Hogyan vegyen a gyerekem házat /lakást?

#11 fordítsuk meg

mi lenne ha mindenki a gyerekének venne lakást?

magamnak nem kell vennem, hisz megkapom a szüleimtől 20on évesen, nekem meg van másik 25 évem összeszedni a gyerekemnek a lakásravalót

nem kényelmesebb nyugiban, kényelmesen gyűjtögetni, mint végigstresszelni emiatt a fiatalkort meg eladósodni, nélkülözni?

#12

Igen, jóval egyszerűbb lenne. Lehetséges, hogy vannak országok, ahol ez átlagos fizetés mellett is működni tud. Magyarországon nehezen jönne össze a nagy többségnek.

#14

Egyáltalán nincs irigység abban, amit leírtam. De azt látom, hogy egy átlagos bevételű család nem feltétlenül tudja pár millióval sem útnak indítani a gyerekeit. Ez nem jelenti azt, hogy nélkülözésben neveli fel. Például voltak a családban pénzügyileg nehéz időszakok. Ahogy 25-30 év alatt bárki másnál is lehetnek. Szükséges lehet felújítás a családi házon stb. Annyi dolog történhet, ami elviszi a megtakarításokat. Ne abból indulj ki, hogy egy adott időpontban meglévő anyagi stabilitás évtizedeken keresztül fennmarad.

De, egy átlagos bevételű család is képes olyan pénzügyi tudatosságra, hogy a gyerekeknek lakást csináljon felnőtt korukra. Mivel ugye elég az önerőt összeszedni, venni egy lakást ami 15-20 év alatt kifizeti magát.

Akinek ennyire se telik, az nem jól gondolta át a gyerekvállalást.

De miért kéne, hogy elvárás legyen, hogy a szülőnek ne legyen átlagos kereset mellett más igénye, mint a gyerekei lakására félretenni? Én egyetértek azzal, hogy ne vállaljon gyereket az, aki csupasz s*ggel fogja útjára bocsátani, de miért baj, ha az a család élményekbe fektet, vagy a gyerek jövőjébe mondjuk oktatási területen, vagy akármi másba, ami ugyanúgy szolgálhatja, hogy könnyebben boldoguljon?

31 évesen a saját lakásunkban élünk már, van egy minimális hitelünk. Összeraktuk a lakásra az önerőt a párommal és a most éppen havi 35 ezres törlesztővel is köszönjük, elboldogulunk. Miért kellett volna a szüleinknek milliókat költeni erre, amit mondjuk a saját nyugdíjas éveikre, nyaralásra, vagy a családiházuk felújítására, korszerűsítésére is szánhatnak? Mi megoldjuk az életünket, mert tudatosan neveltek és ezt a tudatosságot vittük tovább. Ebben semmi irigység nincs. Én "gyerekként" furcsállom, ha valakinek a szülei saját kárukon pumpálják a gyerekükbe a pénzt, amikor ők maguk igen szerény körülmények között léteznek. És furcsállom, hogy ezt a "gyerekek" zokszó nélkül elfogadják, ahelyett, hogy arra ösztönöznék a szüleiket, hogy költsenek végre bátran magukra is. Mi már rendben leszünk.

Hát mindegy. Mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Szerintem fontosabb, hogy szeretetben, békében, jó értékrendet átadva neveljem a gyerekem a nagybetűs életre, minthogy tudok-e/fogok-e majd lakást venni neki, vagy sem.

"Miért kellett volna a szüleinknek milliókat költeni erre"

Nem KELL,senki sem mondta, hogy kötelező,de azért érzed így, mert te magad is tudod, hogy ez lenne a követendő példa. Az, hogy félrerak a gyerekeknek,nem azt jelenti, hogy minden másról lemond ezért. Esetleg a cigiről és a piáról,ha már azt a pénzt félreteszi,akkor kapásból van kb. 7milliója a 20 éves gyereknek.

De még mindig nem értem miért lenne ez az alap!? Miért kell nekem az én "jólétemhez" tartozó dolgokról lemondanom, csak azért, hogy a 3 gyerekemnek legyen 20 éves korára 7 milliója, aminek a harmadával semmire sem fognak menni akkor már? Ellenben lehet, hogy ezen felül semmilyen értéket nem hoznak, életképtelenek. Miért ez a követendő példa? Ha valaki nem kap, az ő szülei elítélendők, vagy komolyan nem értem!?

Felneveltek gyerekeket úgy, hogy azok a suli után egy évvel már megálltak a saját lábukon és 30-35 éves korukra megteremtettek maguknak mindent, nem az a pár millió hiányzik az életükből... Ez mivel rosszabb, mintha megtolnak pár millióval? Szerintem nincs olyan, hogy alap, vagy ez lenne a követendő példa. Nyilván végletekben gondolkozunk és vannak köztes teljesen jó megoldások, csak nem szeretem, ha rögtön kikiáltjuk, hogy az a szülő ne szüljön, aki nemtud majd a gyerekeinek lakást venni, mert ilyen elven elég hamar kihalnánk. :) Túl anyagias világban élünk...