Az normális, ha valaki a kapott ajándékra azt mondja, hogy felesleges kacat?

Egyáltalán nem normális.

Nekem az anyám volt ilyen

hogy bármit adtam neki

mindenre az volt a válasza

hogy " felesleges kacat. "

Kivéve ha alkoholt adtam

annak nagyon tudott örülni.

De egyébként ez nagy bunkóság

szerintem.

Aztaaa, én sem értem itt a reakciókat. Igen, a bögre általánosságban nem közkedvelt ajándéktípus, de van, akinek még az is tökre bejön. Én meg kifejezetten örülnék egy rendes ételhordónak, mert az enyém is szar.

"Nem ismered eléggé, jobban kéne ismerned" - ugyan már. Vannak, akiket képtelenség eléggé megismerni. Szülő esetében például akkor, ha a személyesebb dolgaikat, gondolataikat nem osztják meg a gyerekükkel, gondolván, azok nem rá tartoznak. Anyám ilyen. Hiába szeretném tudni, mi van a fejében, mit szeret, miről ábrándozik, nem engedi ki a száján. Aztán van az a típus, akinek egyszerűen tényleg nem kell semmi, de csupa nagybetűvel, SEMMI. Nincs semmire szüksége, semmi nem okoz neki különösebb örömet. Apám ilyen, még egy pulcsit sem lehet neki adni, mert "minek, nem kell nekem, hát van" (mind 30 éves, rongyos), és még a tusfürdőtől a nasikig is ott helyben visszaoszt mindent mindenkinek, hogy "tessék, vidd ezt haza, majd elhasználod" (ez nekem is rosszul esett némileg, de túltettem magam rajta. Neki egy szelet csokit sem lehet adni, ilyen és kész). Vagy apósomék: soha nem csinálnak semmit, nem mennek sehová, se hobbi, se semmi, nekik nem kell semmi, feküdni szeretnek az ágyban. Mit vegyél nekik? Minek?

Vagy itt vagyok én. Megvan mindenem. 2 dolgot szeretek mégis: ruhát és némelyik szebb dísztárgyat. De mindkettőben annyira megvan a saját, jól körülhatárolt elképzelésem, hogy jobb szeretem én megvenni magamnak. Háztartási eszközről fel sem merül, hogy ne én válasszam ki. A férjemnek aduászként ott egy író, akinek minden könyvét szeretem, sorra veszi meg nekem őket ajándékba. Igen, kicsit rossz, hogy elveszik a meglepetés-faktor, de ugyan mivel lepjen meg, ha még nekem sem jut eszembe semmi, amivel meglepném magamat? Az pedig, hogy tényleg előre kiadjuk egymásnak az ukázt, hogy mit kérünk ajándékba, nonszensz lenne. Közös kasszán vagyunk, ennyi erővel megveheti mindenki magának, amit akar. Szóval a mi családunkban gyakori az "értelmetlen" ajándék, de legalább olyasmit veszünk, ami fogy, szóval nem porfogót. Ilyen goromba még senki nem volt, hogy szemtől szembe így beszóljon.

Kérdező, abból kiindulva, hogy szeret enni, és hogy ő is birsalmasajtot adott neked, jövőre próbálkozz nála kajával. Vagy valami nem romlandó különlegesség, vagy egy frissen hozott, rendelt fasza steak, vagy mit tudom én, amit szeret (vagy kupon ilyen kajáldába, kiszállítással). Hátha az végre nem lesz "hülyeség". Amúgy ne vedd annyira a lelkedre, minden bizonnyal befordult, kérges, keserű és depresszív.

Engem is szíven ütött volna. Volt itt valaki, aki egyszer megvette az apjának a jegyeket egy eseményre, ami után az folyton sohajtozott, és amikor meglátta az apja, nem tudott mégsem orulni a jegyeknek.

Valószínűleg több is van a dologban, úgy sejtem, mint ez az ajándékozásos történet, de teljesen érthető, hogy fájdalmat okozott neked.