Miért tartják sokan aggályosnak az MLM-ben való dolgozást?

Azért mert az egész shady business.

Nem a termék a lényeg, és nem is a hálózatépítés, hanem hogy eladják neked az amerikai álmot, hogy csak ezeket a szarokat kell árulnod az ismerősidnek, és majd te is járhatsz Porsche-val. Miközben a csatlakozók 98%-a csak veszít ebben az ületi modellben.

Van egy idevágó rész egy könyvből:

"A rendszerváltás utáni időszakban azután nálunk is megjelentek a

hálózati értékesítésre épülő külföldi cégek. Termékeikre csak két dolog nem volt a magyar piacon: igény és pénz.

Tapasztalatból beszélek: A szakma úttörő éveiben az első sorokban meneteltem,

lelkesen lobogtatva a hálózatépítés zászlaját!

A legelső termékforgalmazói munkám kezdetén még nem voltam tizennyolc éves,

ezért egy rokon nevén futott az üzlet. Olyan edénykészletet árultam, amelyeknek az volt az újdonsága, hogy olaj és víz hozzáadása nélkül lehetett benne sütni-főzni.

Népes családom tagjait — Erdélytől New Yorkig — megszámlálhatatlan családi

bemutatón igyekeztem rábeszélni az egészséges főzésre. A termék minősége

kifogástalan volt, az eladás akadályairól viszont csak annyit: az edénykészlet, a mai pénzre és gazdasági helyzetre átszámítva, több mint ötszázezer forintba került.

Ráadásul csak valutában — az akkor még létező német márkában lehetett fizetni!

Az „el-ó-cé” (LOC) névre hallgató mosószert (pardon! koncentrált univerzális

háztartási tisztítószert) pontosan 1991. június 25-én kezdtem ajánlani az

ismerőseimnek. Bár a terméknek olyan mosószerekkel kellett vetekednie, mint az

Ultra Daisy, aki kipróbálta, le volt nyűgözve. (Hozzá kell tennem, hogy anyámat

két év alatt nem tudtam megtanítani arra, hogy vízzel kell felhígítani!) Bármit is mondjanak ma az Amwayről, én személy szerint nagyon sokat köszönhetek a világ

egyik leghíresebb MLM cégének: akkoriban kezdtem ugyanis előadói karrieremet,

és ott tanultam meg, hogyan kell előadás közben kezelni a „nehézfejű” embereket.

Hamarosan beindult az első hazai „vitaminhullám” is. Tíz évvel ezelőtti

igyekezetünk, hogy az egészségmegőrzésre rábeszéljünk egy olyan népet,

amelynek fiai megrögzötten a gyulai kolbászt és a kóser szilvapálinkát ajánlják

minden testi (és lelki) bajra, enyhén szólva nem volt egyszerű feladat.

A következő években részt vettem biztosítás, táplálékkiegészítők, Németországból

csempészett fogyasztóporok, üdítőitalok és olasz samponcsalád népszerűsítésében.

Aki azt gondolja, hogy ma nehéz hálózatot építeni... gondolja át még egyszer! A

mai akadályok meg sem közelítik azokat, amelyeket a kilencvenes évek elején egy

kezdő üzletépítőnek le kellett küzdenie.

Gazdasági közhely, hogy fizetőképes kereslet hiányában minden üzlet bukásra van

ítélve.

A kudarcok rövid távú kezelésére most is előkerült a fiókból az ezeréves magyar

gyógyír: a hit és a fanatizmus! Beindult a „hurráoptimizmus”!

Rokonaik győzködésébe belefásult munkatársainkat heti „csoporttalálkozókon” és

több ezer fős sportcsarnokokban tartott „birodalmi gyűléseken” próbáltuk

lelkesíteni, hogy csak még néhány hónapig tartsanak ki.

Tizenöt év után azonban már minden épeszű üzletépítő belátja, hogy ehhez az

üzlethez az elvakult hit egymagában kevés. A gyakorlatban alkalmazható és

könnyen másolható tudás is kell.

A legnagyobb hibát valójában ott követtük el, hogy a külföldről érkezett üzleti

lehetőséghez hozzáadtuk a sajnos azóta is majd minden üzletágban (gépkocsi,

számítógép, ingatlanpiac, balatoni vendéglátóipar stb.) tapasztalható magyar

csavart, miszerint „ebben az üzletben GYORSAN, néhány hónap alatt kell

meggazdagodni”.

Az egész világon a hálózatépítés egy évtizedekre szóló jövedelemkiegészítést

nyújtó vállalkozási forma. De nem Kelet-Európában! Itt az emberek úgy vágnak

bele: vagy egy éven belül megütöd a főnyereményt, vagy soha. Ezért minél

rövidebb idő alatt, minél több embert próbáltunk behozni a rendszerbe. Persze

megfelelő képzettség és tapasztalat nélkül.

Az eredmény: tíz év alatt, 1991 és 2001 között rengeteg ember „megégette magát”,

aki belekezdett az üzletépítésbe. Néhányan valóban meggazdagodtak, de minden

megszerzett, a milliós fizetéseket jelző kitűzőre nyugodtan számolhatunk több száz, ha nem ezer csalódott embert.

"

#8

"hideg listákról olyanokat hívogatni"

A cégtől kaptad a listát, vagy ki adott neked ilyen listát?

"1 hónapig voltam ott"

Miért vártál 1 hónapig, miért nem hagytad ott őket az első találkozás után?

Igen, a cégtől kaptam. Volt olyan, hogy a "lista" telefonkönyvből fénymásolt oldal volt :D

Azért vártam 1 hónapig, mert nem volt munkám, nem volt épp más lehetőségem, annyira szerettem volna végre valahol dolgozni, hogy már ezzel is hajlandó voltam tenni egy próbát. 1 hónap után ugye keresni semmit nem kerestem, de legalább a bejárás költsége miatt még mínuszosan is jöttem ki belőle, úgyhogy otthagytam a francba.