A mai 20-30 éves korosztállyal van a legjobban kiszúrva?

Igen. 28 vagyok, a testvérem 26. Pont kiesünk minden létező támogatásból. SZJA-t már kell fizetni, gyerek/család még éppen nincs, majd néhány év múlva lenne tervben. A szüleink is még éppen nem nyugdíjasok. Amikor a legalacsonyabbak voltak az ingatlanárak, akkoriban egyetemista voltam, az utóbbi pár évben lettem pályakezdőből rendes fizetést kapó, de már esélyem sincs vásárolni, vagy önerőt is félretenni ilyen árak mellett. A hitelkamatok is emelkednek, csak hogy hitelt se tudjak majd felvenni. Akinek ma Magyarországon 30-35 éves kora előtt saját ingatlana lesz, azoknál 90%-ban valamilyen családi segítség/támogatás/örökség is belejátszik a dologba. A 100 legközelebbi huszonéves ismerősömből aki párnak van ingatlana, mind kapott családi támogatást, hiszen máshogy a legtöbbek számára nem lehetséges. A fiatalok között a társadalom egyre jobban szakad majd szét. Eltűnik az a középréteg, aki megengedhet magának 1 db ingatlant, helyette egyre szélesedik első sorban az a réteg, akinek a büdös életben nem lehet saját lakása, illetve egy szűk felső réteg is, amelyik már a 3. vagy 6. ingatlant veszi kiadásra.

6. "- elrettentő albérlet/lakásárak - mindenki másnak is"

Rengeteg (harmincpár-)35-40 körüli kollégám van, aki 2010-2015 körül vette a saját lakását, amikor a legalacsonyabban voltak az árak. Én akkoriban mentem gimnáziumból egyetemre, nem tudtam akkor venni, amikor lent voltak az árak. (A panel lakásokból is az egykori munkás emberek halnak ki, a helyükre az a jómódú réteg költözik, amelyik egy mai árú panellakást engedhet meg magának.)

1 és 7. De ti csak saját magatokat mondjátok, de amúgy ismertek más korotokbelit is? :D Mondjuk a 100 legközelebbi huszonéves ismerősötöket gondoljátok már végig. Vagy szoktatok híreket olvasni, kicsit kitekinteni a saját szűk környezetetekből? Én sem kizárólag magamból indulok ki, élnek még más emberek is körülöttem.

#11 - én írtam az első kommentet. Igen kitekintek a külvilágba, nem csak a saját nézőpontomat írtam le. Az ismerőseim nagy többsége hasonló helyzetben van mint én. És igen, továbbra is azt állítom, hogy a kevesebb fejlődési lehetőség egy baromi nagy tévedés. Gondolj csak bele. Apádék, nagyapádék idejében milyen lehetőségek voltak? Mehettek külföldre normálisan? Volt internet, amin szinte bármit lehet tanulni, utána járni, dolgozni? Egy jóval szűkebb rétegnek volt csak lehetősége tanulni, egyetemre menni, stb. Ne mondd azt, hogy kevesebb a lehetőség, mert igenis jóval több lehetőség van fejlődésre, mint a szüleinknek.

Az tény, hogy most magasak az árak mind a megélhetésben, mind az ingatlanoknál, de ez nem csak ezt a korosztályt érinti, hanem a 40-es, 50-es korosztályt ugyanúgy. De ezt ugye a kiszélesített lehetőségekkel lehet kompenzálni annak, aki hajlandó tenni érte és esetleg más dolgokat beáldozni.

A megnőtt elvárásoknál pedig nem igazán tudom mit értesz, milyen orbitális, teljesíthetetlen magánéleti elvárások vannak most a 20-30-as korosztály számára?

