Mi van a halál után?

12:20-as:

"No és az milyen? Milyen a nemlét? Hogy fogom érzeni magam, amikor nem vagyok?"

Ha jól értem, itt az a.) verziót kérded. Miután ez maga a megsemmisülés, nemlét, ezért a válasz erre egyszerűen az, hogy legfeljebb még a megsemmisülés folyamata közben érezhetsz valamit (talán kellemetlen lesz, talán nem, ki tudja), de amint a folyamat lezárult, onnantól már egyszerűen nem lesz, ami érezzen (vagyis te, én, vagy bárki, aki erre a sorsra jut), és épp ezért nem is lesz semmi. Ott a vége, fuss el véle.

"Az agy mindig próbál mindennek határokat szabni."

Hm... Mondjuk ez csak egy magánfeltevésem, tehát nyugodtan cáfolj meg, ha téves, de szerintem ez egyszerűen csak a szokás hatalma: megszoktuk, hogy szinte mindennek van kezdete meg vége. De kivételek lehetnek, ilyen például a mindenség is.

"a világegyetem a tudomány jelenlegi álláspontja szerint véges, nagyjából 13,7 milliárd fényév kiterjedésű."

Á... Akkor azt hiszem, kicsit más értelemben használjuk a "mindenség" kifejezést. Elnézést, máris pontosítok: amikor mindenségről beszélek, nem csak ezt a világegyetemet értem alatta, hanem minden mást is - vagyis mindazt, ami ezen túl van, esetleges más világegyetemeket, dimenziókat, miegyebet... tehát tényleg MINDENT.

"Ezen túl mi van? Vannak más világegyetemek, vagy az univerzumunk határán túl nincs semmi?"

Tényeket erről nyilván nem lehet tudni, viszont nem látom be, miért ne következhetne be többször, másutt is az, ami egyszer, egy helyütt már bekövetkezett. Ha volt egy ősrobbanás "itt", amiből lett "ez" a világegyetemünk, akkor miért ne lehetett volna irdatlan nagy távolságokra több másik is? Miért ne lehetne folyamatban valahol a végtelenségben akár éppen ebben a pillanatban is egy újabb?

Szóval szerintem a mi ősrobbanásunk alkotta univerzum "peremén" (vagyis az "elsőként" útnak indult, "legmesszebb" lévő és továbbra is távolodó részecskék mezejét értve ezalatt) túl egyszerűen nincs semmi, max. energia, legalábbis egy darabon. X távolságon túl, lásd feljebb, vélhetőleg egy másik robbanás univerzumának a "pereme" közeledik, vagy netán készülődik egy újabb robbanás.

"Az milyen amikor amikor nincs semmi?"

Szigetelj el egy térrészletet minden külső behatástól és tisztítsd meg mindentől, le egészen az utolsó részecskéig. Ekkor ugye csak a vákuumenergia marad; nos, feltehetőleg ilyesféle.

"Az lenne a végtelen?"

Nem feltétlenül. A végtelen egyszerűen maga a korlátlan lehetőség. Lehetőség arra, hogy x messzeségben bármi lehessen. Más ősrobbanások, más univerzumok, bármi. Épp ez a lényege az egésznek.

Legalábbis szerintem. :)

Én azt gondolom "Én vagyok!"

És leszek is!

Tehát megszülettem, felnőttem és majd megöregszem a testem pedig meghal! De csak a testem! Én mint ember, mint egyén, mint személyiség, mint életerő vagy nevezd aminek akarod, én tovább élek!

Hogy hol és miként?

Nem a menyországban és nem is a pokolban, hanem itt a Földön!

Születik egy kis csecsemő én pedig belemegyek majd a kis fejecskéjébe és felveszem a testét, majd pedig megtanulom újra azt a testet mozgatni, irányítani, habár ez nem olyan könnyű, hiszen egy kis időnek el kell telnie mire a babák megtanulják használni a szájukat, a hangszálaikat és elkezdenek beszélni, meg persze járni, fogni, stb.

Mellesleg számtalan feljegyzés van már ezen a bolygón arról, hogy kisgyerekek emlékeztek előző életeikre és rengeteg a kisérlet is ami arra irányul, hogy felnőtt embereket hipnózisban előző életeikbe küldjenek és olyan információkat szerezzenek tőlük az ottani életterükkel kapocsolatban, amik bizonyíthatják annak a tényét, hogy valóban éltek akkor és nem csak a jelenlegi életükből merítik az információikat!

