Mi a véleményetek Debrecenről?

Itt nem a szülőváros szeretetéről van szó, hanem arról a sok debreceni emberre jellemző zárkózott, magát különbnek gondoló, begyepesedett, kissé nyers attitűdről, ami nagyon jellemző a város lakóira.

Az tényleg nem véletlen, hogy Debrecen, annak ellenére, hogy egyetem város, valami szégyenletesen gyér kulturális vagy művészeti repertoárral rendelkezik, körülbelül Szolnok vagy Békéscsaba szintjén van a több mint 200 ezres Debrecen. És igen, tapasztaltam, hogy az itteni emberek, és ez főleg a fiatalokon mutatkozik meg a legjobban, nagyon érdektelenek minden magasabb szellemi dolog iránt, nem sok helyen akadtam össze olyan sok buta, unszimpatikus fiatallal mint itt, két dologról lehet a legtöbbjükkel beszélgetni, és ez még az egyetemistáknál is így van; mekkorát hányt a múlt heti bulin és milyen volt a legutóbbi Loki meccs, szóval fájóan sötét sokuk. Egyszerűen nincs a városnak számottevőbb fiatal vagy egyáltalán bármiféle értelmiségi rétege, ellenben Szegeddel, Péccsel, Győrrel, stb.

Érdemes elolvasni, hogy Petőfi korában sem volt ez másként; [link]

De Ady sem rajongott a városért; "Debrecen elmaradottságát, maradiságát, a civisek szembefordulását minden haladó gondolattal, Ady már debreceni újságíró korában ostorozza: „Sehol annyi előítélet, annyi elfogultság nem áll útjában az eszme harcosának – panaszolja a DH 1899. márc. 25-i számában –, mint éppen itt nálunk, a vidék ősrégi metropoliszában.” (A toll diadala. AEÖPM I.2 124.) Más helyütt kigúnyolja a debreceni polgárok műveletlenségét: „Óh, Debrecen megőrzi a múlt szép tradícióit! Művészet, minek az? Kinek kellenek képek? Van egy tucat fényképészünk – írja szarkasztikusan a D 1899. ápr. 29-i számában –, akinek pedig nem elegendő a fénykép, ötven krajcárért nagyon csinos dolgokat szerezhet az utcai képárusítóktól.”

Jól tükröződik a civis haladás ellenességnek a hagyománya azon, hogy a történelmi belváros egy nagyon pici magot alkot a város méretéhez képest, ugyanis anno minél magasabb szellemi központ volt egy város, minél inkább teret adott a reformoknak, a kultúrának, azzal együtt adott teret az építészetnek is. A debrecenieknek a XIX. század végén vagy XX. század elején, ami szecessziós bérpaloták építésének a kora, túl kirívó volt, túlságosan nem egyezett a protestáns gyökerű, puritán felfogásukkal ez az építészeti stílus, sokkal inkább ragaszkodat a földszintes polgári házaikhoz, így aztán amikor már Pécs, Nagyvárad vagy Szeged belvárosának egyes utcáin az ember azt is hihette volna, hogy Pesten van, Debrecen még a XX. század elején is sokkal inkább egy nagy falu képét adta. Hanem lenne akkora hatalmas területe a városnak, ami rengeteg kis községet foglal magába, és nem lenne akkora paneldzsungele, akkor nem nagyon haladná meg a város lakossága a mai napig a 120 vagy max. 130 ezer főt.

Ami végül, és ez itt azt hiszem nem lett említve, nagyon nagy negatívuma a városnak a parkok, a zöld terület hiánya. Iszonyatosan fullasztó, pláne nyáron a város levegője. A belvárosban nincs egy normális ligetes vagy parkos rész és ez egy elmebeteg dolog, és ez is nagyon sivár képet ad a városnak.