Szerintetek az univerzumon kívűl ez van? (lent)

Nem baj, sőt jó, ha az ember gondolkodik, de az sem baj, ha olvas, utánajár dolgoknak. De majd most…

Valahogy a kérdésből azt feltételezem, hogy fiatal vagy. Az Univerzum meg bonyolult, a megfelelő szintű megértéséhez megfelelő szintű fizika, matematika tudás, absztrakciós képesség kell. Mivel nem tudom mennyi idős vagy, azért megpróbálom a lehető legérhetőbb módon leírni, hogy mi a helyzet, elnézést, ha ez túl szájbarágós lesz.

Elsőként az ember két dolgot nem tud elképzelni: a végest és a végtelent. A végest azért nem tudjuk elképzelni, mert mindig ott van bennünk a kérdés, hogy de mi van azután, mi van azon kívül, hiszen amit a hétköznapoban megfigyelnünk és véges, azt valami más követi. Egy hegyet egy síkság, egy síkságot a tengerpart, azt a tenger, azt meg a tenger túlsó partja, stb… „Kell, hogy legyen utána valami.”. A végtelent meg azért nem tudjuk elképzelni, mert minden, amit úgy a hétköznapokban megtapasztalunk, az véges. Mondjuk azt, hogy a pi végtelen számú számjegyből áll, valahogy úgy próbáljuk magunkban elképzelni, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok számjegyből áll, de amit valójában elképzelünk, az egy véges dolog. Ilyenkor jönnek azok a kérdések, hogy mi a pi utolsó számjegye. Nincs neki. Nincs neki, hiszen az utolsó számjegy a végét jelentené, a pi meg végtelen. Na de azt hogyan kell elképzelni? „Kell, hogy legyen neki vége.”.

Az Univerzum minden olyan dolgot magában foglal, ami létezik, és egymással kapcsolatban áll. Nincs olyan, hogy az univerzumon kívül, mert ha az létezik, és bármilyen módon kapcsolatban áll a világunkkal, akkor az nem kívül van az Univerzumon, hanem része annak. Ha viszont semmilyen kapcsolatban nincs a mi világunkkal, akkor nem lehet megfigyelni, nem hat ránk, semmire a mi világunkban, mi sem hatunk rá, ilyen módon tehát nem lehet megfigyelni, nem lehet a létezését se bizonyítani, se cáfolni. Csakhogy amíg sokféle dolog létezését lehet elképzelni, addig ezeknek a nem létezését csak egyfajtaképpen, ezért úgy is tekintünk az ilyen dolgokra, mint nem létezőkre. És mivel nem lehet sem cáfolni, sem bizonyítani a létezését, semmilyen változást nem okoz, ha úgy tekintünk rá, mint nem létezőre. Ha tudnánk bizonyítani a létezését, ahhoz kölcsön kellene hatni ránk, mondjuk látnunk kellene, tehát fénynek kell érkeznie hozzánk. Akkor viszont megint ott vagyunk, hogy az az Univerzumunk része.

Az univerzum végtelen. De sokféleképpen lehet valami végtelen. Most gondolkodjunk két dimenzióban. Az asztal lapja kétdimenziós. Persze valójában három, hiszen vastagsága is van, de most ettől tekintsünk el. Ennek van közepe, van széle, oldala, van alakja. Végtelen asztallapot is megpróbálhatunk elképzelni, ami ugyanúgy sík, de nincs vége, bármilyen messze is mész, az asztallap ugyanúgy alattad van, ugyanúgy nem látod a szélét. Mivel nincs neki. Az ilyen asztallapnak nincs széle, nincs közepe, nincs olyan, hogy utána, mögötte. Ennek az asztallapnak a felülete is végtelen, akármennyi tízforintost rá tudsz tenni, mindig lesz hely egy újabbnak.

De máshogy is lehet végtelen egy sík felület. Gondolj a Föld felszínére. Ne a testre, hanem csak a felszínre, tehát ásni, repülni „nem ér”. Ez olyan szempontból végtelen, hogy nincs széle, nincs közepe. Persze kijelölhetsz a Földön egy pontot, és mondhatod, hogy az a közepe, de bármelyik másik helyet is kijelölhetnéd. Figyelem, itt a felszínről van szó, azt mondtuk, hogy ásni nem ér, tehát a Földgolyó – mint térfogattal rendelkező valami – középpontja az nem a felszínről szól. A felszínnek nincs közepe. Oké, a Föld, mint 3 dimenziós objektum forog a tengelye körül, így van két kitüntetett pontja, de lehet akár más szempontból is, pl. van mágneses sarkpontja is, ami nem esik egybe a forgástengellyel. De pusztán a felszínt nézve nincs kitüntetett pont, bármelyik pontot láthatod úgy – ha akarod –, hogy ez a középpont, és minden irányban ugyanannyi pont van. Ez végtelen ilyen szempontból. De véges olyan szempontból, hogy a felülete véges, azaz véges számú tízforintost tudsz elhelyezni ezen a gömbfelületen, pontos és véges ennek a „síknak” a felülete.

Na most ugyanezt próbáld elképzelni, csak három dimenzióba. Illetve ne próbáld. Nem fog sikerülni. Annyira megszoktuk, hogy a térre úgy gondolunk, mint egyenes, görbületlen dologra, hogy nem tudunk máshogy gondolkodni róla. Görbe csak egy felület, él lehet, egy egy- vagy kétdimenziós valami lehet, de nem maga a tér.

