Ciki szerintetek ennyi idosen a szuleimnel lakni?

Munka mellett nem tudnál tanulni?

Én úgy csináltam. És nekem tetszett, hogy a fizetésem egy kis szabadságot, önállóságot ad, de közben a tanulásról sem kellett lemondanom.

Arra figyelj oda, hogy olyat tanulj, amiben valóban hasznát tudod majd venni.

Értem, hát így tényleg necces lenne a munka, ha egyszerre végzed a két sulit.

Szerintem jó, hogy fejlődni akarsz és vannak terveid. Ne foglalkozz azzal, hogy mi ciki és mi nem. Ha nem csinálnád ezt, akkor még kisebb lenne az esély, hogy majd önálló legyél.

A lehető legmegfoghatatlanabb és egyben a legértelmetlenebb és legfeleslegesebb fogalom az, hogy valami "ciki".

Ilyen egyszerűen nem létezik. (Illetve sajnos egy felvett magatartásminta, megfelelési kényszer hatására kiinduló szégyenérzet van, de valljuk be, hogy ez sosem visz senkit előbbre.)

Emberek vannak, életutak vannak, élethelyzetek vannak. Sehol semmilyen "előírás" vagy "szabvány" nincs arra vonatkozólag, hogy kinek kivel és mennyi ideig "kell" laknia.

Vannak társadalmi átlagok, de hidd el, ahány ember, annyi értékrend és annyi élethelyzet.

Ha megnézzük a világ változásait, sokszor ez is szinte afféle divatirányzattá válik.

Pár száz, de talán kevesebb évvel ezelőtt az igazán ütős és hathatós családmodell volt mondjuk jólszituált körökben, hogy van egy birtok, birtokközpont (kastély, kúria, villa, udvarház akármi) és ez apáról fiúra száll. Teljesen magától értetődő volt, hogy a birtok vezetése és akár a személyzet fenntartása is sokkal hatékonyabb volt, ha több generáció együtt él. Ez még rang is volt, hogy valaki beházasodott egy ilyen főúri vagy nemesi családba. De az iparosok, gyárosok is hasonlóan éltek.

De még középpolgári rétegeknél is adott esetben, modern korban is működhető modell a többgeneráció, ha meghúzzák a határokat.

Igazából a mérgező szülő-gyerek kapcsolat nem függ feltétlenül a földrajzi távolságtól. Lehet valakit egy épületen belül lakva is tisztelni és lehet kilométerekről is terrorizálni.

Afféle nézetként néha szürreális dolgokat szül az "önállóság" és "felelősség" fogalmak túllihegése, amikor egy 4 tagú család is 6 felé spriccel szét, mindenki nyögi a drága ám szűkös albérletét, az idősebb szülők meg kergetőznek ketten a nagy lakásban/házban.

De persze az ellenkezője is igaz. Vannak olyan emberek, akik annyira képtelenek tisztelni a másik ember határait, hogy tényleg jobb menekülőre fogni és minimum ez a "papucsban már nem lehet átmenni" távolságra költözni. Vannak öntörvényű renitens ifjak is, akik a szülők életét keserítik meg, és vannak mérgező szülők is. Erről Susan Forward pont ezzel a címmel írt nagyon jó könyvet.

Az embernek meg kell tanulnia az életét úgy menedzselni, hogy ne aszerint hozzam a döntéseimet, hogy mások mit fognak szólni.

Kérdezem én akik cikizik a másikat ezért, azok beszállnak anyagilag az albérletbe?!

Szóval először is meg kell nézni, hogy mi fér bele. Milyen a viszony a családban. Meg tudják-e húzni a résztvevők a személyes határokat? Ezt tiszteletben tudja-e tartani mindenki? Melyik okoz több feszültséget? Elviselni egymást, de biztonságosan élni egy pl tehetrmentes ingatlanban, vagy a szülőktől nem függve, ám stresszesen és bizonytalanságérzetben teremteni elő hónapról hónapra az albérletet/lakáshitelt.

Úgyhogy ezt tényleg neked kell tudni, érezni, nyilván a szülői oldal véleménye is számít. De ne az alapján hozzunk döntéseket, hogy egy olyan kívülálló, aki nem ismeri a részleteket, valamit cikinek vagy konformnak tart.

Nem ciki. Én is itthon lakom és nálad idősebb vagyok. Az elmúlt 10 évben ugyan máshol laktam, de hát nem jöttek össze a dolgok.

Egyetemre járok, dolgozom és rendszeresen adok haza nem kevés pénzt, valamint külön megveszem magamnak a dolgokat (tisztálkodószertől tisztítószerekig az utolsó szivacsig mindent).

Ha cikinek tartanak akkor tessék csak. Nekem az a ciki amikor valaki albérletben nyomorog egész életében és egy ezrest nem tud félretenni és kilátása sincs egy normális életre.

Nem ciki, te jó ég!

Nem egy ismerősöm, rokonom van, aki csak döglik a szülői házban hamrinc évesen és még dolgozni sem hajlandó, meg házimunkát csinálni. Na az ciki.