Mihez kezdjek magammal?

"papirom nincs de átlag feletti intelligenciával rendelkezem"

Na látod, hát ezt a "magas fokú intelligenciát" irigylik tőled a hozzászólók,

és nem látják meg benned a zsenit.

Amúgy miért is nem "szerzel" te is valamilyen bizonyítványt, azután irány a parlament...

Érettségi és technikum után pár év külföldi munkavégzéssel a hátam mögött Szegeden szerettem volna élni, de éveken át nem találtam normális munkát. Volt egy technikusi papírom, jól beszéltem angolul, bármilyen munkát elvállaltam volna, mégsem tudtam elhelyezkedni.

Volt olyan időszak az életemben, amikor mindössze egy kiló rizs volt az összes ételem 3 napra és csak a főbérlő kegyei miatt nem kerültem ki az utcára.

Ekkoriban érthetően elég depressziós voltam és valószínűleg nagyon irigyeltelek téged, akinek legalább volt mit enned és nem gyalog közlekedtél egy ekkora városban már két éve, mint én, mert nem volt pénzem bérletre sem.

A depresszióm azért mindig alábbhagyott, amikor láttam még nálam is nagyobb nyomorultságban lévő embereket. Emlékszem, egyszer találkoztam egy féllábú hajléktalan fiúval, velem egykorú lehetett. Akkor kicsit elszégyelltem magam, hogy biztos van-e okom az önsajnálatra, hiszen legalább van hol laknom és van mire felhúznom az egyetlen pár cipőmet.

Első tanulság: Mielőtt még nagyon belelovalod magad az önsajnálatba, nézz körül magad körül. Szerintem nagyon sok ember szívesen cserélne veled a közvetlen környezetedben is. Például azok, akiknek veled ellentétben nem hogy számítógépük és internetük sincs, de még az áramot is kikapcsolták náluk.

Komolyan mondom, minden magyart elküldenék valahová külföldre egy kicsit. A magyarokból állandóan ömlik a panasz, hogy milyen szegényen élnek, miközben a Föld lakosságának legalább 80%-a szívesen cserélne velük azonnal. Emberek milliárdjai próbálnak megélni napi két dollárból. És a legnagyobb tragédia az egészben, hogy közben nem panaszkodnak, hanem örülnek az életnek.

Második tanulság: ha éveken át nem akar a munka odaköltözni a te lakóhelyedre, akkor bizony neked kell felkerekedned és odaköltöznöd, ahol a munka lakik. Ha a hegy nem megy Mohamedhez klasszikus esete. Én is szívesebben laktam volna bárhol máshol, mint a zajos, szmogos és zsúfolt Budapesten, de ha csak itt találtam munkát, sajnos meg kellett hoznom ezt az áldozatot.

Bár Budapesten már lett munkát, de azért fényes karrierről azért itt sem számolhatok be. Mivel csak egy érettségim (na jó, egy semmire nem való technikusim) volt, bizony nem nagyon találtam nettó 120-130 ezernél jobban fizető munkákat. Vándoroltam egyik-helyről a másikra, de a fizetésem mindig ez körül szórodott.

Harmadik tanulság: a munkaerődnek, ugyanúgy, mint bármi másnak, van egy piaci ára. Ahogy te sem fizetsz egy 20 éves autóért 3 milliót, bármennyire is szeretné a gazdája, a te munkaerőd sem ér többet, mint a többi hasonló a piacon. Ha többet akarsz kapni érte, mindent meg kell tenned, hogy nagyobb legyen az értéke.

Amikor 33 éves lettem, kezembe került néhány könyv, ami arról beszélt, hogy az életem eredményessége egyedül rajtam múlik, illetve hogy ha nincs tervszerűség az életemben, akkor nem is fogok soha sehová eljutni.

