Hogyan kezdjek önálló életet ilyen fizetések és árak mellett? Családi segítség nélkül, egyedül.
26 éves vagyok, 2 éve diplomáztam marketing szakon. Tudom, sokak szerint értelmetlen diploma, de ezzel nem értek egyet, hosszútávon elérhető nagyon szép karrier és fizetés. Efelé jó úton járok, viszont valóban azzal szembesülök, pályakezdőként (5 évnél kevesebb tapasztalattal) nem fizetnek jól, és több évig csak "befektetsz" a jövődbe azáltal, hogy tapasztalatot szerzel. Ebben az évben 3 munkahelyem volt, így tudtam egy nagyobb ugrást elérni a fizetésemben, és januárban egy nagy nevű cégnél fogok kezdeni egy felelősségteljes pozícióban (menedzser helyét veszem át). Mivel 2-3 év tapasztalatom van a területemen, így junior besorolásban leszek, és kb. nettó 350-400 ezer Ft lesz a fizetésem.
Ekkora fizetésből, Budapesten hogyan kezdjem el az önálló életem? Kergessem magam az örök körforgásba, és fizessek albérletet? Merjek egyáltalán ennyiből belevágni? Félek, vagy semmi félretett pénzem, vagy életem nem lesz.
Hozzám hasonló korúak helyzete érdekelne elsősorban, ti hogyan boldogultok?
Hű, köszönöm a reakciókat, nagyon érdekesnek találom, hogy valaki ezt a fizetést méltatlannak találja, más pedig nagyon is jónak. Külön válaszolnék:
18. válaszoló: igen, senior manager helyére megyek, valószínűleg ő a dupláját kereste ennek. Viszont nekem messze nincs meg az a tudás és tapasztalat, ami szükséges ehhez a pozihoz, így egy hosszabb onboarding idoszak alatt intenzív tréninget fogok kapni - illetve fiatal korom ellenére egy kiemelt, felelősségteljes pozícióban dolgozhatok, ami nagyon jól fog jönni a továbbiakban. Amire nem vágyom, hogy egy óriási multi cégnél dolgozzak, és elnyeljen a gépezet, részfeladatokat lássak csak - pedig valószínűleg ezeken a helyeken jobb fizetést kapnék, csak nekem fontos, hogy komplex és felelősségteljes feladatom legyen, ahol hatással lehetek a cég folyamataira közvetlenül.
20: nagyon értékelem a hozzaszolasod, jól látod a helyzetet, tényleg állandóan ezen pörgök és sirankozom magamban. Alapvetően pozitív szemléletű vagyok, az utóbbi egy évben kezdett bennem megtörni a lelkesedés, amikor egyre inkább nőtt az igényem a koltozesre. Persze, tudom, hogy a borsodi falu lakoihoz képest csodálatos az életszínvonalam és a jövedelmem - viszont itt a fővárosban szinte szegénynek számítok egyedül ezzel, és sajnos több olyan példa van szem előtt, ahol a szülők megoldották a gyerekük életét. Egyébként erre én nem vágyom, ennek is koszonhetem, hogy ennyire ambiciózus vagyok (alapból az vagyok, ha ez itt nem is jön le :) ) Viszont a nagyvilágban eléggé kezdem egyedül érezni magam, nyilván a szingliseg sem segít ezen.
Valóban hajtom a pénzt és a karriert, mert a szüleim nem ezt tették, és ezért is tartok most itt. Mindig is bennem volt, hogy megmutatom nekik, lehet jól élni ebben az országban is. Osszessegeben teljesen egyetértek, a hozzaallas és a latasmod nagyon fontos, és ami még fontosabb, tilos a másokhoz való hasonlitgatas.
Ezért kell néha megállni és körbetekintetni a világban. Direkt írtam sarkos példát a borsodi hat gyerekes 26 éves nővel, de Budapesten is körbenézhetsz. Nem mindegy, hogy a Rózsadombi villák környékén mustrálsz állandóan, vagy a Havanna lakótelepen, esetleg Csepel kevésbé népszerű utcáin.
