Hogy lehet ezt összeegyeztetni a Nagy Bumm elmélettel?

Sőt, az is lehet, hogy én egy rózsaszín egyszarvú vagyok :)

Persze, lehet, hogy "körbe" látunk, csak erre éppenséggel nem utal semmi. Pedig hidd el, nagyon boldogok lennének az asztrofizikusok, kapásból milliónyi kérdésre lenne válasz (és milliónyi új nyílna). De sajnos ez nem ilyen egyszerű. A vöröseltolódásnak meg semmi köze a térgörbülethez, annak a haladáshoz van köze :)

Szerinted mindenhol van élet - ez remek, de mások szerint meg nincs. Úgyhogy várjuk meg azt a pontot, hogy legyen bizonyítékunk egyikre vagy másikra :)

A nagy bumm meg remekül elvan köszöni szépen a közeledő galaxisokkal, van ugyanis gravitáció is. A brutális, emberi ésszel felfoghatatlan méretű galaxisoknak elképesztő gravitációjuk van, így bizony vonzzák egymást. A nagyon-nagyon messziek is vonzzák egymást, csak azoknál már a táguló tér hatása az "erősebb", nem pedig a gravitáció.

"A NB elmélete szerint egy pontból távolodik minden irányba az Univerzum. Namármost "szerintem ez hülyeség", mert akkor hogy lehet az, hogy az Androméda galaxis pedig épp KÖZELÍT hozzánk?!"

Bakkker!!! Ez nagyon nagy! Hogy lehet, hogy eddig SENKINEK sem jutott eszébe???? Ja, a kettőnek semmi köze egymáshoz... :) Meg ez a minden csillag körül élet... és erre miből jöttél rá? Szerintem ne erőltesd ezt a dolgot.

"a nagy bumm megtörténtekor nem hiszem hogy mi voltunk "középen", tahát elvileg különböző irányokba különböző távolságba tudnánk max ellátni."

A Nagy Bummnak nem volt középpontja, legalábbis a mi dimenzióinkban nem. Szóval nem voltunk sem közel, sem távol a "középponttól".

A galaxisok távolodása pedig nem egy szigorú szabály minden egyes galaxisra, hanem egy átlagos mozgás. Tehát van amelyik közelít, van amelyik távolodik, és ha átlagot(!) számolunk, akkor jön ki, hogy a távolabbiak nagyobb sebességgel távolodnak, a közelebbiek meg lassaban, de akár közeledhetnek is. Szóval átlagokból jön ki az általános távolodás.

"Ha csak abba gondolok bele hogy az élet itt is kitölt a bolygón minden négyzetmilimétert"

Akkor a Holdon vagy a Marson miért nem találtuk eddig nyomát az életnek? Ennyi erővel itt is minden bolygón életnek kellene lennie.

>A NB elmélete szerint egy pontból távolodik minden irányba az Univerzum.

Nem. A metrikus tágulás lényege éppen az, hogy nincs egy kijelölt pont, amiből kiindulva tágul minden, tehát ez nem olyan, mint egy "robbanás". Bármelyik pontban állsz az univerzumban, ugyanazt fogod látni, minden távolodik tőled, minél messzebb van, annál gyorsabban. Nem létezik olyan pont a térben, ahonnan "kiindult" az ősrobbanás, mert az ősrobbanás igazából egy uniform tágulás, ami ma is tart.

>hogy lehet az, hogy az Androméda galaxis pedig épp KÖZELÍT hozzánk?! Elvileg minden galaxisnak akkor távolodnia kellene egymástól!

A tágulás akkor egyenletes, ha kellőképp nagy léptékben nézzük a világegyetemet. Ha a szuperklasztereket nézed, akkor valószínűleg majdnem tökéletesen homogén tágulást láthatsz, de kisebb léptékeknél már jobban érvényesül a gravitáció hatása. A Föld sem távolodik a Naptól, mert a gravitáció nem engedi. Ugyanígy előfordul, hogy a viszonylag közeli galaxisok esetében a tágulás hatása kisebb, mint a gravitáció miatt bekövetkező egyéb mozgásoké.

>Nem lehet hogy inkább a vöröseltolódás a térgörbület hatása miatt van?

Oké, de miért lenne így? A vöröseltolódás ismert, egyszerű, megismételhető, számítható, mérhető jelenség, nem igényel további magyarázatot. Mi az, ami cáfolja az eredeti állítást, és mi támasztja alá a tiédet?

>csak épp "körbelátunk", mert ugye a tér az egy véges-végtelen valam

Ez egy egészen érdekes gondolat. Nem hiszem, hogy így lenne, de bele kell gondolnom jobban.

>de szerintem minden naprendszeren belül van élet az Univerzumban

Minden naprendszerben semmiképp, mert egy csomó naprendszer nem rendelkezik olyan bolygóval, amin megvannak az élet feltételei.

Ignoramus

"csak épp "körbelátunk", mert ugye a tér az egy véges-végtelen valami."

Véges és határtalan.

Elvileg tényleg körbeláthatnánk, de jelen tudásunk szerint az Univerzum túl nagy ahhoz, hogy egy fénysugár akár csak egyszer is körbeérte volna a Nagy Bumm óta.

Az összes válasz együtt tartalmazza nagyjából az igazságot. Ősszefoglalva, a Big Bang középpontja nem értelmezhető fogalom, mindegy, hány dimenzióban nézzük. A tágulás metrikus, nagy skálán valóban homogénnak kell látszódnia, ettől még a galaxisoknak lehet sajátmozgása, ami eltér az átlagtól, ez eredhet több dologból, de elsősorban a galaxisok között fellépő gravitációból. Az Androméda-gx. kb 670 kpc-re van, az nemhogy a szomszéd kertje, hanem a saját fürdőszobánk kb.

A Napot mióta látjuk amúgy vörösnek a Föld görbülete miatt? Azt, hogy a lemenő Nap vöröses színűnek látszik, egyszerű optikai jelenségek okozzák (vö. refrakció). Nem is értem, mi köze lehet a térgörbületnek a vöröseltolódáshoz. Azt meg megint nem értem, hogy hogy lehetnének a távoli galaxisok ugyanazok, mint a közeliek, csak régen. Kétségtelen, a fény véges sebessége miatt egy régi állapotukat látjuk, de hogy lennének ugyanazok?

Az meg teljesen igaz, hogy minden Naprendszeren belül van élet. Ez az egy Naprendszer van, a többit inkább nevezzük csillagrendszernek. És nem, egész biztos, hogy nem mindegyiken van élet. Vannak olyan körülmények, amik mellett nem lehet.

"Nem is értem, mi köze lehet a térgörbületnek a vöröseltolódáshoz."

Valószínűleg a gravitáció okozta vöröseltolódásra gondolt a kérdező, olyan valóban van. De az csak nagyon nagy tömegű és sűrűségű objektumok esetén látványos, pl. neutron csillagok, fekete lyukak. Egész galaxisok esetén nem összemérhető a távolodásból adódó vöröseltolódással.

"De hát Kopernikusz óta tudjuk hogy nem mi vagyunk a mindenség közepe, úgyhogy valami ezzel sem stimmel."

Ezt ma is tudjuk. Viszont az, hogy nem mi vagyunk a közepe, nem feltétlenül jelenti azt, hogy van egyáltalán közepe. Ez két külön kérdés, ne következtess egyikből a másikra.