A kétrés-kísérletből tényleg AZ következik?

Akkor nézzük egész konkrétan.

Ha alul szétválasztjuk a fotonágakat és mondjuk a D3 detektor megszólal, akkor a foton útvonal információjának detektálása megtörtént, és azt várjuk, hogy a D0 detektoron nem alakul majd ki interferencia (tegyük fel, hogy a D0 olyan messze van a résektől, hogy az ide tartó fotonok még mindig csak repülnek felé, de nem érték el). A D3 adatait elmentjük egy merevlemezre. Ezután egy áramingadozás letörli az adatokat, és mindezt még azelőtt, hogy a másik ágon a fotonok becsapódhattak volna a D0 detektorba. Kialakul-e interferenciakép? Természetesen nem. Hiszen csupán azért, mert ember nem látta ezt a fájlt, attól azok már őrizték az útvonal információt, az útvonal információnak a mérése, detektálása, kinyerése megtörtént.

Az inverz esetben, ha egyesítjük a piros és kék fotonágakat (azaz interferáltatjuk őket), akkor már semmilyen módon újra szét nem választhatók, az útvonal információt kidobtuk az ablakon, és a D0 detektoron megjelenik az interferenciakép.

Szeretném megfogni a pontot, ahol eldől a kérdés. D3-at üzemeltetem, de az információt NEM viszem tovább róla. Sehova.

Hm?

Nem hülye vagyok, nem az elvről beszélek. Konkrétan kipróbált kísérleti eredmény, hogy működő de nem regisztrált, továbbított jelkimenetű detektor esetén is összedől? Mert akkor valóban már a mérés ténye dönti össze.

Nem gondolkodok save gombon, megkérdeztem és nem az elv alapján bárkinek a szerinte sziklaszilárd véleményét, hanem tényszerű információt kérek: kipróbálták és összedől az interferencia?

Ez volt a kérdésem és erre nem kaptam választ, remélem így már egyértelmű.

Azért nem az elvből következtetni akarok (mert az alapján összedől), hanem a konkrét eredményre voltam kíváncsi, mert ha így is összedől az interferencia, akkor pl. a D3-ról a regisztrálás, adat elmentés és utólagos "megnézetlen" törlés logikailag értelmetlen volt, mert elég lett volna a kimenő jel nélküli detektor működése, hogy egyértelmű legyen az összedőlt interferencia mint eredmény.

Ezért érdekelt a kérdés.

Vagy logikátlanul túllihegték a kísérlet ezen részét, vagy elvi hiba van és ezen esetben NEM dől össze.

A kvantumradír nem úgy működik, hogy regisztrálod és utólag kitörlöd, hanem úgy, hogy mérésre alkalmas állapotba hozod (a Glen-Thompson prizmával kialakítva a piros és kék égakat), majd visszacsinálod a féligáteresztő tükrökkel. Ez mind kvantumos trükk, nem pedig a klasszikus delete gomb megnyomása. Ezért hívják kvantumradírnak és nem klasszikus radírnak. A kísérletben nem is csináltak olyat, hogy regisztrálták, és utólag mégis kitörölték.

Ha a detektorokat nem működteted, akkor az egyenértékű a fotonpár egyik tagjának eldobásával, és a másikon fele-fele arányban mérsz interferenciát vagy annak összeomlását. Ez egy semmitmondó kísérlet volna, amiből csak utólag következtetnél arra, hogy mit mértél volna, ha...

Tiszta. A személyi paradoxonom innen indult és erről szólt:

"A D3 adatait elmentjük egy merevlemezre. Ezután egy áramingadozás letörli az adatokat, és mindezt még azelőtt, hogy a másik ágon a fotonok becsapódhattak volna a D0 detektorba".

Na ezzel volt a bajom. És van. :D