Ti spóroltok a közös háztartásotokban, ha nem vagytok rákényszerítve?

Itt annyian írják, hogy márkátlant vesznek dolgokból, vagy öblítő helyett ecetet vesznek, mert ugyanolyan jó, mint a márkás dolgok, csak fillérekért. Vagy pl. turkálóban vásárolnak ruhát.

Én viszont nem szeretem a márkátlan öblítő illatát, nem szeretek rossz helyeken enni, vagy nem megvenni egy felsőt az ára miatt.

Úgy érzem, mintha egyenes bűn lenne egyesek szemében, ha az ember szeret magára költeni, szeret minőségileg élni (pl. nem sajnálja a pénzt mozira, ruhákra, kiállításjegyekre, utazgatásra).

Annak is elvárt spórolnia a házastársával együtt(valami megfoghatatlan dologra), aki egyébként jól elvan a fizujából?