Miért nem gondolkodnak az emberek és csinálnak saját vállalkozást?

Szerinted aki csak árufeltöltőnek tud elmenni, mi olyanhoz ért, amire vállalkozást építhet?

De még ha ki is tanulja, értsd: szerez egy ilyen végzettséget, ahhoz is kell tapasztalat, ráadásul tervezni is tudni kell, kell hozzá marketing is.

Egyébként a realitás, hogy a nagy szakik csodabére addig marad meg, amíg nem erősödik a konkurencia. Onnantól már muszáj lesz más árstratégiában gondolkodni.

Neked milyen vállalkozásod van, és hogyan építetted fel?

Mert lusták. Ennyi. Én még az árufeltöltő, operátor embereket még meg is értem, mert általában a többségük iqja 2 számjegyű. Bár sok építőipari vállakozónak is 😂.

Viszont a diplomások... Mérnökök, jogászok kevesebbért dolgoznak, mint én fodrászként. De szerintem a többségük még a húgom körmös bérét sem érik el. Nevetséges. A férjem villanyszerelői vállalkozó. Na az övét meg se közelítik. De hát nekik jobb egy irodában, nevetséges bérért dolgozni, akkor csinálják. Én a gyerekeimet is vállakozónak fogom nevelni.

Meg tudod mondani, ha mondjuk Nálad rákérdeznek mennyi pénz kell egy vállalkozás indításhoz?

Szeretnék vállalkozó lenni, de még nincs hozzá tőkém és minimum féléves felélhető tartalékom, amíg beindul az üzlet.

Megkérdezném Neked milyen jellegű vállalkozásod van, hogy sikerült beindítani?

ű

Én voltam vállalkozó, mondjuk nem ilyen jellegű, hanem szellemi munkakörben, évekig. Egyéni vállalkozó, tehát egyedül voltam.

Hát, nem kerestem rosszul, de én rohadtul kiégtem benne. Gyűlölök emberekkel foglalkozni, viszont így nyilván nekem kellett ügyfelezni, ami ugye közvetlenül nem hoz pénzt, de legalább sok időt elvesz és kiidegel :D

Nekem állandó stressz volt, hogy minden hónapban legyen elég bevétel, ezt igazából utólag vettem észre, hogy mennyire stresszes voltam emiatt, amikor már kiszakadtam ebből. Nem volt gond, sose volt olyan, hogy nem elég, csak maga a tudat, hogy mi van, ha...

Rohadtul nem szerettem, hogy nem érkezik meg egyben a bevételem, hanem mindig apránként, így meg nagyon nehéz egy nagyobb kiadást tervezni, jóval előbb készülni kell rá. Próbáltam bevezetni, hogy mindig fix időben számlázok az állandó ügyfeleknek, így legalább a nagy része bejönne időben, de mindig vannak, akik később utalnak, variálnak, így ez sem tudott igazán működni, csak részben. Utáltam, hogy állandóan volt 1-2 nyomorult, aki nem volt képes időben utalni és futni kellett a pénzem után, ami még nekem volt kellemetlen. Ezeket néhány eset után elhajtottam, de szinte mindig volt 1-2 ilyen, és előfordult, hogy épp olyan volt a helyzet, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy az adott embert lekoptassam, mert amúgy jó bevételt jelentett, "csak" mindig késett az utalással.

És akkor a klasszikus kiesett egy ügyfél, kéne másik, problémás ügyfelek, millió körben egyeztetünk, aztán mégse tartunk még sehol, megcsinálom a munkát, aztán meggondolja magát, hogy mégis máshogy akarja és megsértődik, hogy attól ezt ki kell fizetni. Megbeszélem vele a projekt kezdését, számolok azzal a bevétellel, aztán az ügyfél variálása miatt mégse lehet időben elkezdeni, de a kapacitást persze már úgy számoltam, szóval üresjárat, pénz meg annyival kevesebb.

Ugye ha egyedül dolgozol, véges a kapacitásod, szóval nem feltétlenül tudsz akkora bevételre szert tenni, hogy ezek ne jelentsenek gondot, bár ez nyilván területfüggő is.