Az, hogy itt a pénzügyek kategóriában általában nem a kispénzű emberek válaszolgatnak, teljesen természetes. És hogy mindenkinek van a környezetében jobb, gazdagabb, szerencsésebb, szintén teljesen természetes. Hogy mindenki ismer olyat, aki mindebbe beleszületett, az is természetes, de neked ezzel egyszerűen nem szabad foglalkozni. Próbáld belőni magad fejben egy középmezőnybe. Nem vagy ágról szakadt és gazdag sem, aki alá mindent odatettek. Semmi okod a kesergésre és a kitörő felhőtlen örömre sem, hiszen mindenért meg kell még dolgoznod. Középen vagy, nem kell semerre billenned. A sorsodért pedig te felelsz, te tervezel, te döntesz, hogy merre tovább. Amíg egyedül vagy és esetleg nem jönnek össze az alapok, addig megéri a hajtás persze, de ezzel a mentalitással sosem fogsz lassítani és simán elmegy melletted az életed. Lassíts, vegyél fel a szemellenző helyett realista szemüveget és hajrá. Mivan akkor, ha nem lesz meg 3 év alatt egy lakás önereje, csak 6? Összedől a világ? Számoltál azzal, hogy ha szobát bérelsz ugyanott vagy szinte, mintha otthonról járnál be? Számoltál azzal, hogy néhány éven belül ismét jelentősen emelkedni fog a béred? Hogy vannak egyéb juttatások is esetleg havi, vagy éves szinten?
Papír, ceruza és tervezés! Hajrá!
Megjegyzem egyáltalán nem biztos, hogy baj, hogy te itt tartasz, más meg egy lakással előrébb. Mivel több ő, mint te? Ezek mind anyagi javak. Nincs annál büszkébb érzés, mint amikor a saját magad által megteremtett javak között merengsz azon, hogy úristen pár éve még hol tartottál és most itt van mindez. Büszke leszel saját magadra. Ez lebegjen a szemed előtt!
8 + 20 leírt mindent azzal kéne foglalkozni nem azzal, aki azt mondja ez kevés pénz meg maradj otthon.
Említed is érdekes ki ezt ki azt írja, nos semmi érdekes nincs benne attól függ adott ember milyen helyzetben van, milyen volt a háttere és milyen most valamint milyen IQ & EQ szinttel rendelkezik.
Itt nem látod, aki ír az egyetemet végzett több nyelven beszélő valaki vagy fizikai munkát végző ember (max következtetni lehet rá bizonyos szempontok alapján), egyik sem jobb- rosszabb viszont teljesen máshogy viszonyul dolgokhoz az fix.
Jelen pillanatban olyan "semmi nem jó" napjaidat éled úgy tűnik és megerősítésre vársz, de azt GYK - n nem fogod megkapni éppen a fentebb leírtak miatt. A te életedért te vagy felelős és teljesen felesleges azzal foglalkozni másnak mi van neked mi nincs, ha igényed van valamire meg kell teremtened. Igen, valaki szerencsés és 20 évesen kocsi, lakással indul az életnek és? Valaki meg putriban élt és örült ha meleg ételt kapott a suliban, mert otthon nem futotta rá.
Pszichésen kell megerősödnöd és akkor a szorongás is enyhül mindenesetre ahogy írták már el kell menni otthonról ha kicsinál adott helyzet ez nem lehet kérdés. + már elnézést 400 ezerből lehessen már megélni és félre is tenni Budapesten ne vicceljünk már, de tényleg. Itt születtem itt éltem egész életemben hát ha valaki nem szórja el minden butaságra a pénzt akkor marad is bírom amikor napi 1.5-2 doboz cigit elszívók ugrálnak ennyiért ki sem kelnek az ágyból ( nem te, olvastam nem dohányzol) szorozzuk már be mennyit költenek arra havonta.
Tényleg lépjél és minél előbb a saját magad érdekében!
Amit írt az utóbbi pár fórumtárs, nagyon megállja a helyét. De. 350 eft-os fizetésből nem fogsz tudni egyről a kettőre lépni belátható időn belül. Persze élni kell az életet, de nem szabad belekényelmesedni, ha nem raksz bele komfortzónán kívül pluszt, megragadsz.
A 23-as válaszoló nagyon jó példája a saját álláspontjának, szavainak. Felveti a 400 eft-ból való megélés kérdését, majd leírja, hogy ő Budapestre született, egész életében itt élt, azaz nem valószínű hogy meg kellett oldania a lakhatást egy közép szerű fizetésből, bármikor az életében. Azaz teljesen más utat járt végig, mint a kérdező. Nincs ezzel gond, csak "szemet szúrt".
400 ezerből persze hogy meg lehet élni Budapesten, bárhol az egész országban. Nem az a kérdés, hogy meg tud-e élni, mert éhen halni nem fog. Hanem hogy meg tudja-e teremteni magának azt az egzisztenciát, ami biztonságot ad. És nem feltétlenül egy ingatlan tulajdonjoga vonja ezt magával. Egy piacképes tudás birtoka elengedhetetlen hozzá.
A munkaerő piacon való érvényesülés és az élet apró részleteinek megélése közötti arany középút az, ami a hosszú távú boldogsághoz vezet. A munkaerő piaci érvényesülés alatt nem azt értem, hogy a millió nettós fizetést kell hajszolni a boldogsághoz. Ez baromság, nem ez kell hozzá. A stresszmentesség viszont szükséges feltétel. Ha hónapról hónapra élsz, marad pár 10 eft-ot hó végén, az bizony egy monoton, belülről lassan felőrlő stresszt generál az életedbe. Ennek elkerülése érdekében érdemes a karrerre is energiát és tudatosan figyelmet fordítani racionális keretek között.
