Mi van az univerzumon túl?

Nem tudjuk mi van ott. Ez jelenleg mind csak találgatás.

Éppen tegnap próbáltam a saját tudásom szerint válaszolni egy kérdezőnek ezzel a témakörrel kapcsolatban,(ott a mi lehet az Univerzum végén?"szélén"volt a kérdés,szóval hasonló)így leírom itt is kis kiegészítéssel:Ez a kérdés jelenleg nincs teljesen letisztázva a legpontosabb megfogalmazás,hogy nem tudjuk biztosan,de van amit biztosan lehet tudni.1.Az Univerzumnak nincs középpontja,bármelyik irányba nézünk minden távolodik tőlünk(pár kivétel pl: Androméda-galaxis),de bármelyik galaxisból nézve ugyan azt látnánk,hogy minden"épp tőlünk távolodik(tehát önkényesen bárhonnan kijelenthető,hogy éppen az univerzum középpontjában"vagyunk")(és ezért értelmetlen"széléről"beszélni ami a kérdésben is volt)(ezt próbáltam szemléltetni a példámmal)2.Teret,időt nem lehet elválasztani tehát ha véges idővel ezelőtt volt az Ősrobbanás ami létrehozta a téridőt,akkor a tér sem lehet végtelen.(Ősrobbanás óta eltelt időben a tágulás nem érhetett el végtelen távolságba,hiszen az anyag legfeljebb fénysebességgel tágulhat.Viszont a térbeli végtelenségnek nincs értelme,minden téridőben zajlik.Tér csak addig van, ameddig anyag, a fizikai tér fogalmát pedig nem szabad összekeverni a matematikai tér fogalmával!)3.Einstein elméletében a világegyetem tere nem euklideszi, hanem szférikus tér és úgy véges, hogy végessége ellenére nincsen határa(metrikusan véges, de mégis határtalan)(egy gömbfelszín amit"véges mennyiségű festék felhasználásával befesthetünk,ha azonban a felszínén mozgunk, soha nem esünk le a szélén")jelenlegi megfigyelések arra mutatnak, hogy az Univerzum tere euklideszi és végtelen,de a kozmológiai állandóval kiegészített Fridman-egyenletek bármely megoldásáról elképzelhető, hogy nem egyszeresen összefüggő, hanem topológiailag nemtriviális módon összezáródik. Ekkor ezt nem a görbület okozza (mint a gömbfelületnél), hanem a lokálisan mindenütt sík hengerfelület bezáródására emlékeztet. Egy ilyen Univerzumban ismét csak körbejárhat a fény.Jeffrey Weeks matematikus szerint aki a NASA Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) műholdjának (műhold képes érzékelni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, az ősrobbanás lenyomatát. A háttérsugárzásban megfigyelhetők ingadozások, "csúcsok", és ha a világegyetem végtelen lenne, mindenféle méretű csúcsnak jelen kellene lennie a sugárzásban. A WMAP műhold azonban nem talált igazán nagy csúcsokat, és ez arra utal, hogy az űr véges, érvelnek.),Poincaré dodekaéderi teret feltételez itt is egy kb 60 milliárd fényéves utazás végén, a dodekaéder univerzumon át pontosan a Földre jutnánk vissza, bár egy egészen más korba.(Igaz még sok más hipotézis is létezik.NINCS PONTOS VÁLASZUNK!!!)4.Egyébként a táguló Világegyetemnek három lehetséges változata van. A "nyílt" Világegyetem végtelen kiterjedésű és örökkön-örökké tágul. A "zárt" Világegyetem véges nagyságú, végső sorsa az összeomlás, a “Nagy Reccs”. A kettő közti határesetet a "kritikus" Világegyetem jelenti, amely a nyílthoz hasonlóan ugyancsak végtelenül nagy, és tágulása soha nem áll meg. 5.Riemann, német matematikus a kozmosz modelljéül a hipergömböt javasolta- a négydimenziós golyó háromdimenziós felszínét, úgy ahogy a szokványos gömb a háromdimenziós golyó kétdimenziós felszíne. Ez volt az első példa egy olyan világűrre, ami véges és még sincsen problémás határvonala.6.De az is lehet,hogy Világegyetem messzebb nyúlik, mint ameddig ellátunk – tehát messzebb 13,7 milliárd fényévnél. Ha