Persze ez akkor kezdi hitelét veszteni, mikor kiderül az emberekről hogy Kleopátrák voltak, vagy éppen Cézárok! Nem hiszem hogy olyan sok Kleopátra vagy Cézár rohángalna az utcán. Mindenesetre a mai vallásoknak 80% az előző életekben hisz!

És a maradék 20% pedig a pokolban vagy éppen a menyországban!

Azért írtam ezt 20%-nak mert a mai vallásoknak óriási százaléka a kereszténységnek valamelyik ágazata, tehát ezek mind egyetlen vallás képviselői csak éppen annyira ellene vannak önmaguknak, hogy képtelenek megegyezni egyszerű alapvető kérdéseket illetően így különváltak és azt mondják magukról más vallást képviselek és ezzel megtagadják saját testvérüket is!

Egy orvos, Dr. Ian Stevenson 40 éven át kutatott olyan gyerekbetegségek eredete után, amit a mai orvostudomány gyógyíthatatlannak tart, és valahogy arra a következtetésre jutott, hogy az "előző életek" adnak konkrét és hasznos választ. Praxisában számos esetben felhasználta a "halál előtti élet" adta info-kat, amivel igen magas százalékban sikerült meggyógyítania kis betegeit.

A halál után tehát "felejtés" van, majd 100%-ban, majd részleges emlékezés (egy új testben, annak korlátain belül), illetve új tapasztalatok, élvezetek és szenvedések sorozata következik.

Nagyon ajánlok egy könyvet mindenkinek, aki ebben a témában akar kicsit elgondolkodni:

Szepes Mária - A Vörös Oroszlán

ugyan én még nem olvastam el, de most én is elgondolkodtam ezeken a dolgokon, és kb. olyan 2-3 órát beszélgettem ebben a témában apukámékkal, és ők ajánlották nekem ezt a könyvet. Nemsokára bele is kezdek, és elolvasom. Meg ajánlottak még egy könyvet is, amiben arról van szó, hogy hipnózis alatt kikérdezte az embereket az előző élet(eik)ről, majd ha eszembe jut, hogy melyik volt az a könyv, akkor leírom.

Amúgy én a lélekvándorlásban hiszek.

Van egy osztálytársam (Most 9. osztályos vagyok), akit szeptemberben úgy gondoltam, hogy már nagyon rég óta ismerjük egymást. [Ugyan nem vagyok jóba vele, és nem is szimpatikus nekem, de úgy érzem, hogy valahonnan ismerem... Lehet,hogy egy előző életemben rosszban voltam vele... Nem tudom, de én ezt gondolom.

Meg van egy barátom, akit április 24-én lesz, hogy 3 éve ismerem, és mégis nagyon kötődök hozzá, és olyan, mint ha már kisbaba korom óta ismerném... [Lehet,hogy előző életemben fontos volt számomra? Szerintem igen.. Lehet, hogy a barátom volt, vagy az apukám, vagy a testvérem, vagy valaki, akit nagyon-nagyon szerettem. [ÉS MOST IS NAGYON SZERETEM...[kár,hogy nem lehet velem..]]

Amúgy szvsz [szerény véleményem szerint] ha valaki meghal, akkor a léleknek van egy átmeneti időszaka, amikor testet keres, ilyenkor bárhol lehet a "szellem" vagyis a lélek. [Őket szoktuk néhányan érzékelni? [hideg fuvallat a semmiből egy meleg szobában? hmm.. meg egyéb dolgok]] Elgondolkodtató dolgok ezek... :) És a különös, hogy nagyon is érdekel...

[Nekem van egy visszatérő álmom, meg mindig egy visszatérő kép a szemeim előtt.... Egy ház [újszerű, de mégis kicsit régebbi... szürkés-fehér színű. Eléggé modern.[de csak kívülről látom mindig]] Mellette van egy ilyen farakás féleség, aminek a tetején van egy rongybaba. Vörös haja van, két copf-ban. Az arca, és a ruhája kissé égett. [Vagy lakás égett fel, vagy háború lehetett, de a lényeg, hogy meg van égve a baba.] Egy rét, szép zöld füves hely, a föld kicsit vizes.... Az égbolt szép kék, semmi viharfelhő. Kicsit nekem különös, de én úgy gondolok erre, mint ha egy nagyon régi [múltbéli életemből] emlék...]

Bocsi a kis regényért. :) L/15

puszi mindenkinek. :)