Beszéd-tett elmélettel kapcsolatban egy kérdés?

Mert a beszédtett nem azt jelenti, hogy az ige valamilyen cselekvést közvetít. Azt jelenti, hogy a beszélő személy (mondjuk Géza) a beszéddel valami cselekvést hajt végre. (A cselekvés ellentéte a leírás, információ átadás, ami elvileg a beszéd fő fnkciója.)

Ha Géza a következő mondatot mondja:

"János elrendeli, hogy mindenki menjen haza."

akkor Géza nem hajt végre beszédtettet, hanem a beszéde egy leírás (konstatívum).

Ha Géza az aki elrendel valamit, akkor E/1-ben rendeli el:

"Elrendelem, hogy mindenki menjen haza."

Ez egy performatívum, hisz az elrendelés maga a beszéd.

"Ez nem performatívum, mivel a beszéd pillanatában még nem hajtom végre a cselekvést, mert a leves mondjuk csak 1 óra múlva készül el."

Nem érted. Ez akkor sem lesz performatívum, ha éppen főzöm azt a levest. A performatívum nem azt jelenti, hogy egy éppen zajló cselekvést (főzés) elmondok. Hanem azt jelenti, hogy maga a beszéd a cselekvés. Pl azt mondom, hogy „köszönöm szépen”. Itt a cselekvés az volt, hogy megköszönök valamit, ami AZZAL HAJTÓDIK VÉGRE, hogy kimondom. A főzést meg tudom csinálni beszéd nélkül, tehát nem kötelező része az, hogy közben azt mondogatom, hogy most főzök. Megköszönni valamit nem tudsz beszéd nélkül, vagy pl bocsánatot kérni se. Ezekben az esetekben a szavak kimondása nem csak egy felesleges kísérője a cselekvésnek (mint a főzésnél), nem csak egy leírás arról, hogy egyébként a kezeddel mit cselekszel (azaz főzöl), hanem itt pont hogy a beszéd által hajtod végre a cselekvést (bocsánatot kérsz / megköszönsz azzal, hogy kimondod: bocsánatot kérek, köszönöm).

Konstatívum lehet bármi egyéb, jelen, múlt, jövő idejű, kérdő, feltételes, bármi. És itt nem az igéket sorolod be, hanem a teljes mondatokat, nyilván egy csomó ige sosem tud performatívum lenni, de vannak igék, amik mindkettők tudnak lenni, a mondattól függően.