Ti nem bántátok meg, hogy egyetem helyett nem inkább szakmát tanultatok?

Aki a szakmàjàt kiemelkedő színvonalon végzi arra általában lesz kereslet, függetlenül attól, hogy egyetemen vagy szakközépben tanult.

Az pedig rajtad áll, hogy mennyit keresel, ismerősöm gépészmérnök frissen végzett Msc diplomával simán megkapta a nettó 500 ezret.

Én nem bánom, mert élvezem amit csinálok és sok olyan lehetőséget kaptam az egyetem által, amit egy szakmunkás képzés nem tud nyújtani, pl. Külföldi ösztöndij, selmeci hagyományok megismerése, nemzetközi kapcsolatok építése.

Ez már megint ilyen almát körtével hasonlítunk kérdés.

Ha a 30 éves vállalkozó szakit nézed akkor azt is nézd, hogy vállalkozóként a mérnök mennyit keres.

Vagy pl a kezdő mérnök 300-350 fizetése az párba állítható a kezdő alkalmazott villszer 150-es fizetésével.

Nem bántam meg, pedig egy piacképtelen bölcsész szakot végeztem. De egyáltalán nem bánom, hogy havi félmillát keresek, 8tól 4ig dolgozom a kellemes hangulatú irodában, ahol lesik minden kívánságomat, utaztatnak rendszeresen, nem kell félnem, hogy kirúgnak, mert elmegyek pár nap táppénzre, el tudok menni a szülőire, nem csinálnak problémát a terhességemből, kapok tisztességes csedet, gyedet. Jah, és akkor is kapom a fizetésem, ha alig van munka, valamint ez egy fenntartható dolog, a következő 30 évben tudom csinálni.

Aki szakmát tanult és vállalkozik, az ilyesmiket ritkán mondhat el a munkahelyéről.

Én inkább azt bánom, hogy fordítva tettem: megunva a végtelen hosszúságú egyetemi bukdácsolást, elmentem gyorstalpaló OKJ-ra és azóta nagyjából a szakmámban dolgozom.

Az egykori középiskolai osztályomból szinte mindenki diplomát szerzett, így van összehasonlítási alapom. A fizetésem jónak számít, a munkakörülmények már kevésbé. Az egykoron diplomát szerzett osztálytársaim mostanra, a 30-as éveink elejére már beértek fizetésben, viszont a rövidke diákmunkás időszakot leszámítva soha az életben nem volt 12 órás műszakjuk, éjszakai munkájuk, nem dolgoztak hétvégén, míg én mehetek éjjel-nappal, még ünnepnapokon is. Nekik létezik hétvége, sőt, hosszú hétvége, tudnak színházba, moziba menni, van idejük és energiájuk családot alapítani, én meg nem tudok szabadságra sem elmenni az évi két leálláson kívül, mert olyan ügyesen számolják nálunk a fizetett szabadságot.

Az egészben az a legrosszabb, hogy mivel csak szakmám van, nincs esély kitörni ebből a mókuskerékből. A mi környékünkön hétfőtől péntekig nappal, napi 8 órában végezhető munkák csak irodában vannak, oda pedig diploma kell, mindegy, hogy milyen. Ezen kívül vagy folyamatos 12 órázás van, vagy "hattú' ketőjig megyen a müszak, de azér' legyé' mán benn vagy négyig meg inkább este hatig, osztán be kén' gyönni szombaton is". Esetleg lehet vállalkozó az ember, de egyrészt az én szakmámban ez nem működik, másrészt vállalkozóként csak az él meg, aki éjjel-nappal nyomja az ipart.