Megkérdezlek téged is, kedves olvasóm: van bármilyen halvány tervszerűség is az életedben? Tudod, mit akarsz elérni ebben az életben? Tudod, mi a célod és hogyan valósítsd azt meg? Tudod, mit kell elérned két év múlva, vagy öt év múlva? Vagy csak éled az életed napról-napra és szidsz mindenkit, hogy nem jutsz egyről a kettőre?

Az, hogy szeretnél gazdag lenni, vagy híres, vagy szeretnél egy szép családot, az nem terv, hanem vágy. A terv az, amikor tudod lépésről-lépésre, hogy mit kell tenned, hogy a gazdagságot elérd és megteszel mindent, hogy ez megvalósuljon.

Napoleon Hill szerint az emberek 98%-a mindenféle terv nélkül éli le az életét. És mindössze az emberek 2%-a mondható sikeresnek ebben az életben. Az a két százalék, aki tudja, mit akar elérni.

A maradék 98% hibáztatja a kormányt, a körülményeket, a sorsát, a szomszédot és a munkaadóját. Seneca mondta, hogy akinek fogalma sincs, merre akar hajózni, annak egyetlen szél sem lesz megfelelő. Te tudod, hová akarsz eljutni?

Mivel nekem sem volt semmi tervem, elkezdtem gondolkodni, mit is akarok tulajdonképpen csinálni ebben az életben, mert így életem végéig fogok csapódni munkahelyről-munkahelyre, úgy, hogy egész életemben nem lesz belőlem senki.

Az jött mindig a szívemre, hogy pénzügyekkel szeretnék foglalkozni. Akkoriban annyit értettem a pénzügyekhez, mint ló a hátúszáshoz. Azt sem tudtam, mi az a hozam, kötvény, meg részvény. Egy dolgot tudtam csak: ezt akarom csinálni.

A leghalványabb fogalmam sem volt, hogy hol lássak hozzá a dologhoz, ezért elmentem egy életbiztosítóhoz ügynöknek. Ott gyorsan rájöttem, hogy ezt a szakmát sem lehet tudás nélkül űzni, hiába tevékenykedik így az ügynökök 99%-a.

Tehát tanulnom kell, amiről már a Biblia is megmondta, hogy fáradságos dolog. Arról már nem beszélt, de méregdrága is egyben. Úgyhogy el kellett döntenem, hogy kifogásokat keresek, hogy miért nem tudom kifizetni ezeket az iskolákat, miért nincs rá időm munka mellett, vagy a megoldásra koncentrálok, a “miért nem” helyett a hogyan tudom kifizetni kérdést teszem fel és válaszolom meg.

És bizony, munka, család és egy baba mellett voltam kénytelen tanulni. Minden hétvégémet az iskolákban töltöttem hosszú éveken át, a legtöbb szabadságom a vizsgákra ment el és a legtöbb szabadidőm a tanulásra.

Úgyhogy ne mondd, hogy nem lehet megcsinálni, mert ha nekem is sikerült, neked is fog. Ha nem akarsz életed végéig egy bármikor pótolható, filléres csavar lenni egy gépezetben, akkor értékesebb alkatrésszé kell átalakítanod magadat, akit hálóval vadásznak a munkaadók. Ehhez néha elég egy új kurrens szakma, vagy egy-két nyelv magabiztos ismerete.

Nehéz? Igen. Lemondást igényel? Igen. Hajlandó vagy kifizetni ezt az árat, vagy maradsz a panaszkodásnál? Nos, ez már a te döntésed lesz.

Munka mellett két diplomát szereztem és három pénzügyi szakvizsgát pár év alatt. Ezért nem tudom elfogadni azt, amikor valaki ezt lehetetlennek mondja.

Nem tartod magad értelmiségi embernek? Akkor is érdemes a szakmádban tovább képezni magad, legyél bár autószerelő, vagy asztalos. A szakértelem mindig utat nyit a sikerhez.

