Szerintetek ez ciki?

És miért nem mész el eladónak, pénztárosnak, raktárosnak hipermarketekbe vagy esetleg (gyors)kajáldákba, esetleg buszsofőrnek, a BKV még a jogsi kifizetését is segíti majd.

Ezek mind tök keresett állások, végzettség nem szükséges, annyi pénzt megtudsz vele keresni, mint az anyukád, talán még többet is.

Legalább közösségben lennél, kapcsolatokat építhetnél. Miért ülsz a seggeden és csodálkozol, hogy nincs melód? Túlságosan nem is próbálkozhattál.

Gyógymasszőrként nekem fél évig kellett keresnem munkát...

Addig minden nap vagy 2-3 órát kerestem a munkalehetőségeket és amíg nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni, addig is dolgoztam valahol.

Aki azt mondja, hogy sehol nem tud dolgozni, mert sehova nem veszik fel, az HAZUDIK!

Lehet hogy szar munka, lehet hogy nem felel meg 100%-osan az úrficska igényeinek, de MUNKA. Ilyen nincs hogy 1-2 hónapon belül nem talál valaki munkát, nem hogy 5 évig!!!

Emeld fel szépen a feneked, menj be a munkaügyi központba, ne a segélyt kérd tőlük, hanem a terület állásajánlatait!

Egyébként meg a munakügyi központ szokott is indítani képzéseket, tanfolyamokat, vannak jó kis szakmák, ha nem vagy megelégedve a masszőrrel.

Egyébként meg be kell adni kórházakba, uszodákba, szállodákba, fürdőkbe az önéletrajzot, motivációs levelet. Nem anyádék ajtaján fognak kopogtatni a leendő főnökeid, hogy "bocsánat, Pityukának, nem lenne kedve hozzánk jönni dologzni?"

Egyébként gyógymasszőri karrierem beindulása előtti héten a jelenlegi főnököm még izélt nekem telefonban meg e-mailben, hogy "igen, lehet jönni, van hely, de háááát... majd jelzek még, tényleg hívni foglak" duma rész hetekig, aztán bementem, "rárúgtam" az ajtót, hogy "mikor kezdhetek??"

Jó, ilyet ne csinálj, de nekem szerencsére bejött :D

A lényeg az, hogy igenis ha akarsz valamit, akkor tessék tenni érte, ne várd a szádba a sült galambot!

Ahogy a többiek írták, több lehetőséged van:

1.Külföld

2.Átmenetileg bármi, hogy belerázódj a munkába és segíteni tudd a szüleidet (pl árufeltöltés, meki), de akár félre is tehetnél pénzt egy OKJ-s képzésre, hogy több lábon állj

3.Nézz körül ne csak a településeden, sok wellness szállóban keresnek masszőrt, akár szállást is adnak.

4.Próbálhatsz más állásokat is szállodákban megpályázni, (pl. nemrég láttam gyógy-wellness részlegen recepciós állást hirdettek). Házon belül könnyebb pozíciót váltani, ha jobb lehetőség adódik.

5.Ha igazoltan depressziós vagy, kezeltesd magad, átmenetileg akár gyógyszerekkel is. (Persze ha nincs fizetve a tb-d, nehezebb, de anyukád, aki ápolónő, talán tudna segíteni).

6.Addig is, amíg keresgélsz, vagy nem olyan munkát végzel, mint amilyent szeretnél, elkezdhetnél otthon egy nyelvet tanulni vagy egy korábban tanult nyelvet felfrissíteni. Egy jobb álláshoz szerintem az angolt vagy a németet kérik.

Szerintem az mindegy, hogy mi mit gondolunk. A gond az, hogy ezt te nem érzed cikinek, hiszen semmit nem teszel a helyzet változtatásán már 5 éve.. 27 éves felnőtt ember vagy és konkrétan semmit nem értél még el az életben. Aki akar dolgozni, az igenis talál magának valamit és nem csak kesereg. Igen lehet nem azt fogja dolgozni, amire vágyik és amit elképzel magának, de valahol el kell kezdeni, hogy később előrébb léphess. Bármi jobb annál, mint hogy otthon ülj a fenekeden egész nap és elteljen az életed a nagy semmivel.

Belegondoltál már abba, hogy mi lenne ha szegény szüleiddel történne valami? De szimplán csak eljön az az idő is, amikor ők megöregszenek és nem tudnak már téged eltartani.

Szeretnél egyáltalán magadnak családot? Vagy 50 évesen is a szülői házban tervezel lustálkodni?

Nekem is volt egy fél év az életemben, amikor bizonyos okok miatt nem dolgoztam, de sosem kívánom azt vissza. Depressziós lettem, befordultam, szó szerint azt éreztem, hogy semmi életem nincsen. Nehéz ebből kilábalni, de ha végre erőt veszel magadon és nem csak keseregsz, hogy neked mennyire sanyarú a sorsod, akkor hidd el menni fog.

Az utolsóra ne hallgass, mert fingja sincs a dolgokról. Én nem vagyok senkinek a senkije, mindent magamtól értem el, és van egy normális, jól fizető munkám, középfokú végzettséggel.

Amúgy ennyi kifogást egy rakáson már én is rég olvastam. Nem hiszem el, hogy nincs a közeletekben egy Aldi vagy Lidl, oda szinte mindig keresnek embereket. Nem az álommeló, de legalább lenne kezdőtőkéd, amivel el tudnál költözni vagy beiratkozni egy másik képzésre.

Nem ciki, egy közeli családtagom is szinte ugyanebben a helyzetben van, annyi különbséggel, hogy ő autista, nagyon okos, de szociálisan egy kisgyerek szintjén van, testi fogyatékossága is van, és ezért utasítják el mindenhonnan, hiába szerzett jó szakmát.

Egészségesként azért jóval könnyebb az élet minden területen. De ha neked ennyire nem megy SEMMI, akkor lehet, hogy érdemes lenne felkeresned egy szakembert.

Valami oka kell, hogy legyen, és azt magadban kell keresned.

Gondolj bele, ha a szüleid nem tudnának többé eltartani, mihez kezdenél? Mennél a Tesco elé koldulni?