Mi van az univerzumon túl?

Mivel ha végigolvastad volna az első válaszolásaimban felsoroltam különböző lehetséges hipotéziseket,KIEMELVE OTT IS,HOGY JELENLEG NINCS VÁLASZ de többsége inkább azt valószínűsíti,hogy ha elindulnánk a térben "bármerre",AMI PERSZE FIZIKAILAG KÉPTELENSÉG,visszatérnénk a kiindulási pontra,ott megtalálod a megosztásaim között a linkeket ahonnan hivatkoztam,és ebben említettem Friedmant is!"Az első Friedmann-modell figyelemre méltó vonása, hogy az általa leírt világegyetem a térben nem végtelen, de határa sincs. A gravitáció olyan erős, hogy a tér önmaga köré hajlik, hasonlóan a Föld felszínéhez. Ha elég sokáig utazunk egy irányban a Földön, sose találjuk szembe magunkat leküzdhetetlen fallal, és a peremről se zuhanunk le, hanem előbb-utóbb visszaérkezünk oda, ahonnan elindultunk. Ugyanilyen a tér is Friedmann első modelljében, csak éppen három dimenzió felel meg a Föld két felszíni dimenziójának. A negyedik dimenzió, az idő, szintén véges kiterjedésű, azonban inkább szakaszra emlékeztet, melynek eleje és vége is van. Később majd látni fogjuk, hogy ha az általános relativitáselméletet a kvantummechanika határozatlansági elvévei egyesítjük, mind a tér, mind az idő számára lehetségessé válik, hogy végesek és mégis határtalanok legyenek.Kitűnő sci-fi témát kínál az ötlet, hogy az ember nekivág a világűrnek, és a végén visszaérkezik oda, ahonnan elindult. Sok gyakorlati haszna azonban nincs, mivel kimutatható, hogy a világegyetem nulla méretűre zsugorodik, mielőtt végeznénk körsétánkkal. A fénynél gyorsabban kellene utazni, hogy visszaérkezzünk a világmindenség összeomlása előtt - ez pedig nem lehetséges!Az első Friedmann-modéllben, mely kitágul és újra összehúzódik, a tér önmagába."-És nem a végtelenbe és tovább,ahogy te írod."

A második modellben, mely állandóan, nagy sebességgel tágul, a tér ellenkezőleg hajlik, úgy, mint a nyereg felszíne. Ez esetben tehát a tér végtelen. A harmadik modell esetében pedig, melyre az éppen kritikus tágulási sebesség jellemző, a tér sík (tehát szintén végtelen).Ez eddig rendben is van, de melyik Friedmann-modell írja le a Világegyetemünket? Abbahagyja,e az univerzum előbb-utóbb a tágulást, és zsugorodni kezd, vagy mindörökké tágulni fog? E kérdés megválaszolásához ismernünk kell a tágulás jelenlegi sebességét, és a Világegyetem jelenlegi átlagos sűrűségét. Ha a sűrűség bizonyos, a tágulás sebességéből számított kritikus érték alatt marad, akkor a gravitációs vonzás nem állíthaja meg a tágulás folyamatát. A kritikust meghaladó sűrűség esetén viszont a gravitáció egyszer majd lefékezi a tágulást, és újra összehúzódásra készteti majd a Világegyetemet.A tágulás jelenlegi értékét úgy határozhatjuk meg, hogy a Doppler-jelenség révén megmérjük a tőlünk távolodó galaxisok sebességét. Ezt a mérést nagy pontossággal el tudjuk végezni. A galaxisok távolságát viszont csak közvetett módszerekkel, tehát elég pontatlanul mérhetjük meg. A jelenleg birtokunkban lévő bizonyítékok arra utalnak, hogy a Világegyetem valószínűleg minden határon át tágulni fog, viszont csak abban lehetünk biztosak, hogy még ha meg is indul valamikor a Világegyetem összeomlása, biztosan van még addig vagy tízmilliárd esztendőnk, mivel a tágulás legalább ennyi ideje tart már."

Hát igen, erre az ember vagy legyint, vagy beleöl rengeteg időt. Sajnos az utóbbit választom, de majd hétvégén.

Amúgy forrásmegjelölés nélkül nem jófej dolog idézni. Na meg az 1988 óta eltelt majdnem 3 évtizedben történt egy s más. De bővebben majd talán holnap.

#11: >> "Poincaré dodekaéderi teret feltételez itt is" Hogy klasszikust idézzek: "és így jöttek rá, hogy a Föld banán alakú". Amúgy meg akkor én trigonális bipiramist feltételezek, az még menőbben hangzik, így én nyertem... <<

:DD

amúgy: [link]

#30: "Én is jártam pár Dégyé specire, de hogy neked honnan jön ez a tórusz univerzum azt nem tudom. Legalábbis ha jól értem amint mondtál hogy bármerre indulunk visszaérünk a kiindulópontra."

[link]

Amúgy az a banános példa jó. Ha az ember felmegy egy hegyre és szétnéz, akkor azt gondolja hogy a bolygó bármilyen alakú lehet, csak, legyen elég nagy ahhoz hogy lokálisan síknak látszódjon...

Egyszerűen szerintem:

A Téridő, addig nyúlik amíg van anyagi dolog.. Anyagi dolgok halmazán belül eső terület..

Ezen túl, is van "tér", vagy mint lehetőség akár végtelen, de idő csak addig van, míg van viszonyítás.. Ha nincs "dolog" ami eljusson 'A' pontból 'B' -be akkor nincs idő, vagy az időnek mérhetősége, jelentősége. A tér és az idő egy azon, önmagát határozza meg. Ha nincs semmi a túlon túl, addig nincs téridő sem, amíg egy anyagi részecske, vagy foton el nem érkezik az adott tartományba. A világegyetem "anyagi" határán túl, természetesen mint egy "szellem" visszanéz mondjuk a lokális halmazra, akkor az idő megállni látszana. Lehet hogy tévedek, de a logika azt diktálja, hogyha a gravitációs erő, ez esetben egy fekete lyuk mellett az időd lelassul, akkor ha teljesen kimerészkedsz a határra ahol már nincs anyag, annyira felgyorsul, hogy megállni látszik ha visszanézel az univerzumra. Tehát nincs értelme téridőről beszélni azon túl, ahol már semmi nincs.

Személyes véleményem szerint az hogy a téridő csak addig létezik és tágul, amíg a megfigyelő benne tartózkodik a gravitáció rabságában. Csak benne van a folyamat, túlon megáll.