A mai 20-30 éves korosztállyal van a legjobban kiszúrva?

Oké, egy mérnök pár (!) Pesten keres 900 nettót 28-30 éves korára. Ez előre soknak tűnhet, de ha azt vesszük ők részben a társadalom által irigyelt, legfelső foglalkoztatott, alkalmazásban álló réteg. Ők egy 300-350es törlesztőt (60 milliós 2 szoba + nappalis ingatlan, 15 önrész, 45 hitel 20 évre) ha bátran be is vállalnak akkor lehet Bp-en saját lakásuk amibe még gyermeket is lehet vállalni.

DE

Egyikük keresete ha kiesik (gyerekvállalás / elbocsátás) abban a percben kenyéren és vízen fognak élni amíg a másik fél el nem tud újra helyezkedni. Gyerekvállalás itt már kizárt, pláne több. És akkor a létező legjobb esetet vettük fizetés téren, amikor valaki családos szintén hazaviszi kb 1M nettót. Nem holmi 400-600e Ft-ot.

Nettó 1 milliós bevétel mellett (ami azért nem kimagasló Budapesten, én legalábbis ezt látom a köreinkben), aminek mondjuk kb. a felét-felét viszi haza a páros, egészen kényelmesen meg lehet élni és félre lehet rakni. Ha számolunk mondjuk egy átlag 130+rezsis albérlettel, akkor is kijönnek egyikük fizetéséből bőven. Havonta 500-600 ezer forintot félretudnak tenni, plusz ilyen szinten azért már valami kis egyéb juttatás, 13. havi fizu, akár negyedéves prémium befigyel. Vagyis ez a minimum, amit lazán félretesznek havonta. 7 milliót eltesznek egy évben és ott tartunk, hogy 4-5 év alatt gyakorlatilag van egy tehermentes ingatlanuk, jöhetnek a gyerekek. Szóval azért meg ne sajnáljam őket (magunkat). :D Valóban borzasztó sors.

Én azt láttam, hogy az egyik nagymamámék több generációs házban éltek a szüleikkel. A másiknak az apja földműves volt, saját kézzel építettek a nagymamáméknak egy házat, kalákába összehozta a falu, a telek adott volt. A szüleim 450 ezer forintért vették a lakásukat, amiből 200 ezer forintot a nagyszüleim dobtak nekik össze, 250 ezer forint pedig a két gyerekes szocpol volt és lakáshitel.

Mi 4 éve vettük a lakásunkat 16 millió forintért, amibe 3-at tudtunk beledobni önerőként, plusz a szüleimtől kaptunk 1 milliót kölcsön egyéb költségekre. Ahhoz, hogy ketten azt a három millió forintot pályakezdőként összerakjuk 2 évet dolgoztunk előtte. :) Ez a lakás jövőre teljesen hitelmentes lesz. Saját döntésünk, hogy még nem az, de a fenti számításhoz hasonlóan 5-6 év alatt lesz egy tehermentes lakásunk. Igen, igaz hogy ma már 32 millió körüli az értéke, de kérdem én: Nyertünk rajta? Ezt valahogy sosem veszi figyelembe itt senki, amikor "kinek a könnyebb" kérdést tesznek fel. Pont most tartunk ott, hogy érkeznek a gyerekek, a lakás már kicsi, nem szolgál ki, mennénk tovább nagyobba, de míg 1 éve találtunk reális célként 60 millió körül nekünk tetsző családi házakat, addig mára elbúcsúztunk a tervtől egy időre, mert 70-ért sincsenek a piacon és olyan ütemben növekednek hétről hétre szinte, hogy azt már nem tudjuk és nem is akarjuk követni. Ezeket a házakat 4 éve 30 millió körül árulták. Vagyis a lakásunk 16 millió volt, egy ilyen ház 30. A kettő között van 14 millió különbség. Most a lakásunk 32 milliót ér, egy ilyen ház 70+ milliót. A kettő között van 38 millió különbség. Igen. Tök jó nekünk, mert legalább egy lakásunk van. De jól jártunk? Előrébb vagyunk? Jobb/szebb kilátásaink vannak?

Maximum azért, mert jó bevételekkel rendelkezünk, jó megtakarításunk van, viszonylag tudatosan élünk pénzügyi szempontból, biztos anyagiakra terveztünk gyerekeket úgy, hogy nem fáj, ha az én fizetésem nőként kiesik (sőt a CSED igazából kifejezetten kellemes). Gondoltunk a GYED-es időszakra és arra is, ha a férjem ez idő alatt kiesne valamiért a munkából. Ha most minden pénzemet beletolom egy ingatlanba, akkor pont azt az anyagi biztonságot cs*szem szét, ami jelenleg megvan. Melyik éri meg jobban?

Ezeket a kérdéseket csak elgondolkodtató kérdésként hagytam itt. A műszaki világban mi a férjemmel teljesen átlagosan fizetett alkalmazottak vagyunk. Én nem látom azt, hogy a mi korosztályunknak 5-6 éve még általánosságban jó volt. Mindenkinek. Ahogy azt sem látom, hogy most általánosságban rossz, mindenkinek. Mindenki a saját nyűgével küzd a mindennapjaiban.

És mégvalami amit kihagytam (56 vagyok). A SAJÁT környezetemben én pont azt látom, hogy aki átlag 200-250 ezres fizukkal otthon maradt vidéken, az ilyen értelemben sokkal jobban halad az életben. Már megvette a 15 milliós kis házikóját, építgeti, szépítgeti és boldog.

Nem kell mindenkinek nagyváros közepén élnie, nem kell mindenkinek két életre eladósítania magát és nem kell irreális célokat hajszolni egy életen át. Ezt a példát is lehet követni, vagy be lehet szállni a taposómalomba.