bizonyosságot nyerne a felfúvódás elmélete, vagyis az, hogy közvetlenül az Ősrobbanás után a Világegyetem hirtelen exponenciális táguláson esett át, az azt jelentené, hogy az Univerzum sokkal, de sokkal nagyobb ennél; sőt a kozmológusok többsége úgy véli, hogy a felfúvódás végtelen Világegyetemet eredményez. De még ha cáfolatot nyer is a felfúvódás elmélete, a végtelen Világegyetem lehetősége megmarad.Amennyiben a Világegyetem valóban végtelen, minden kimenetel – legyen bármilyen valószínűtlen,lejátszódhat valahol.Bármilyen eshetőség, amely nem mond ellent a fizika törvényeinek, elképzelhető, és valahol megtörtént, vagy meg fog történni. Max Tegmark amerikai fizikus az olyan alternatív világegyetemeket, amelyekben azonos fizikai törvények hatnak, I. szintű párhuzamos univerzumoknak nevezi. Minthogy eltérőek bennük a kiindulási körülmények, ezek a világegyetemek nem teljesen egyformák. Ahogy múlik az idő, egyre távolabbi és távolabbi régiók fénye érkezik majd el hozzánk, s fokozatosan láthatóvá válnak az alternatív világegyetemek.(viszont ez már egy "határmezsgye" mert innentől indulnak az egyre"vadabb" feltételezések magasabb dimenziószámú hipotézisektől a multiverzum-elméletig.)7.Végezetül(itt megint próbálok egyszerűsíteni)az rendben van,hogy a Világegyetem határtalan(végtelen),de a számunkra megismerhető határ véges,úgy képzelem el,mintha például a Föld felszínét mindenütt csak óceán borítaná és egy hajóval bármerre is indulnánk és egy irányba haladnánk,soha nem ütköznénk határokba(tehát a Föld nem "végtelenül nagy"hanem véges de mégis úgy tűnne mintha végtelen lenne). Még annyi szeretnék ehhez hozzáfűzni,sokan írják itt,hogy a multiverzum-elméletre(konkrétan az M elméletet ragadjuk ki belőle,mert az"pályázik" leginkább valamiféle"mindenség elméletére")semmi bizonyítékunk nincs.De azt nem szabad elfelejteni,hogy ezt az elméletet egy nagyon"komoly" matematikai"háttér" alapozza meg(egy olyan matek amit jelenleg max pár száz vagy pár ezer a világ legjobb matematikusai,fizikusai értenek csak!!! Nekünk laikusként kételkedni bent nem túl bölcs dolog.Ha valaki "kiáll"és matematikailag levezeti a cáfolatát azt,hogy miért és hol van a hiba az más,de tudtommal ilyen jelenleg nincs)Pár példa:1."Einstein megjósolta a gravitációs hullámok létezését. De vajon hogyan jött rá valamire, amit a tudomány csak száz évvel később tudott mért adatokkal bizonyítani? Egyszerűen: megoldotta a saját egyenletét.Einstein tehát onnan tudta száz éve, hogy a gravitációs hullámok léteznek, hogy kijött neki egy ilyen eredmény, amikor megoldott egy nagyon jól kitalált matematikai egyenletet."2."A standard modell a háromféle alapvető részecske-kölcsönhatást, az elektront atomi pályán tartó elektromágneses, az atommagot összetartó erős és a részecskék bomlását vezérlő gyenge kölcsönhatást szimmetriákból származtatja, de azok nem tűrik meg a tömegeket. Az elemi részecskék tömegének bevezetésére ki kellett fejleszteni egy olyan mechanizmust, amely megbontja a vákuum tökéletes szimmetriáját. Ezt a mechanizmust gyakorlatilag egyidejűleg közölte 1964-ben Peter Higgs és két kutatócsoport, az első kettőről Brout–Englert–Higgs- (BEH-) mechanizmusnak nevezzük. A felfedezés bejelentését követő évben, 2013-ban François Englert és Peter Higgs megkapta a fizikai Nobel-díjat, Robert Brout nem érte meg a felfedezést."(nem hiszem,hogy Peter Higgset és a többi kutatót 1964-2013 között"lesöpörték"volna csak azért mert az akkori technológiai szinten még nem volt kimutatható a Higgs-bozon.....)De a sort még lehetne folytatni.