Normális esetben szerintetek is etikátlan a tartásdíjra való igény formálása?

Természetesen vannak esetek amikor rendben van. Viszont tegyük fel, hogy van egy 3 tagú család. Apa és anya nem jön ki egymással. Közösen egyet értenek abban, hogy elválnak. Nyilván egymástól válnak el nem a gyermektől. A bíróság szinte biztosan az anya mellé rendeli a gyermeket. Ezzel továbbra sincs baj. Viszont az apuka szereti a gyermekét. Mindent megadna neki. Sajnos garantált bérminimumot keres és albérletbe öltözik a válás miatt. Anyuka pedig azonnal gyermektartás fizetésére kötelezteti. Levonják apuka nettójának 33%-át. Így a megélhetése veszélybe kerül. Noha anélkül is ráköltene annyit a gyermekre amennyit csak tudna. Anyukát ez természetesen nem érdekli. Ő úgy érzi, hogy neki ez "jár". Pontosabban a gyermekének. Nem érdekli, hogy a gyermek apját tönkreteheti és eltávolodhat tőle. Pedig ugyanolyan szülő.

A fenti példát többször láttam már. Tudom, hogy van olyan aki megérdemli, hogy fizessen. Van olyan is, hogy csak színleli az apuka, hogy mennyire fontos neki a gyermeke. De én többször látott fent leírt példa alapján érzem ezt az egészet etikátlannak. Ebből adódóan talán még felháborító is, hogy az adott helyzetben az anyuka büszkén veri a mellét, hogy ő egyedülálló anyaként is megállja a helyét. Persze. Úgy, hogy az apuka 120 nettójából 40-et lead neki. 50-ből (nagyon szerencsés esetben vidéken) kivesz egy lyukat. A maradékból meg nyomorog. Mert valljuk be ez a pénz másra nem jó. Továbbá tudom jól, hogy nem mindig az apa költözik el. Ezeken a kivételeken szerintem ne akadjunk fent. Pláne azért mert a példában felhozott normális férfi sosem viselné el, hogy a gyermeke költözzön. Ha a ház eladásra kerül akkor is fennállhat ez az anyagi helyzet.