Van itt az oldalon olyan, aki kereszténynek vallja magát, de nem veti el a reinkarnációt? Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt: kereszténység és reinkarnáció?

Ez ellentmond egymásnak. Nekem meg írjon az, aki kereszténynek vallja magát, és úgy nem veti el a lopást.

Ez is van akkora hülyeség.

#1.

És mi az pontosan?

Én kereszténynek vallom magam, kissé tréfásan azt mondhatnám, hogy nemesített kereszténynek. :-) Nem vetem el a reinkarnációt, ellenkezőleg úgy gondolom, hogy az emberek (ön-)tudatának mai állapotában az egyetlen lehetőség, hogy reinkarnációk hosszú sora végén elérje a számára elrendelt isteni ötlet tökéletességét.

A keresztények gondolom elfogadják, hogy az ember Isten tökéletes ötlete, de jól tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk tökéletesek. Most felmerül a kérdés vajon honnan ez a tökéletlenség? De még fontosabb az, hogy hogyan érhetnénk el a számunkra elrendelt tökéletességet?

Erre szerintem az egyetlen lehetőség a reinkarnáció, a lélek vagy a személytelen öntudat minden újabb megtestesülésben élhet a lehetőséggel, hogy előbbre haladjon. A halál majdnem mindent tönkretesz, kivéve a személytelen öntudatot (a személyiség a halál alkalmával megszűnik létezni) vagy lelket, és a hajlamokat. A hajlamok lesznek az eszközök a következő inkarnációban, melyek segítségével közelebb juthat a számára elrendelt isteni ötlethez.

Létezik az is amit feltámadásnak nevezünk, ez azonban szerintem egy nagyon ritka eset és csak azoknak van félre téve akik már elérték a tudatnak azt a magas színvonalát melyen végbemegy az, amit a Biblia színeváltozásnak nevez, akkor a halál elkerülhetővé válik, akkor az ember elérte a számára elrendelt isteni ötletet. Egy nemes cél érdekében azonban vállalhatjuk a halált. Én csak egy ilyen esetről tudok, az Názáreti Jézus volt, de nem tartom kizárt dolognak, hogy mások is voltak.

Jézus a színeváltozása alkalmával megkapta a biztonságot, hogy ő tovább fog élni, bármit is tesznek vele. Akkor ő küldetése sikerének érdekében képes lett vállalni a szenvedést és a gyötrelmes halált. A tanítványok akiket felszólított, hogy legyenek tanúi a jelenségnek, leírták mit láttak, egyikük azt is megjegyezte, hogy miről volt szó ez alkalommal, de a lényegét nem értették meg.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elkerüljük a halált. A színeváltozás, és az arra vezető út is egy kíméletlen változás, de csak azt távolítja el tőlünk ami nem hozzánk tartozik. Míg a halál majdnem mindent tönkretesz, a színeváltozás nem csak kíméli, hanem tökéletesíti a testet, a teljes embert, és meghozza egy magasabb rendű természeti törvény ismeretét és a lehetőséget azt tudatosan alkalmazni, akkor az ember olyan dolgokat vihet végbe melyeket régebben csodának minősített.

A színeváltozás nem úgy mint a serdülő kor, nem megy végbe saját tudatos hozzájárulásunk nélkül. Jézusról tudjuk, hogy már kora ifjúságától fogva “az Atya dolgaival” foglalkozott – egy életre szóló lelkigyakorlatra van szükség.

Pelgrim szavait érdemes megfontolni, de még egy dologgal kiegészíteném, ha nem bánja...S ez az Isteni Igazságosság. Ugyanis ha egyetlen adott életre (születés és halál közti állapot) koncentráljuk egy egyén életét, akkor könnyedén észrevehetjük, hogy az emberek más-más élethelyzeteket, más-más életkorokat élnek meg...ez józan paraszti ésszel egyértelműen kizárja az igazságosságot...de ha feloldjuk ezt az újbóli megtestesülés - reinkarnáció - bevezetésével, természetesen olyan formában, ahogyan Pelgrim megemlítette, hogy a személytelen én születik meg újra, s nem az, amit most én-nek hiszünk (személyiség), akkor a lehetőség mindaddig biztosítva van Isten részéről az egyének számára, amíg azok el nem érik a tudat/elme/szellem azt az állapotát, ami a végleges Mennybe menetelhez szükséges. Ezt pedig már bőven nevezhetjük igazságosnak minden tekintetben.

üdv

28/F

LastOne.Left