Ahogyan a hozzáállás is. Van egy ápoló ismerősöm, gyakorlatilag képzettség nélkül, nettó 90 ezres fizetéssel. És tudod mit, ő úgy gondolja, hogy eleve ápolónak született és szívvel-lélekkel csinálja, kedves és segítőkész a betegekhez, szívességeket csinál nekik, kimegy a boltba bevásárolni szabadidejében és a többi. Semmi pénzzel nem tudnád elcsábítani a munkájától. A kedves és segítőkész hozzáállást a betegek is észreveszik. Tudod, mennyi jattot kap egy hónapban? Azt mondta, ritkán keres havonta 250 ezernél kevesebbet! Egy “tanulatlan” ápoló! Mindössze a hozzáállás kérdése az egész.

Mit csináltál az elmúlt két évben, hogy a sanyarú sorsod megváltozzon? Milyen tervet alkottál a változásra? Mit vittél véghez ezekből eddig? Mit tettél azért, hogy ne egy rossz értelemben vett átlagember legyél csak? Hány szakkönyvet olvastál idén? Hány új angol szót tanultál meg? Utazás közben csak bambulsz a buszon, tuc-tuc zenét hallgatsz, vagy tanulsz valami értelmeset? Az estéid mivel telnek? Öt óra tévézéssel, vagy képzed magad, hogy jól fizetett, megbecsült ember legyél?

"papirom nincs de átlag feletti intelligenciával rendelkezem."

Apukám, onnan ismerni meg legkorábban a hülyét, hogy azt hiszi magáról, hogy nem hülye :)

Ja, és a példa, amit a zseni úr űtküldött:

"b törtvonal alattab a másodikon + 4b + 4 ebből kivonni b-3tört vonal alatta b+2"

Ha valaki lefordítja nekem matematikai egyenletté akkor le is vezetem neki, ne haljon már meg hülyén.

kajak csak a kifogásokat keresed,nem gondolod?

Arra nem gondoltál,hogy azért kell magasabb elvárás egy érettségihez ma,mint 15éve,mert fejlődik a világ?

15éve egy suzukit,vagy egy polskit,vagy egy trabantot bárki megszerelt,de ma már egy új autót sz.gépekkel "vizsgálnak".

Én a teskoban dolgoztam 2 évig mint rabszolga,elvoltam,volt munkám legalább.Cseréltem,mert lett jobbra lehetőségem.Most havi 140-150et hazaviszek,igaz havonta nem 176órát,hanem 250et dolgozok,mert tudom,hogy a túlórára kifizetett pénz nekem kell,abból tudok előre jutni.Ja és ez is csak egy droid munka,de sajnos a világot egy bizonyos pénz nevezetű dolog irányítja.

Ha nagyon akarnál dolgozni,találnál lehetőséget,akár csak letennéd targoncára utána a jogosítványt,és elég sok helyre keresnek vele alkalmazottat is.Ja de ott dolgozni kell,bocsánat.

Neked nulla tudással,merthogy neked az van! a bársonyszék kell..

Na oda vagy születni kell,vagy ismerős kell.Neked nincs,így búcsúzz el.

Nekem van érettségim,van egy jó szakmám,mégis elbírok menni egy másik szakmába dolgozni,mert legalább van munkahelyem,tudok fejlődni,előrelépni!

Mellesleg az ilyen semmirekellő számítógépfüggő,kifogásokat kereső egyéneket,mint te,azért az érett nők is elfogják kerülni,majd rájössz.Tudom,tudom,te egyik sem vagy,és neked modellek a barátnőid,akik versenyeznek,hogy veled élhessenek.....

megoldás: probáld meg fenntartani magadat! a szüleid nélkül, albérletben, saját erőből.

amikor nincs mit enned, lehet nem is olyan rossz az a "segéd munka"...

könnyű úgy szenvedni hogy van hol aludni és a hűtő sem üres.

(egy 18 évesen önellátó fiatal)