Ja és akkor azt nem is említem, hogy ha elmegyek nyaralni, vagy rohadt keveset keresek abban a hónapban vagy a nyaralás előtti két hétben lóg a belem, hogy előre megkeressem a kiesett pénzt.

A lényeg, hogy totálisan elegem lett és kiégtem, hiába ment viszonylag jól. Megláttam egy álláslehetőséget, ami szimpi volt, jelentkeztem, megadtam akkor bérigényt, ami kicsit volt kevesebb egy átlagos hónapnál, mit veszíthetek jelszóval. Felvettek, azóta nem stresszelek, hogy elég lesz-e a bevétel, nem cseszik szét az idegeimet az idióta ügyfelek, minden hónapban pontosan ott van a pénz a számlámon egyben és csak egy munkaköröm van. Ha elmegyek szabira, akkor is ugyanannyi a fizum és nem hajtom szét magam előtte. És mindez ugyanúgy home officeban, mint a vállalkozást. Összességében nekem simán megérte a váltás, nem bántam meg. Biztos bennem van a hiba és nekem nem való a vállalkozói lét, de hát ez van, én rájöttem, hogy jobban érzem magam alkalmazottként.

Én nem szeretnék vállalkozni. Lediplomáztam, folyamatban van mégegy. Nekem az az ideális, ha fix szabadidőm van, illetve nem kell annyira megerőltetnem magam, fixen kapok x összeget.

Most szuper munkám van, szakmai, kiélhetem benne a kreativitásomat, van homeoffice (heti 4 nap), rugalmasak a főnökék (pl el tudok menni napközben ügyet intézni, vagy akár egyetemre stb). Bőven jól fizet, a fizetésem több, mint felét félreteszem albi mellett (az albi kb a fizetésem 15-20%-a). A valós munka jóval kevesebb idő, mint a munkaidőm, ha valami nem tetszik van beleszólásom, átkerülhetek más csapatba más projektre. Emellett a cég odafigyel a munka-magánélet egyensúlyre, nem kell soha túlóráznom vagy ilyesmi. Vannak jó juttatások, kiszámítható és stabil munkahely, előrelépési és tanulási lehetőséggel.

Nekem ez így tökéletes. Amúgy is a szakmaibb feladatokat szeretem, managerkedésre, főnökösködésre, vezetéssel járó bürokráciára nem vágyom. Oda lenne a fix kereset meg a kényelmes, nekem tetsző munka. Lecserélném bizonytalanságra és stresszre. Köszi nem.

Egyébként gondolkodom előre több évre, csak éppen alkalmazott szeretnék maradni. De ettől vannak szakmai, pénzügyi, magánéleti stb céljaim És eddig is gondolkodtam előre, a számomra legjobb munkát végzem már fiatalon is.

#7 otthonról dolgozva mi a fenének neked tankolókártya még céges autó?! :D

Én nekem ugyanezek megvannak vállalkozóként.

Anyósom sokáig volt alkalmazott, aztán vállalkozó lett. A szakmájában jó, de fogalma sincs a vállalkozásról. Tudunk volna szerezni neki ismerőst, aki (állítólag) valami profi marketinget összerakott volna neki baráti áron, de nem akarta, mert túl drága. Javasoltam, hogy a munkahelyemen lévő "katalógusba" felvetetem, a cégnél mindenki látja a nevét, ha adott szolgáltatást keres, cserébe kedvezményt kellett volna adni - á, az neki nem éri meg. Volt, hogy egy vevő 600 forintot kártyával akart fizetni, anyós azt mondta, ennyi miatt nem szórakozik a terminállal, inkább hagyja akkor, nem kell fizetni (és még a vevő volt a hülye...). És sokszor meséli, hogy napokig nincs munkája, van, hogy éppen csak pluszos a hónap. Nem kérdezem a pénzügyeiről, de szerintem egy minimálbéres állással is beljebb lenne.

Röviden, nem mindenki ért hozzá, nem mindenki elég talpraesett.