Mikorra várható az általános relativitás elmélet részleges cáfolata?

@20: elnézést kérek, nem vettem észre olyan kérdést, hogy mi lett ezekkel az általad említett elméletekkel. Ennek ellenére viszont a hozzászólásaimban benne van a válasz.

- Statikus világegyetem: apriori feltételezés, ami zsigerileg benne van az emberekben. Amint sikerült megfigyeléseket végezni ez irányban, elvetették, tekintve, hogy ellenkezik a megfigyelésekkel. (Páran még egy ideig ragaszkodtak hozzá, és olyan modelleket próbáltak kidolgozni, amik megmagyarázzák a megfigyeléseket is, valamint statikus bennük a világegyetem, de előbb-utóbb mindet el kellett vetni.)

- Kozmológiai állandó: Einstein próbálkozása arra, hogy saját egyenleteit hozzáigazítsa a statikus világegyetem képhez. Ahogy előzőleg említettem, ez is egy apriori ötlet volt, amit postpriori el kellett vetni, mert nem egyezett az általa leírt kép a megfigyelésekkel.

- Abszolút tér és idő: ugyanaz az állatorvosi ló. Felvetettük ezek létét, mert pont olyan zsigerileg jön, mint amennyire a statikus világegyetem. Az elvetéséhez nem is közvetlen, erre vonatkozó megfigyelések, hanem elméleti megfontolások vezettek, bár azok is megfigyelésen alapultak: a fény terjedési sebességébek állandóságára vonatkozó megfigyelések. A fény terjedési sebességének állandósága viszont nem egyeztethető össze a relativitás elvével (ti. hogy minden inerciarendszer egyenlő, nincs kitüntetett rendszer). Az ebből megszülető tisztán elméleti modellt később a megfigyelések alátámasztották, így nem vetettük el.

Értem, hogy mire akarsz kilyukadni. Legalábbis az állandó térrel és idővel. Ugyanakkor ismételten kénytelen vagyok jelezni, hogy a fizikai modellek a világegyetemünk jelenségeinek leírásai matematikai nyelven. Az ebből levont, és ezt olvasmányosan leíró világképek nem egyenlők a fizikai modellekkel. A matematikai ekvivalencia pedig a fizikai modellek ekvivalenciáját jelenti, azon jelenségekre vonatkoztatva, ahol a matematikai ekvivalencia fennáll. Az ezekből levont világképek ugyanakkor különbözőek lehetnek. Matematikailag a klasszikus fizika és az einsteini fizika a jelenségek széles körére írtó nagy pontosságú azonosságot mutat, így azon jelenségekre nézve fizikailag is egyenértékű modellek. Ugyanakkor más világképet lehet belőlük levonni, így amikor mesélünk, akkor mást kell mesélni. Ennek azonban semmi köze ahhoz, hogy a fizikai modellünk pontos-e, vagy sem. Ha egy modell bizonyos jelenségekre most pontos, akkor pontos lesz 100 év múlva is, de lehet, lesz a jelenségeknek olyan köre, amit most nem tudunk megfigyelni, és ami miatt új modelleket kell alkotnunk. Az új modelleknek a régi jelenségek leírásakor matematikailag igen-igen pontos egyezést kell mutatni a régi elméletekkel. Ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy határesetként vissza kell adnia a régi elméleteket. És mivel fennáll(ismételten: szükségszerűen és megkerülhetetlenül!) az új elméletek és a régiek matematikai ekvivalenciája azon jelenségekre, amiket a régi jól írt le, az új elméletek nem írják felül a régieket (hiszen azok érvényességi keretein belül matematikailag, így fizikailag is egyenértékűek), hanem kiegészítik azokat. Ugyanakkor, ha szeretnénk arról mesélni, hogy milyen világképet vonunk le az egyes modellekből, ez a mese változni fog. De ez az ismeretterjesztő irodalom tárgyköre, esetleg a filozófiáé, nem pedig a fizikához tartozik. Ezt próbáltam a #12-ben körülírni, bár lehet, nem sikerült teljesen.

Szóval nyitott kapukat döngetsz: tudjuk, hogy a világképünk változik, ahogy követik egymást az elméletek. Csupán ennek semmi köze ahhoz, hogy cáfolja-e egy új elmélet a régit, vagy sem. Tekintve, hogy egy elmélet az matek, nem mese.

Még egy kis kiegészítés, a megfigyelések alapvető szerepéről és erejéről. Ahogy említettem az abszolút tér és idő keretein belül a relativitás elve és a fénysebesség állandósága nem egyeztethető össze. Van nekünk tehát három pontunk:

- a tér/idő abszolút, ezek mérése nem függ a megfigyelőtől

- az inerciarendszerek egymással egyenértékűek, nincs kitüntetett rendszer

- a fény terjedési sebessége megfigyelőtől függetlenül állandó

A három együtt nem működik, a háromból az egyiket el kell vetni. Az első kettő zsigerileg természetesnek tűnik, míg a harmadik zsigerileg baromságnak. Ugyanakkor a harmadikra találtak megfigyeléses bizonyítékokat, így annak a gondolata sem merült fel komolyan, hogy azt vetnék el. Tehát hiába tűnik pont az az egy ösztönösen marhaságnak, mivel a megfigyelések alátámasztották, azt meg kellett tartani, és azok közül valamit elvetni, amik viszont ösztönösen értelemszerűnek, helyesnek tűnnek. (Igen, voltak, akik hajlottak arra, hogy a relativitás elvét kell elvetni a háromból. Aztán végül az elsőt vetettük el.)

Szóval a megfigyeléseknek hatalmas ereje van a fizikában, jóval nagyobb, mint a zsigeri ösztöneinknek. Sőt, ahogy írtam, egy fizikai modell helyességének a feltétele a kísérletekkel való egyezés - ennyi, nem több.