Normális esetben szerintetek is etikátlan a tartásdíjra való igény formálása?
Természetesen vannak esetek amikor rendben van. Viszont tegyük fel, hogy van egy 3 tagú család. Apa és anya nem jön ki egymással. Közösen egyet értenek abban, hogy elválnak. Nyilván egymástól válnak el nem a gyermektől. A bíróság szinte biztosan az anya mellé rendeli a gyermeket. Ezzel továbbra sincs baj. Viszont az apuka szereti a gyermekét. Mindent megadna neki. Sajnos garantált bérminimumot keres és albérletbe öltözik a válás miatt. Anyuka pedig azonnal gyermektartás fizetésére kötelezteti. Levonják apuka nettójának 33%-át. Így a megélhetése veszélybe kerül. Noha anélkül is ráköltene annyit a gyermekre amennyit csak tudna. Anyukát ez természetesen nem érdekli. Ő úgy érzi, hogy neki ez "jár". Pontosabban a gyermekének. Nem érdekli, hogy a gyermek apját tönkreteheti és eltávolodhat tőle. Pedig ugyanolyan szülő.
A fenti példát többször láttam már. Tudom, hogy van olyan aki megérdemli, hogy fizessen. Van olyan is, hogy csak színleli az apuka, hogy mennyire fontos neki a gyermeke. De én többször látott fent leírt példa alapján érzem ezt az egészet etikátlannak. Ebből adódóan talán még felháborító is, hogy az adott helyzetben az anyuka büszkén veri a mellét, hogy ő egyedülálló anyaként is megállja a helyét. Persze. Úgy, hogy az apuka 120 nettójából 40-et lead neki. 50-ből (nagyon szerencsés esetben vidéken) kivesz egy lyukat. A maradékból meg nyomorog. Mert valljuk be ez a pénz másra nem jó. Továbbá tudom jól, hogy nem mindig az apa költözik el. Ezeken a kivételeken szerintem ne akadjunk fent. Pláne azért mert a példában felhozott normális férfi sosem viselné el, hogy a gyermeke költözzön. Ha a ház eladásra kerül akkor is fennállhat ez az anyagi helyzet.
Utolsó, itt van egy gyakori de borzalmas tévedés, egy férfi nem attól felnőtt, mert aláveti magát egy nő elvárásainak... egy ember pont attól felnőtt, ha képes a saját életét a saját gondolkodása és értékrendje szerint élni, nem függ a környezete, az exe, a Mari néne, a plébános úr, a szülei,... (stb) elvárásaitól.
Itt a kérdésben szereplő férfi max bűne kb annyi, hogy rosszul választott, és sikerült kifognia egy "én már anyucika vagyok, nekem már a babucim az első" típusú nőt, sacckb 0 szociális érzékenységgel. Pedig eleve kerülni kell az olyant, aki képes más szájából kiszedni a kenyeret is azért, hogy a saját gyereke szájába libamájat adhasson... ha érted.
Utolsó, az állam csak komoly feltételekkel fizeti...
"Ha a bíróság már megállapította jogerõsen a gyermektartásdíjat, és a fizetésére kötelezett legalább 6 hónapja nem teljesíti a kötelezettségét, a fővárosi és megyei kormányhivatal gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatalától (a továbbiakban: gyámhivatal)
a tartásdíj megelőlegezése kérelmezhető, feltéve hogy a gyermeket gondozó családban az egy fõre jutó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét. A gyámhivatal - a feltételek fennállása esetén - a hozzá beérkezett kérelem benyújtásának napjától előlegezi meg a gyermektartásdíjat a bíróság által meghatározott alapösszegben azzal, hogy a megelőlegezett tartásdíj összege a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 50%-át nem haladhatja meg gyermekenként. " - tehát HA az egy főre eső jövedelem NEM éri el a cc. 60 eFt/hó-t, akkor fizet az állam max 15 eFt-t...
# 21
Apuci ad 40e-t. Anyuci is ad ennyit, az havi 80. Azt az aprócska tényt, hogy anyuci vállalja a 24/7 gyermekfelügyelet most felejtsük el, mondjuk az nem ér semmit.
Vezesd le kérlek, hogy miként "adsz libamajat" egy gyerek szájába havi 80bol. És nagylelkű leszek, a lakhatást ignoralhatod, tételezzük fel, hogy anyuka ugyan akkora lakást berelne csak magának mint 2 főnek.
#24, én egyfajta mentalitásról beszéltem. Ebben az esetben, amit te leírtál, tény, hogy mindhárom fél szívni fog mindenképp, ezen nincs túl sok ragozni való.
Viszont, ha egyenjogúság van, akkor ugye el kellene már végleg felejteni "a férfi kötelessége a család eltartása" agybajt is, és megállapítani, hogy a nőnek és a férfinak pont ugyanannyi, hogy átmenjen jobban fizető állásba.
Ez marhára nem mentalitás kérdése, tényekkel találkozunk és a kérdező azt próbálja épp elfogadtatni, hogy tök rendbe van, hogy ő nem fizet GYT-t mert jajj akkor milyen nehéz lenne megélnie. Hát elárulom egy gyereket is sokba kerül felnevelni.
Ha meg már egyenjogúságról beszélgetünk akkor abban mi az egyenjogúság, hogy Anyuci is adjon bele a gyereknevelésbe ugyan annyit, mint apuci (és még akkor is csak 80K-ról beszélünk ami nagyon karcsú), de anyuci még tegye bele a munkaerejét is, vállaljon minden terhet a gyerekkel kapcsolatban egyedül (amit nyilván megtesz a gyerekéért). Ez meg ugye nem ér semmit? Ebben mi az egyenjogúság?
mondom mindezt férfiként, mielőtt feminista anyukának bélyegezne valaki.
"mondom mindezt férfiként, mielőtt feminista anyukának bélyegezne valaki." - utolsó, ez egyértelműen nem férfi/nő kérdés, lásd, a legelszántabb AB-ellenesek többnyire férfiak... sokkal inkább értékrendi kérdés.
AZért megjegyzem a nőt sem kényszeríti semmi arra, hogy felvállalja amit felsoroltál - bármilyen előszeretettel hivatkoznak erre az anyukák - törvény előtt mindenki egyenjogú, egy nő pont ugyanannyira mondhatja, hogy nem tudja vállalni a gyerek nála történő elhelyezését, mint egy férfi. Senki se szorít fegyvert anyuka fejéhez, hogy felügyeleti jogot kérjen...
Szóval ezt önként vállalja, sőt sokszor a férfi elől perli el. Igaz?
#26 "Amennyit kell, annyit igenis fizessen ki, ha pedig földhöz vágja ennyi kiadás, akkor ne akarjon apa lenni, feltételezem, aki most 120-at keres, annak akkor sem volt egy nullával több a fizetése végén, mikor a gyereke fogant." - honnan tudod, hogy apa AKART lenni? Honnan tudod, hogy anyuci nem az apa tiltakozása ellenére vállalta be a gyereket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!