Miért tartják sokan aggályosnak az MLM-ben való dolgozást?

Akkor tehát egy ótvarosat hazudtál mikor azt írtad hogy:

"A WHO minőségi listáján pl a Nutrilite vitaminok állnak az első helyen"

Ez a baj veletek hogy folyamatosan hazudoztok. A szektás agymosáson minden hazugságot a képetekbe tolnak forrás nélkül, ti meg köpitek vissza kritikátlanul. Aztán ha valaki bizonyítékot kér, akkor meg lapultok.

"Márpedig az MLM-be keményen bele kell tenni a munkát, főleg az elején. Itt nem fizetnek a jelenlétért, meg az "irodábankávézgatásért"."

-------------------

Nem unod még ezt az ökörséget? SEHOL nem fizetnek jelenlétért, fogtad? Sehol, egyik irodában sem tudod megtenni pár napnál tovább hogy nem dolgozol mert azonnal kirúgnak.

@154

Az eddigi tapasztalataim alapján, azok, akik megszorultságból vágnak bele az MLM-be, azok általában bele is buknak. Meg vannak szorulva, gyorsan kell nekik a pénz, ezért nem gondolkoznak hosszú távon, a gyors nyereség kerül előtérbe (és ennek tudjuk, hogy mi lesz a eredménye bármilyen vállalkozásban).

Én sem voltam megszorulva amikor belevágtam, programozóként igen jól kerestem. Viszont szabadidőm nagyon kevés volt, erre kerestem megoldást mindenfele. Végül az MLM mellett döntöttem, de nem azért, mert valaki meghívott egy kávéra és kimosta az agyamat :) Vagy 2 évig gondolkoztam rajta, elég alaposan beleástam magam a témába.

Amit legtöbben nem értenek meg az az, hogy az MLM rendszerekben nincs "főnök". Mindenki úgy csinálja, ahogyan csak tudja és akarja. Az MLM cég biztosítja a terméket és az infrastruktúrát és innentől kezdve a céget egyáltalán nem érdekli, hogy ki-mit-hogyan csinál (nagyvonalakban). Ha valaki hozza a forgalmat a cégnek, akkor a cég fizet. Ha nem hozza, nem fizet.

Én annak idején adtam magamnak 5 évet, hogy lássuk mi lesz belőle. Így, hosszú távon gondolkozva már szépen, lassan fel lehetett építeni egy stabil hálózatot. A lényeg, hogy ki kell alakítani egy törzsvásárlói közösséget, akik elégedettek a termékkekkel és rendszeresen megvásárolják azokat. Aztán néhány törzsvásárlóból hálózatépítő lesz és ők is kialakítanak egy törzsvásárlói közösséget.

Egyszerűen fogalmazva: nem keresünk munkatársakat, hanem csak vásárlókat, akik ha elégedettek a termékkel, akkor újra fognak vásárolni és talán később munkatárs is lesz belőlük.

Ez így egy nagyon hosszadalmas folyamat, de legalább stabil és etikus.

"Sehol, egyik irodában sem tudod megtenni pár napnál tovább hogy nem dolgozol mert azonnal kirúgnak."

De igen, állami szektorban azért rúgnak ki, ha hatékony akarsz lenni, mert a rangidősek megfúrnak.

A versenyszférában meg hogy multisodik egy vállalat, úgy közelít az államhoz hasonló mamuthoz, így mérsékelten ott is megteheted, ráadásul ha átbillen a mérleg, akkor ha van eszed, csúcsra járatod a lazsálást és közben gőzerővel keresed az új helyet, hogy ne érjen hidegzuhanyként, ha leépítik az egész részleget/lecserélik az alvállalkozót, hiszen ha belekötsz a többiekbe: lásd korábbi, állami szektoros részt. Kikezdenek, mert személyes sértésnek veszik meg biztos nyalizol a főnöknek.

kituggya: A megszorultságot jól látod, de nem csak ezért, amit írsz, hanem mert a sikeres MLM üzleteléshez a személyiség és attitűd mellett - ami hazugság, hogy tanulható, ugyanúgy nem tanulható, mint az extrovertáltság vagy introvertáltság, vagy épp a fizikai vagy a szellemi munka. Valaki vagy egyik felé húz, vagy másik felé. Rákényszeríteni persze rá lehet magad, de akkor meghasonulsz. Főleg, hogy az MLM ezen a téren inkább a művészetekhez áll közelebb, önazonosnak kell lenned, hogy hiteles lehess hosszútávon.

Én például sokat elemeztem magamat, hogy valójában a sikertől is ódzkodom. Mármint nem az azzal járó pénztől, hanem egyszerűen jól érzem magam szürkeegérként. Az a típus vagyok, aki lottómilliárdosként is elvegyülne a tömegben vagy remeteként eltűnne valami távoli privát szigeten. Így már ott elbukom, hogy vállalnom kéne az arcomat, ismerkednem emberekkel, barátságosnak lennem, megtanulni kezelni őket, stb. Nincs rá motivációm, utálom az embereket, legszívesebben kivonulnék a társadalomból, függetlenednék anyagilag, ezért keresem a gyors meggazdagodási lehetőségeket, ami nem kamu és sosem adom fel, mert ha feladnám, akkor öngyilkos is lehetnék. A remény hal meg utoljára.

A megszorultságra még visszatérve: azt láttam magam előtt, hogy aki igazán sikeres tud lenni, az legtöbbször középosztálybeli családból indul, még ha ő maga fiatalon csóró egyetemistaként is kezdi. De itt a kulcs: fiatalon, amely életkorban a környezetnek nincsenek nagy elvárásai vele szemben, sőt, még szimpatikusabb is, mint az, aki ebben az életkorban már sportkocsikkal szaladgál, mert az vagy feketén szerezte vagy a szülői háttérrel kérkedik, ami visszatetsző.

Viszont az életkornak megfelelő szint egy nagyon hasznos tudat alatti erő, ami segít meggyőzni a leendő ügyfelet, hogy az illető hiteles.