mondata, a Vukból: "Csak sajnálja tőlünk, amit megeszünk, mert azt hiszi, minden az övé."

Hiába vonz a cserkészés, a várakozás izgalma, az erdők csendje és a zsákmányszerzés öröme, én (mea culpa) valószínűleg inkább egy fényképező gombját nyomnám meg a ravasz helyett.

Se lány nem vagyok se tizenéves, sőt kifejezetten szeretek az erdőben mászkálni, teszem is ezt rendszeresen. Ugyanakkor tudom magamról, hogy nem lennék képes egy állat szándékos megölésére.

A vadászatot meg csak félig-meddig ítélem el azóta, hogy meg ismertem pár embert akik rendszeresen vadásznak és hát elmondásaik alapján egyáltalán nincs arról szó, hogy azért csinálják, mert muszáj és ők is sajnálják a vadat. Kifejezetten élvezettel és nagy részletességgel beszélnek arról, hogy hogyan is ölték meg a vadat...