Ti mit tennétek a helyemben? Várni, vagy vállalni akár napi 12 órás állást is feladni az összes szabadidőmet pénzért cserébe (konkrétumok lent! )?

26 éves egyedülálló végzett egyetemista fiú vagyok. A diploma megszerzése után kb. 1 év bejelentett munkaviszonyom van. Ahol dolgoztam, sajnos arra panaszkodtak, hogy folyton pénzhiány van és ezért mindig csak határozott idejű munkaszerződésem volt. A munkaviszonyokra jellemző volt, hogy papíron 8 órás, hivatali munkarendű (mivel hogy közalkalmazott), de a főnököm igazából engedékeny volt, mert gyakorlatilag kötetlen munkaidőben foglalkoztatott. Tulajdonképpen mindig is meg volt velem elégedve, előre láthatólag ősszel újra lesz munka és pénz is, hogy foglalkoztasson. Tavaly ősszel tettem le a jogosítványt, utána tavasszal 1 hétig felvettek egy másik helyre. A munkahely közössége, a főnök szörnyen egoista és rosszindulatú volt, a kollégák is rideg, személytelen emberek voltak, a feladatokat sem szerettem csinálni, ráadásul ahhoz képest, amilyen feladataim lettek volna, nagyon keveset fizetett (legalábbis szerintem). Nem sokkal később találtam alkalmi munkát, amivel az az egyetlen egy baj, hogy keveset fizet, meg tulajdonképpen a munka is kevés. Az ottani "főnök", gyomlálást, fahasogatást és egyéb fizikai munkát ad, neki az a lényeg, hogy határidőre készen legyenek ezek a feladatok, de "nem vezettet úgymond jelenléti ívet és nem stopperórázik", tehát ő nem időben méri a munkát. Otthon a szüleimmel alapvetően jól megvagyok és nem beképzeltségből írom, de alapvetően rendszerető és a pénzzel bánni tudó spórolós fiatalember vagyok, buliba kb. havonta egyszer járok el és nem is mindig költök pénzt. Ha költök akkor is maximum 1, vagy 2 ezer forintot (de ez is ritka). Otthon megcsinálok gyakorlatilag mindent, amit mondanak, továbbá a takarítást lakáson belül és kertben is természetesen én csinálom, hisz én vagyok legtöbbet itthon. Tehát úgy érzem, nem vagyok az a naplopó droid gyerek. A szaktudásomat továbbá nem csak, hogy szinten tartom, hanem már kb. 6. hónapja önálló kutatómunkát is végzek, amikor nincs más elfoglaltságom (konkrétan energiatakarékos lakástervezés-lakberendezés-rezsicsökkentés terén), már több, mint 100 oldalt írtam gyakorlatilag és az egyetemen is már mutattam 1-2 szakértőnek, azt mondták, hogy egyetemi jegyzet szintjén van. Mások pedig ígérték, hogyha ez kész lesz (ami 1-2 hónap múlva gyakorlatilag megtörténik), még állást is tudna ajánlani. Ezeken kívül tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek vihart vadászni, viharokat videózni. Ezt a hobbimat SEMMIÉRT SEM ADNÁM FEL!!! (tudom, más inkább meg dolgozna éjjel-nappal csak azért, hogy hétvégén sörözhessen, vagy havonta vegyen új mobiltelefont, de erre azt mondom, hogy az az ő dolga, ha ezt szereti, én meg a viharokat szeretem. Ennyi!) Szüleimmel, pontosabban anyummal az az egyetlen baj, hogy - különösen mostanában a nyári időszakban, amikor amúgy is mindenki szabadságon van. néha rájön az, hogy nekem már rég családomnak kell, hogy legyen, rég dolgoznom kéne egy multinál árufeltöltőként, vagy valami más olyan piszkos-leprás munkakörben, amiről én tudom, hogy eleve utálnám csinálni. Ráadásul, ha egy ilyen munkakörben helyezkednék el ahol napi 9-12 órákat kellene robotként lehúzni + 4 órát utazni, egy idő után a fáradtság, és az időhiány miatt az egész szaktudásom elkopna és lehet, hogy soha az életben nem tudnék a szakmámban elhelyezkedni, mert elfelejtem addigra az összes szaktudásomat szinte! Továbbá a számítógépek terén is úgy érzem, jó vagyok, igaz nem vagyok profi programozó, de alapvetően már elég sok programot ismerek és tudom használni, ráadásul tanulékony vagyok ilyen téren. Ahogy az előbb írtam, van jogosítványom és mivel diplomám van, ezért nyelvvizsgám is (mivel kötelező a diplomához) angol nyelvből és még most is szoktam angol nyelven olvasgatni, videókat nézni.

Jó, megértem, hogy ezt nem gyűlöletből mondja anyu, hanem pont szeretetből, de a falra mászok, ha valaki olyasmit akar rám erőltetni, amit viszont én magam tudom, hogy gyűlölnék csinálni. Ahogy mondom, még ígérnek is munkát a szakmámban, csak úgy érzem, anyu türelmetlen. Ráadásul, ha olyan helyekre mégis állásinterjúra hívnának, aminek köze nincs a szaktudásomhoz, továbbá a hobbijaimhoz sem, eleve azt látnák, hogy nem lennék magabiztos, mert én nem tudom és igazából utálnám saját magamat leplezni és nem őszintén viselkedni. Ti mit tennétek a helyemben?

1. Aki azt válaszolja, hogy adjam fel a hobbimat, azonnal törlöm, mert egyrészt nem egészen pontosan a kérdésemre válaszol, másrészt a személyiségemet nem akarom megváltoztatni! (Még egyszer írom, hogy van akinek a sörözés a hobbija, van akinek a bélyeggyűjtés, van akinek a viharvadászat. És én meg nem fogok azzal sértegetni egy bélyeggyűjtőt, hogy hagyja abba a bélyeggyűjtést)

A megértéseket köszönöm az 1. és 2. esetre!