A kétrés-kísérletből tényleg AZ következik?

"Amint a foton kölcsönhat egy detektorral, abban a pillanatban történetük összefonódik és a makroszkopikus detektor állapotában rögzül"

Akkor a merevlemezzel való bohóckodás szükségtelen volt, mert már a detektoron elbukott az élőhalott macsek, nem?

Igen. Csak próbáltam érzékletesebbé tenni a problémát. :)

Egyébként remélem, hogy az azért érthető, hogy bár itt végig csak egyetlen fotonpárral képzeltük el az interferenciát vagy annak összeomlását, a kísérletben mindez csak statisztikailag jelenik meg sokezer fotonpár becsapódásából, és így a "mi lenne, ha a detektorok jeleit nem vezetnénk el?" kérdés okafogyottá válik. Hiszen épp ezeknek a detekoroknak a segítségével tudjuk utólag azonosítani, hogy mely D0-ba becsapódó fotonok tartoznak az interferenciaképhez, és melyek nem. Ha ugyanis törölnénk a detektorok mérési eredményeit vagy eleve fel sem használnánk, akkor a D0-n csak egy nagy kuszaságot látnánk, és nem tudnánk értelmezni az "interferencia" vagy "annak összeomlása fogalmakat". Ezért ez a kísérlet egy az egyben alkalmatlan annak a szcenáriónak a vizsgálatára, amit te mondasz. Ha képesek volnánk ezt a kísérletet egyetlen fotonpárral, 100%-os detektor hatásfokkal, zajmentes méréssel elvégezni, akkor az van, amit leírtam, és eddig még egyetlen mérés sem mondott ellent a kvantummechanikának.

Vettem.

Azért akkor itt vannank nyitott kérdések, még lehet körmönfontabb kísérletekkel eljátszani, én nagyon kíváncsian várom a további fejleményeket.

Mai tudásunk szerint a kvantumrendszerek nemlokálisak, azaz pl. egy összefonódott részecskepár, mint amivel a cikk szerzői is kísérleteztek, hiába szeparálódnak tetszőlegesen nagy távolságra, bármelyikükön is végzünk mérést, akkor is mindig a teljes rendszeren végzünk mérést, és ennek hatása azonnal meg is mutatkozik. Ez a kvantummechanika matematikai formalizmusában szépen benne is van: absztrakt Hilbert térbeli állapotokkal számolunk tekintet nélkül azok tényleges fizikai realizációjára, ti. hogy a két szóban forgó részecske valójában mennyire van közel egymáshoz. A megfelelő fizikai törvények pedig továbbra is érvényesek a teljes rendszerre. Tehát ha pl. olyan összefonódott részecskepárt keltünk, amelynek összspinje nulla, akkor ha az egyiknek megmérve a spinjét egy irányban pozitív értéket kapunk, akkor a másik részecskén megmérve a spint ugyanebben az irányban biztosan az előző mínusz egyszeresét fogjuk kapni. Hétköznapi szemléletünkkel azt gondoljuk, hogy mivel szemmel láthatóan két külön részecskéről van szó, a spinmegmaradás csak úgy teljesülhet, ha az első mérés eredménye, mint esemény befolyásolni tudja a második, idpben későbbi mérést, és ez a hatás legfeljebb fénysebességel terjedhet, vagy ha egy közös ok még a mérés előtt biztosítja a két ellentétes mérési eredményt. Azonban a fizika bebizonyította, hogy egyik eset sem áll fent (lásd Bell-egyenlőtlenségek valamint Aspect és társai kísérletei a térszerűen szeparált mérésekkel). Vagyis a következtetés csak az lehet, hogy ez a részecskepár hiába látszik két külön részecskének, kvantumfizikai értelemben egy darab, egységes, nemlokális rendszer, amelyen belül történő információterjedésnek semmi köze a mi világunkban megszokotthoz, és így nem is mond ellent a relativitáselméletnek sem. Talán nincs is értelme ilyen információterjedésről beszélni. De arra mindenképpen utal, hogy a mikrofizikai rendszerek valahogy nem a mi megszokott, relativitáselmélet által is leírt 3+1 dimenziós téridőnkben léteznek, és esetleg létezik egy ma még ismeretlen fizikai kapcsolat az összefonódott részrendszerek között.

Ez elég misztikusan hangzik, valóban, de azért a fizikába bevonni meg természetesen nem lehet bármit, mert akkor nem érne semmit. Ami nem tudományos érvelésen, megfigyelésen alapul, annak nincs sok értelme. A modern fizikával kapcsolatban lehetnek néha misztikus érzéseink, de ez nem jelenti azt, hogy ki kell tárni a tudomány kapuit a misztikus spekulációk előtt. Nyitott szemmel és sésszel kell járni, de kellő szkepticizmusal.

"...Vagyis a következtetés csak az lehet, hogy ez a részecskepár hiába látszik két külön részecskének, kvantumfizikai értelemben egy darab, egységes, nemlokális rendszer, amelyen belül történő információterjedésnek semmi köze a mi világunkban megszokotthoz, és így nem is mond ellent a relativitáselméletnek sem...."

Olyan ez, mint amikor egy akváriumot az egyik éle felől nézve ugyanazt a halat adott esetben mindkét oldalon láthatjuk. Ránézésre ugye két hal úszkál, és természetesen tökéletesen egyformán mozognak. De csak a körülmények speciális mivolta miatt érzékelhetjük kettőnek, a valójában egy és ugyanazon halat.

maci

"a részecskepár hiába látszik két külön részecskének, kvantumfizikai értelemben egy darab, egységes, nemlokális rendszer, amelyen belül történő információterjedésnek semmi köze a mi világunkban megszokotthoz, és így nem is mond ellent a relativitáselméletnek sem. Talán nincs is értelme ilyen információterjedésről beszélni"

Valaki talán még egy másik hasonló kérdésnél meg akart győzni, hogy ez az információ-"terjedés" fénysebességgel történik, pedig tudtommal (és a fentiek alapján) nincs is terjedési sebessége, ott van és kész.

Köszönöm az idézetet.

Wadmalac:

Akkor az illető be lehetett rúgva, mert épp az a pláne, hogy látszólag "végtelen sebességgel terjed", mint valami távolhatás.