Munkába állás- félek a robottól. Hogyan lehet ezt leküzdeni?

Ilyen az élet... Lottózz... Az az egy kis reményt. Most komolyan. Ha nem

Ilyen munkát akarsz életed végéig, akkor ki kell találnod valamit, hogy mást csinálhass. Pl. Vállalkozz, tanulj valami új szakmát, költözz oda, ahol munka van. Ezek csak a te döntéseid.

Szerintem mindenki ezt érzi, nem vagy ezzel egyedül. :)

Én is féltem, hogy lesz-e még életem, ha elkezdek dolgozni. Most váltottam, és megint félek... Egyelőre heti hat napot dolgozom, napi 10-12 órákat, mert nehéz az átállás az új feladatkörre. Csak reménykedni tudok benne, hogy mikor belejövök, jobb lesz majd...

Szóval igen, mindenki így van ezzel, de ezt le kell küzdeni, mert dolgozni KELL.

Szia! Ne keseredj el, én is hasonló cipőben járok, de van érettségim, diplomám (amiért tényleg megdolgoztam). Mindig kitartó voltam, lelkiismeretesen tanultam, mégse kellek a kutyának se. Én is fél éve vagyok itthon, de bízom benne, hogy lassan találok valamit.

Ne izgulj, hamar megszokod, az első pár hét nehéz, a testedet is megviseli, szellemileg is leterhel a munka, de ha kicsit nyugisabb lesz az életed, megkapod az első pár fizudat, máris nagyobb lesz a lehetőséged váltani, mert lesz egy kis tartalékod, vagy ha jól beilleszkedsz, lehet a cég is segíti a tanulásod.

Egyébként véletlenül nem egy debreceni cégről van szó?

Pedig nem ártana belevágnod, első párnap esetleg 2-3 hétig fos lesz számodra, mivel akkor betanulás van, meg hirtelen sokat magyaráznak aminek a felét elfogod másnapra felejteni, meg rutint kell szerezned stb... Ez elég gázos így belegondolva, én már csak tudom. Én is pályakezdőként ültem otthon fél évig kb csak érettségim volt. Letettem egy szakmát fizetősön a pénzt apámtól kaptam még rá amikor eladta az egyik autónkat, targoncás tanfolyam volt ez majd elmentem utána dolgozni, fel is vettek engem egy gyárba igaz nem targoncásnak, de raktárba kerültem. Én is totál bevoltam tojva hogy mi lesz hogy lesz, amit magyaráztak pár nappal később el is felejtettem, hogy mit hova, kb mikor vigyek ki stb...

Elég gáz volt de szerencsére a főnököm rengeteget segített a kollégákkal együtt, nagyon jól belejöttem és fél év után megszerettem a munkámat már olyannyira hogy nagyon rutinos vagyok, és úgy dolgozom mint azok akik már 5 éve ott vannak. Megtanultam hogyan osszam be az időmet, és mivel időnként befognak engem is a gyártó sorra ha emberhiány van így ahhoz is hozzászoktam már, igaz könnyebb munkát kapok amin szerencsére nem kell mindig ott lenni mert az egy egyszerű gép amit megkell tölteni aztán figyelni kell rá, meg ott is tudom hagyni 10-15 percre ha anyag kell valahová vagy épp kiakarok menni cigizni. Nekem annyiból jó hogy kötetlen szünetünk van, ha megvagyunk azzal amivel kellett és egyenlőre nincs más munka akkor pihenhetünk, de amint van valami akkor csinálni kell, még akkor is ha a többieknek kajaszünetjük van, cserébe mi akkor mehetünk amikor akarunk akár 30 percre is ha úgy alakul.

Nem kell félni ettől, belefogsz jönni. elején még segíteni fognak nyilván, meg magyarázni hogy mi merre hogy mikor stb... meg idővel hozzáfogsz szokni a robotoláshoz.