Elvállalnátok egy olyan munkát, amit már a megkezdése előtt gyűlöltök?

Sose értettem az ilyet. Mi a baj a munkával? Mert eddig csak annyit tudunk, hogy jobban fizet, mint a mostani.

A jelenlegi munkádról se tudunk semmit.

Nekem ez addig csak hiszti meg lustaság.

A helyedben elvállalnám, nem vesztesz vele semmit. Mondjuk én eddig mindig úgy váltottam, hogy a régi helyen is szerettek és visszavártak, ha nem jön be az új, egy telefon, és másnap már a régi munkahelyemen kezdek.

Volt mikor én is csak a pénz miatt váltottam, és nem bántam meg. Egyenesbe jöttünk anyagilag, tudunk félretenni, mellette jut kikapcsolódásra is pénz, és többet tudok megadni a családnak.

Mondjuk én a másik irányból nézem a dolgokat: 27 éves felnőtt, családos nőként én vagyok, aki eltartja a családot, nekem van felelősségem, ha baj van, nekem senki se fog a hónom alá nyúlni.

Te még kihasználod a mamahotelt, max besegítesz az eltartásodba, de messze vagy attól, hogy saját lábon állj, és a bevételed fontos legyen. Szüleid kipótolják meg megveszik, ami hiányzik.

Megteheted hogy a saját kènyelmed alapján válogass a munkák közt.

Van olyan munka, amit tudom, hogy utálnék, sz nem hiszti ez tény.

Volt, hogy kényszerből csináltam olyan munkát, amit utáltam, és bizony egészség, párkapcsolat simán rámehet.

Aki ezt nem érti, az még nem volt ilyen helyzetbe.

Kedves kérdező! Ha nem létszükség, akkor ne vállald el.

Csak akkor, ha nagyon-nagyon muszáj lenne (kőkemény megélhetési problémák, családi háttér stb.), és akkor is csak addig, amíg nem találnék egy jobbat, amit szeretek.

Ha nem vállalod el, akkor a családod haragudni fog rád? Miért is? Tán ők már a jól fizető állásod pénzére hajtanak? Inkább hagyják, hogy egy gyűlölt munka tönkretegyen téged, de akkor is kényszerítenének rá? Milyen alapon is?

Ebben az esetben ideje leülni magaddal, megbeszélni, hogy mit is akarsz. Amikor döntöttél, akkor közlöd a döntést, és mindenki tudomásul veszi. Pont. Ezt jelenti a felnőtt-lét.

Ha viszont te még mindig félsz a családodtól, vagy pitizel nekik, akkor itt ideje felnőni.

(A gyűlölt munka nem fog menni, előbb-utóbb olyan helyzetbe fogod magad hozni öntudatalnul is, hogy kirúgnak.)

13-nak.

Aha persze, a felnőtt lét... hogy ha nem ad be annyit a közösbe, ami fedezi a kiadásokat, akkor majd a papa meg a mama megoldja, illetve ha nincs olyan munka, ami fogára való, akkor lesznek szívesek eltartani.

El vagytok ti tévedve.

A felnőtt lét kőkemény, és nincs válogatás, csak villanyszámla, közös költség, lakáshitel, kajapénz, amit elő kell teremteni, és kur.vára nem érdekli szerintem a kedves kérdezőt sem, hogy a szülei vajon szeretik-e azt a munkát, amit végeznek.

Ezzel az erővel az anyja is kiakadhatna, mert nem lehet olyan munkája, amit szeret, csak olyan, ami normálisan fizet, mert el kell tartani a felnőtt gyerekét.

Aztán csak nehogy orcára pottyanjon, mikor a nagy felnőtt léten pattogásnak az lesz a vége, hogy megkérik, hogy pakolja össze a toalettjét, és nézzen más szállás után, mint talpig felnőtt, önálló nő.

Egyből más megvilágításba kerül a két munkahely megítélése.

Kérdező: esetleg a szüleid csak jót akarnak. Másrészt az is lehet, hogy szeretnék végre, hogy kirepülj a fészekből, és azt látják, hogy a mostani vicckategóriás fizetésed erre nem lesz elég, akkor meg sose szabadulnak meg tőled.

Nem várhatod el, hogy életed végégi tutujgassanak, ideje lenne TÉNYLEG felnőni. Albérletet keresni, saját lábadon állni, nem a szülőkre támaszkodni, a nyakukon élve.

Lehet nem véletlen erőltetik ezt az állást...

A felnőtt-lét arról is szól, hogy megismerjük saját igényeinket, és képesek vagyunk úgy rendezni az életünket, ami az adottságaink és képességeink alapján nekünk hosszú távon megfelel.

Persze, nagy úr a megélhetés - de annyira semmi nem lehet nagy úr, hogy lelkileg már huszonöt évesen eltemesd magad!

Nem temetem el magam, sőt szeretek szórakozni, uszodába járni, nyáron strandra vagy a Balatonra, és elmenni sütizni. Szeretem a szép ruhákat, a jó mozifilmeket, a lakberendezést, és nincs ami akkora örömet okozna, mintha örömet okozok a gyerekeknek, vagy a páromnak.

Nekem EZ a fontos, és nem a munkám.

Az CSAK munka, 8 óra, amit megcsinálok becsülettel, nem csak bejárok. De nekem az a fontos, amit meg tudok magamnak engedni ebből a fizetésből.

Egyébként kipróbáltam több dolgot is, voltam már gyárban is csomagoló, de eddig még egyikre se mondtam azt, hogy úgy utálom, hogy belebetegszek. A munkahelyeim többségét kifejezetten szerettem, a jelenlegit is, bár kizárólag a jó fizetés volt az, ami miatt megpályáztam.

25 évesen nem kesergek, nem depizek, viszont van házam és kocsim. :D

Saját, nem apué. :D

Oké, ez a te döntésed, de ne erőltesd másra. Én is megpróbáltam így élni, de nem ment az, hogy kibírom a napi 9 óra sz.rt cserébe azért, hogy a fennmaradó időben élhessek nyugodtan. Nekem nem működött, ezért változtattam, és most szerényebben ugyan, de másként élek.

Lehet, hogy a kérdezőt is ilyen fából faragták. A döntés természetesen ebben az esetben is az övé, de ha ennyire tiltakozik ellene, talán nem kellene rákényszeríteni valamit, ha nem muszáj.

Ha nagyon nem szorulsz rá, akkor ne vállald el szerintem. Majd megbékélnek, felnőtt ember hagy döntse el mit és hol dolgozik. Az ő élete, az ő felelőssége.

Amúgy igen, a jelenlegi munkahelyemen 2.5 éve vagyok, úgy vállaltam el, hogy már az elején utáltam, mostmár szabályosan gyűlölöm, de bejárok és elvégzem normálisan a munkám, mert jól fizet és mindenhez pénz kell, az alapvető dolgokhoz is, meg a nyaralásokhoz, félrerakáshoz, mindenhez. Szóval nem mondok fel, mert muszáj, de azért utálom :) Nemrég végeztem be az egyetemet levelezőn, most még van 1-2 apróság amit szeretnék gyorsan megcsinálni, utána pedig jöhet a munkakeresés, megszabadulok ettől a rossz munkahelytől :D

Mérlegelj te is, hogy hosszabb távon melyik éri meg jobban neked, de te dönts, ne a családod.