A mai 20-30 éves korosztállyal van a legjobban kiszúrva?

#19 - A megnőtt elvásároknál a kérdésben lévő felvetésre reflektáltam, mert ott szerepel a megnőtt magánéleti elvárások, amit egyáltalán nem értek.

A testéveres sztorit csak azért írtam le, mert én első kézből tudom, hogy ő ugyanazokat a lehetőségeket kapta meg mint én. Sőt, vele tanulás terén többet is foglalkoztak, mint velem, mert én tudtam önállóan tanulni, ő pedig nem. Nem is akart, ennyi a lényeg. Ez az ő választása volt.

A 40-50-es korosztályos dolog pedig nagyon max az ingatlanra vonatkozhatnak, viszont a megélhetés és a többi ugyanúgy érinti őket is. És ettől függetlenül nem tudott olyan sok ember akkor sem ingatlant venni. De mindegy is igazából, a megélhetési költségek növekedése ugyanúgy érinti őket is.

20. A 11, 19-es vagyok. Én is dolgoztam már egyetem mellett is szakmán belül gyakornokként egy multinál. Volt egy év tapasztalatom már diplomázáskor. Előtte én is dolgoztam suli mellett diákmunkában, a nyarakat is végig dolgoztam mindig és sosem volt pl. bulizós, semmittevős, fesztiválozós nyaram sem. Bulizni nem jártam, az alkoholt sem szeretem egyáltalán. Egyetem után két különböző plusz képzést is elvégeztem (fél és 1 éves tanfolyamokat), amik több tudást adnak. Angol mellett második nyelvből is eljutottam középfokig. Mégsem keresek 1 millió felett, vagy nincs családom például. Egykorúak vagyunk egyébként. És ezt nem panaszkodásból írom, vagy hogy azt gondolom nekem is az "jár", ami neked, csak hogy ebbe még sok más faktor is belejátszik ki pontosan hová jut el anyagilag vagy magánéletileg X éves korára.

Nem feltétlen magamra gondolok, de azt pl. el tudod képzelni, hogy létezik olyan ember a világon, aki ugyanannyi erőfeszítést tett bele az életébe, mint te, de mondjuk nem ugyanott tart, mert a véletlenek/szerencse/külső tényezők nem pont ugyanúgy történtek meg vele, mint veled?

21. Persze, az ingatlanokról beszéltem én is első sorban, mert számomra ez a legfájóbb pont és főleg ekörül forog ez a kérdés is. Nyilván nem tudott mindenki venni, de mondom aki picit is élelmesebb volt és csak feleannyit belerakott az életébe előtte, mint te, az tudott venni, ha akart.

Ezt írtam a 15-ös válaszomban: "Nem mondom, hogy nem kellett szerencse is hozzá, de nagyrészt sok munka, mivel otthonról nemigen kaptam támogatást, sőt..."

Szóval tisztában vagyok vele, hogy külső tényezők is közrejátszanak. Nekem pl nagy szerencsém volt, hogy tök jó tanáraim voltak az egyetemen, nem eggyel a mai napig baráti viszonyban vagyok, a kapcsolati tőkém nagy részét is nekik köszönhetem. Igen, ezt a szerencse számlájára írom, hogy ők tanítottak, mert erre nem volt ráhatásom. Arra viszont igen, hogy ezt jól ki tudjam használni és meglovagolni. Szóval természetesen közrejátszanak a külső tényezők is, nekem egy részében szerencse volt, viszont ha az egész eddigi rövid életemre visszatekintek, akkor még mindig azt mondanám, hogy olyan 90-10 az arány és nem a szerencse javára, hanem inkább a befektetett munkának. És igen, abban is szerencsém volt, hogy volt egy olyan párom, aki támogatott abban, hogy meg tudjam valósítani önmagamat (nem anyagilag), mert feladott értem pár dolgot, néhány álmot, hogy én meg tudjam valósítani a sajátomat. Utólag beigazolódott, hogy jó döntés volt, és egyikünkben sincs hiányérzet azon a téren, hogy nem az ő álmait követtük. Amit lehet, azt a jövőben persze pótolni fogjuk, de jelen állás szerint boldogok vagyunk :)

Miskolcról tudok nyilatkozni. Ahol laktam régen, ott 6 millió volt egy lakás úgy 2014 környékén.

Ma már majdnem 20 millió. Ahhoz a 30% önerő az 6 millió. Szerinted az én 220 nettómból hol tudtam ennyit összespórolni, koma!?

Én nem érzem úgy, hogy ki lett szúrva velem. Sőt a szüleimhez viszonyítva könnyebb életem van.

A szüleim még nem engedhették meg az egyetemet, oda mentek dolgozni, ahová éppen tudtak, szép lassan tudtak csak haladni felfelé. Addig sok áldozattal.

Én ezzel ellentétben egyetemre járhattam, azt csinálom, amit élvezek (és meg is fizetik), bejártam Európát olcsón. Megházasodtam és vettünk tavaly egy lakást.

Persze sírhatnék, hogy még nincs 5 szobás házam, és nem jártam óceánjárós világ körüli úton, de én ezekkel is bőven elégedett vagyok.

28-30 házaspár