Az univerzum határát hogy tudnátok elképzelni?

A másik két esetben, az van, amit az előző írt, hogy végtelen kiterjedésű geometriai alakzatokról van szó, azaz nem tudsz "kiülni" a "sík", vagy a "nyereg" forma "szélére", mivel nincsen széle, végtelen.

Úgy képzeld el, hogy a 2D formában, ha berajzolod egy helyre a téridő rács osztását, akkor az osztásközök távolodnak, ez a tágulás, de a rácsvonalak minden irányban a végtelenbe futnak.

Egyszóval a jelenlegi elméleteink szerint ennek így nincs értelme.:

"Milyen színűnek, milyen térnek, milyen formának, vagy megis milyennek?

Tudom, hogy utána nincs semmi... de én ezt nem tudom elképzelni.

Ki mire gondol, ha az univerzum "végéről" van szó?"

Számomra az a felfoghatatlan, hogyha belenézünk egy távcsőbe és ellátunk vele az univerzum peremére ami ugye 13.7 milliár év távolság. Aztán fogjuk a távcsövünket és az ellenkező irányba fordítjuk ott ugyanúgy 13.7 milliárd év távolság. Ebből az következik, hogy mi vagyunk az univerzum közepén.Ami ugye érdekes.És a feltetelezések szerint, az univerzum bármelyik pontján lehetünk ugyanúgy a középpontban fogjuk találni magunkat.

Nem is lehet az univerzumot egy tárgynak mint például egy felfújódó lufinak fánknak,vagy membránnak elképzelni mert amit látunk az a múlt ami ugye nem létezik velünk egy azon időben.

Tehat inkább mint valami illúziót tudok elképzelni nem egy meghatározható objektumot.

Bocs ha kicsit zavaros.

Jól mondod kérdező. Nem hiszed, hogy végtelen. Mert nagyon nehéz elhinni azt, amit nem értünk.

Az univerzumot ma végtelennek képzeljük el. Ennek az az egyszerű oka, hogy a tudományban egy modell akkor állja meg a helyét, ha egyszerű, semmivel sincs ellentmondásban, és minden tapasztalt jelenséget magyaráz. Ha végesnek képzelnénk az univerzumot, akkor egy csomó dolgot nem, vagy nagyon nehezen tudnánk magyarázni, vagy értelmezni. Ezért a véges univerzum egy rossz modell. Tehát ha a tudománynak akarsz hinni, és nem a sarlatánoknak, akkor el kell fogadnod, hogy az univerzumot ma végtelennek tartjuk.

A tágulás pedig egy relatív fogalom. Ha egy pontról nézel valamit (márpedig nekünk e pillanatban csak a föld (na jó, a naprendszer) áll rendelkezésünkre), akkor hiába látszik onnan minden tágulónak, el lehet képzelni, hogy máshonnan nem tágulónak látszik. Tehát a lufis példa rendkívül leegyszerűsíti a valóságot, annyira, hogy nem is igaz.

Itt az a probléma, hogy minden dolog megértésnek megvannak a feltételei. Itt például elég nagy tudás kell az átlátásához. Mindig akadnak beképzelt emberek, akik azt állítják, hogy értik, ha rájuk hagyatkozol, többnyire tévedésbe kerülsz. Jó nagyba.

Figyeld meg, hogy minél magabiztosabban állít valaki valamit, annál valószínűbb, hogy kevés fogalma van a dologról és téves dolgokat állít. Ennek az az oka, hogy aki valamit jobban megismer, egyre inkább rájön, milyen bonyolult az, és mennyire nem lehet pár szóban megvilágítani. Ezért sokkal óvatosabban fogalmaz.

Elég sokan nagyon gyenge választ írtak, vigyázz velük!

Azért, mert te vagy más nem tudja elképzelni a dolgokat, attól még léteznek.

A lufis példánál pl. az illető rosszul látja: ugyanis te nem a lufi belsejében, hanem a felszínén vagy! A látóhatárod pedig egy kör a lufin - akárhol is vagy. Ott is úgy néz ki, mintha te lennél a középpontban.

A lufi középpontja sincsen rajta a lufi felszínén, hanem egy olyan irányban van, amit te NEM TUDSZ elképzelni!

A végtelen természetesen tud tágulni, és lehetne olyan, hogy ez a tágulás egyszer megáll.

DE NEM ÍGY LESZ!

A tágulás ugyanis jelenleg GYORSUL.

A világunknak pedig NINCSEN határa - ezért aztán olyan sincs, hogy valami a határ mögött.

Megint csak a lufit képzeld el: mi van ott a látókörödön kívül?

Ugyanúgy a lufi, csak egy másik része.

NINCSEN VÉGE az univerzumnak!

"Az univerzumon kívül" - ezt pedig úgy képzeld el, mint "a lufi felszínén kívül". Ez lehet a lufi belsejében, vagy azon kívül is.

Jelenleg még NEM TUDJUK, hogy a világunkon kívül mi van, de egy biztos: ez a "világunkon kívül" az NEM a mi 3 dimenziós terünkben van, hanem azon kívül.

Én, az 51%-os, Martin Rees: Univerzum c. ismeretterjesztő könyve alapján válaszoltam, nem értek ehhez a témához és a fenti könyv is 2006-os kiadás, de a Szegedi Tudományegyetemen Dr. Szatmári Károly Tanár Úr (csillagász) ajánlotta az érdeklődőknek, még 2010 körül.

Sajnálom, ha ez "gyönge", remélem mások relevánsabb ismeretterjesztő könyvekre hivatkoztak a válaszaikban.

Mire is?

@15: te teljesen jó válaszokat írtál. Pont a #14-es válasza az, ami ha nem is rossz, de minimum félrevezető. Az univerzumot mindenképp határtalannak képzeljük el, de ez nem jelenti azt, hogy végtelen lenne. Határtalan pl egy gömb felszíne 2D-ben. De nem végtelen kiterjedésű.

Ami azt illeti, jelenleg fogalmunk sincs, hogy az univerzum kiterjedése véges-e, vagy végtelen. Jelenlegi méréseink alapján a végtelen valamivel valószínűbbnek tűnik ugyan, de korántsem biztosbak.

16.: Nekem is csak azt "higgyétek" el, amit idézőjelekben a könyvből vettem, a többit én magyarázom laikusként, ahogy én értem és felfogom (nem csillagászként, nem fizikusként, nem kozmológusként).

Engem az zavar, hogy valaki, valamit leír, de nem tüntet fel forrást, hogy honnan vette. Nem tudok utánanézni, hogy amikor azt írja, hogy "a jelenlegi méréseink alapján", akkor mire gondolt.

Az nem jó hárítás, hogy nézd meg Wikipédián, mert sok esetben a Wikipédia nem hiteles forrás, mivel a szerzők nickek mögé bújnak és eleve sok szerző lehet.

"a jelenlegi méréseink alapján"

Bocs!

A legfrissebb tudásomat Dávid Gyulától vettem, mcse.

OK, Dr. Dávid Gyula, ELTE, TTK, egy ember.

De melyik előadását, könyvét, cikkét ajánlanád a témában?