Az emberi kapcsolataidon pedig lehet változtatni. Azt kell felmérned, hogy az otthoniak hozzáállása a te életutadhoz mennyire pozitív. Mennyire tudják elfogadni azt az embert akivé lettél és leszel. Amennyiben az ő hozzáállásuk és a te személyiség fejlődésed ellenkező irányba mutat, nem érdemes az energiát a kapcsolat megváltoztatására pazarolni.
Tulajdonképpen nincs veszítenivalód a költözéssel. Lépd meg, a fizetésed nem olyan, hogy azon kellene görcsölnöd hogy ezt nem engedheted meg magadnak, mert megengedheted az albérletezést. Fél-egy év múlva már más lesz a helyzet, új napi rutin, új vásárlási szokások alakulnak ki, a fizetésed is nőni fog, nem kell tőle megijedni. Vágj bele, nem áll rosszul a szénád.
Mielőtt Budapestre költözöl és mérlegeled hogy kell-e az autó vagy sem, alaposan járd körbe, hogy az adott kerületi önkormányzat ahol a leendő lakhatásod lesz, hogyan, milyen feltételekkel biztosít parkolási kedvezményt. Akkora különbségek vannak kerületek között, hogy az autó szükségességének mérlegét át tud billenni, értékelődni az emberben.
23as vagyok
Tehát ha Budapesten születtem, akkor nekem nem kellett megvennem a lakást vagy albérletet fizetnem? Szerinted azt csak annak kell, aki máshonnan költözik ide nekem pedig alanyi jogon járt? Érdekes elképzelés. :D
Gratulálok.
"Mennyire tudják elfogadni azt az embert akivé lettél és leszel. Amennyiben az ő hozzáállásuk és a te személyiség fejlődésed ellenkező irányba mutat, nem érdemes az energiát a kapcsolat megváltoztatására pazarolni."
Ez tökéletes megfogalmazás! :)
Sajnos picit a saját döntésem "áldozata" is vagyok, mert a marketing terület nem az, ahol a pályakezdőkre borítanak egy zsák pénzt. :) Azon vagyok, hogy minél hamarabb magasabb szintre kerüljek, de addig még sok tapasztalat kell, és az hogy elköltözzek - így tudom magamat is komolyan venni, mint felnőtt ember.
24: pontosan ezt érzem, hogy ha ennyiből kell megélnem, hónapról hónapra élés lesz évekig. Saját lakás eszembe sem jut, annyira elérhetetlennek tűnik. Autót egyébként itthon hagynám a szüleimnél, Budapesten nem lenne rá szükségem, fölösleges kiadás is lenne.
Szerencsére attól nem félek, hogy munka nélkül maradok - minden adottságom megvan hozzá, hogy találjak normális állást (értelmes, fiatal, egyedülálló nő, aki még nem kér túl sok fizut sem), viszont attól félek, hogy a hónap utolsó napjaiban szoronganom kell a kiadásaim miatt. Attól is, hogy le kell mondanom sok mindenről, pl. nem fog beleférni kisebb utazás, stb. De ezen azt hiszem, túl tudnám tenni magam.
Igazából picit felspannoltam magam, ezért írtam ki a kérdést, lehet kicsit megerősítésre is vágyom, ahogy a 23-as írta, nem tudom. :) De örülök, hogy többségében rendkívül értelmes és hasznos válaszokat kaptam, köszönöm mindenkinek, aki időt szánt a válasz megírására.
Egyébként, ha 26 évesen, már egy senior manager feladatát csinálod, igaz mèg anyagi megbecsülés nélkül, akkor azért láthatólag működik a karrier építés, tehát belátható időn belül fogsz tudni anyagi megbecsülést is szerezni.
Ki kellene első körben számolnod, mennyi kell neked, hogy egzisztenciát teremts, karrier utad, pedig ehhez igazítani.
#23, 25 Köszönöm a gratulációt.
Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy mivel törzsgyökeres budapesti vagy, az a stressz hogy ha nem jönnek be a számításaid, nincs hova menned, nem volt jelen az életedben. Ez is mint körülmény beletartozik abba, hogy az adott ember milyen helyzetben van. Te ilyen helyzetben voltál, ez befolyásolta a mondandódat. A kérdező nem ilyen helyzetben van. Csupán erre szerettem volna felhívni a figyelmet, a saját mondandód lényegének segítségével. Amivel egyébként tökéletesen egyetértek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!