A világegyetem végtelen, méghozzá ez utóbbi példához hasonló módon. Nincs közepe, nincs széle, nincs amin túl lehetne menni, nincs határvonal, amin át lehetne lépni, és azt mondani, hogy immár kívül vagyok. Hasonlóan ahhoz, hogy a földfelszínen sétálva, hajózva – ahol ásni, repülni, ugrani nem ér – sem fogsz találni egy határvonalat, szélt, hogy na most akkor ezt átlépve leléptél a Föld felszínéről, és immár kívül vagy rajta.

> és azután van esetleg a pokol,a menyország,és ott van isten, a lelkek stb

Részben utaltam rá, hogy ha ezek lennének, akkor az Univerzum részei lennének. Részben kifejtettem, hogy nincs „azután”. De itt ki kell térni a dolog vallási oldalára. Amíg az emberek többsége nem tudta megkerülni a földet, eljutni bárhová, addig úgy képzelték el pl. a poklot, hogy valahol a Földön van egy pont, ahol van ennek egy bejárata, és tényleg egy fizikai lyuk a földön. Aztán már körbe tudták járni a földet, vagy legalábbis elég sok részét ismerték, hogy ez tarthatatlan elképzelés legyen. De még nem tudtak az emberek repülni, pláne kimenni az űrbe. Akkor az elképzelés úgy változott, hogy a mennyország, a pokol, az Isten bizonyára valahol a Földön kívül van, egy égi szférában. Aztán tovább változott a világképünk, rájöttünk hogy a Nap is egy csillag, a többi csillag is olyan, mint a mi napunk, megfigyeltünk galaxisokat, sőt mi magunk is kijutottunk az űrbe. Megint tarthatatlan volt az elképzelés, hogy ezek valódi helyek lennének. Az egyház is módosította az álláspontját, a „hivatalos” elképzelést, mely szerint a pokol, a mennyország nem helyek, hanem állapotok csak, nincs koordinátájuk, nem itt és itt vannak. Persze valaki még mindig ragaszkodik valamiféle igencsak primitív, fizikai értelmezéshez, ők helyezik mindig kívülebbre ezeket, egy másik dimenzióba, egy másik Univerzumba, stb…

Nem, ezekre nem így kell gondolni. Ezekre úgy kell gondolni, hogy az embereknek volt valami elképzelésük a világról, ami javarészt találgatás volt, kitaláltak fogalmakat, lényeket, Istent, angyalokat, más kultúrákban más isteneket, helyeket. Persze van aki hisz bennük, van aki nem, erről nem lehet normálisan vitázni. Mindenesetre a te elképzelésed több sebből vérzik, elvetendő, és nem is jól értelmezed ezeket a fogalmakat.

> mert az hogy semmi nincs ezen kívűl,az teljességgel lehetetlen

Nincs kívül, ezt tisztáztuk. Amúgy ha lenne az Univerzumnak széle, akkor sem lenne lehetetlen. Azért, mert te éltél néhány évtizedet egy az Univerzumnak egy apró kis porszemén, és ezért nem tudod elképzelni, attól még nem lehetetlen. Kicsit olyan, mintha egy erdőben élnél egész életedbe, soha nem jutottál el a széléig, és azt mondanád, hogy lehetetlen, hogy valahol ne legyen fa. Vagy egy faluban laknál itt Magyarországon, és azt mondanád, hogy lehetetlen, hogy valahol nincsenek évszakok, vagy valahol egész évben hó van, és hónapokig nem megy le a nap. Kisgyerekként el sem tudtad képzelni. Persze kisgyerekként az ember fogékony, jobban befogad meg nem értett dolgokat. De itt pusztán arról van szó, hogy te mit tudsz elképzelni, és mit nem, ami semmilyen módon nem függ össze azzal, hogy mi lehetséges és mi nem. Attól, hogy valamit nem tudsz elképzelni, attól még létezhet. Attól, hogy valamit el tudsz képzelni, attól még lehet lehetetlen.

Az agyunk ilyen. A nem ismertbe, az ismeretünk határain túlra szeretünk misztikus dolgokat helyezni.

Éppen azért, mert "ott vannak biztonságban", vagyis ismereteink ott még nem tudják cáfolni a létüket.

A légkör, a Naprendszer megismerésével a mennyország így költözött el az egünkből, a lemeztektonika, a földmag megismerésével a pokol a föld alól valami ezoterikus, nem látható, nem észlelhető helyre.

Jelenleg mindez még nagy biztonságban van a 3 feletti térdimenziókban, univerzumunkon kívül.

Ha a tudományunk tovább tolja az ismeretek határait, majd megint költözhet.

Csak a misztifikáció kioltására, megjegyezném, mai tudásunk szerint nem arról van szó, hogy az univerzumon kívül nincs semmi, a dolog komolyabb, olyan nem létezik, hogy az univerzumon KÍVÜL.

Amit mi ismerünk, a tér és idő az, ami ott már nincs. Tehát nem egy sima unalmas üres tér vesz körül minket, hanem nem létezik az, hogy kívül.

Ezt talán még nehezebb megérteni, a megszokásainknak ellentmond, de az az érzés, hogy nem lehet igaz, csupán ezekből a hamis megszokásokból ered. Megszokásunk az is, hogy gravitációban, bolygófelületen élve természetesnek vesszük a LE és FEL szó értelmét, holott ezek már a bolygónkat elhagyva értelmüket vesztik.