A 100 legközelebbi ismerős pedig... hát őszintén szólva nem sokat számít. Csak egy példa: a testvérem és én. Ugyanazok neveltek, ugyanolyan oktatást kaptunk, ugyanolyan lehetőségeket. Nekem van több diplomám, 7 számjegyű fizetésem, saját ingatlan és autó, feleség, gyerek. Tesóm pedig egy ipartelepi gyárban van 4 műszakban a szalag mellett, ahonnét hazamegy az albérletébe, amit 4-en közösen bérelnek. Pedig neki is ugyanazok a lehetőségek adódtak meg, mint nekem. Ugyanezt tudom mondani az ismerőseimre és a kortársaimra. Teljesen vegyes. Aki akart tenni és tett is a jobb életért, annak megvan, amit akart, aki meg csak sodródott az valóban nem él jól. Nem mondom, hogy mindenki magának köszönheti, de elég nagy részük igen. Nálunk a faluban ahol laktam semmi lehetőség nem volt. Nyári munkákból összeraktam annyi pénzt, hogy érettségi után el tudjak költözni pár megyével arrébb egy élhetőbb városba, ahol tanultam és dolgoztam. Felvettem a diákhitelt, hogy ki tudjam fizetni az egyetemet. Ami eléggé kifizetődött, mert 28 éves koromra vissza is fizettem a teljes hitelt, cserébe olyan tudást és kapcsolati tőkét tudtam kiépíteni az egyetemen, amivel jelen pillanatban egész jól meg van oldva az életem. Nem mondom, hogy nem kellett szerencse is hozzá, de nagyrészt sok munka, mivel otthonról nemigen kaptam támogatást, sőt... Ja és nem pestre mentem, hanem vidéki egyetemre.

15. Nem mindenbe kötöttem bele, amit írtál, azt sem gondolom, hogy kevesebb lehetőség van. Én is dolgoztam külföldön, megtanultam normálisan angolul, lógtam külföldiekkel itthon is, sokat tanultam. Ugyanakkor nem mindenki felsővezető, középvezető, vállalkozó, vagy IT-szektorban dolgozó, hogy már huszonévesen fél-1 milliót vagy többet vigyen haza. Nekem pénzügyi végzettségem van és fizetést tekintve szerintem simán benne vagyok a felső 20-30%-ban (nem csak a korosztályomban, hanem összességében), de így sem látom anyagilag hogyan léphetnék tovább.

"Az tény, hogy most magasak az árak mind a megélhetésben, mind az ingatlanoknál, de ez nem csak ezt a korosztályt érinti, hanem a 40-es, 50-es korosztályt ugyanúgy."

A 40-50-es korosztálynak megvolt a lehetősége ingatlant vásárolni potom pénzért 2010-2015 között, ha előtte pl. beletett akár csak feleannyit is az életébe, amennyit te is beletettél. Aki akkoriban volt pályakezdő/egyetemista/középiskolás, annak nem.

"A megnőtt elvárásoknál pedig nem igazán tudom mit értesz, milyen orbitális, teljesíthetetlen magánéleti elvárások vannak most a 20-30-as korosztály számára?"

Nem tudom mire gondolsz. Sehol nem írtam megnőtt elvárásokról, vagy megnőtt magánéleti elvárásokról. Én csak kifejezetten az ingatlan árakról, a 25-30 körüliek nem létező támogatásáról írtam, akik kimaradnak mindenből, ha nem olyan szerencsések, hogy már van párjuk és családjuk. (Nekem is hidd el szívesen lenne már feleségem, akár talán gyerekem is.)

Ez, hogy a testvéreddel más életutat futottatok be persze függhet belső tényezőktől is, de ez sem igaz, hogy két gyereket is egyformán kezelnek, nevelnek, csak mert egy családban nőnek fel. Rengeteg ilyen van, hogy az egyik gyereket jobban szeretik, mint a másikat, sokkal többet adnak meg neki (akár csak lelkileg) a másiknál, stb. Orvos-Tóth Noéminek van erről egy nagyon jó könyve, az Örökölt sors, ami leírja, hogy a családon belül sokszor a testvéreket is mennyire másként kezelik a szülők és ez kihat arra is, hogy később milyen életük lesz. Nem mondom, hogy nálatok biztosan ez történt, de kizárni sem lehet.

#18 - nem, nem IT területen dolgozok. Gazdasági diplomáim vannak, meg ehhez kapcsolódó egyéb képzések, végzettségek. Már suli alatt elkezdtem dolgozni, így diplomakor volt már másfél év releváns szakmai gyakorlatom (az előtte lévő annyira nem releváns szakmai volt).

Gépész barátaim veszprémi üzemekben azért 400 felett keresnek, nem mondom, hogy a dupláját, de minimum a másfélszeresét.

És nyilván nem állítom, hogy mindenki milliomos tudna lenni, mert ez természetesen nem igaz, de aki foglalkozik magával, a jövőjével, annak vannak lehetőségei. Sok lemondással és munkával jár, az biztos. Pl a szaktársaim heti 2-3 buliba jártak el, én félévente 1-2-be, mert a munka és tanulás mellett ennyi fért bele. De nem bántam meg, mert én úgy gondolom, hogy emiatt van most kényelmes életem és megengedhetem magamnak a minőségi szórakozást.