Hogy tágul a világegyetem, ha ütközőpályán vagyunk?

Általánosságban mondható el a tágulás. Ez annyit jelent hogy az univerzumot alkotó objektumok egymáshoz képest az esetek bőven túlnyomó többségében tágulnak. Igaz ez a nagyon távoli galaxisokra, de nem feltétlenül a szomszédosokra. Az ősrobbanás után közvetlenül a kialakult tágulásban minden egyes objektum egymáshoz képest tágul. Pl a tejútrendszer és az Androméda galaxis még egymáshoz képest is. De ha azt nézzük, hogy a tágulás során eleve nagyon közel vagyunk egymáshoz képest, akkor belátható, hogy míg hatalmas sebességgel távolodik mindkettő a középponttól (ahol a robbanás volt), csak az eseményt követően igaz a tágulás és egy idő után a gravitáció győzni tud, a két galaxis közeledni kezd egymáshoz. Ha úgy jobban tetszik, mondjuk a kezdeti tágulás során kialakult - most mondok egy számot, ami nem feltétlenül valós- 1°körüli szög amivel eredetileg haladtak a térben egymáshoz képest, lassan lecsökken nullára, majd átmegy negatívba, és biza előbb utóbb össze is ütköznek. Pl. amikor egy ágyuval kilőnek ferdén egy lövedéket, az alapvetően távolodik az ágyutól, és a földtől is, de a repülése során a gravitáció előbb utóbb vízszintesbe majd negatívba módosítja a lövedék földhöz képest mért repülési szögét, holott az alapsebessége (az ágyuhoz viszonyított) alig csökken.