Mi van a halál után?

"feltételezték a babák azért nem tudnak beszélni mert még tudják hogy kik voltak előző életükben. "

Ma már nem hiszik ezt. Túl jó diagnosztikai eljárások léteznek már ehhez.

A halál után a felbomlás, szétoszlás következik.

Le leszek pontozva, de nem érdekel.

Tudod régen, az embereknek szükségük volt arra, hogy higgyenek. Mert hülyék voltak, nem voltak okos tudósaik, akik megmondták nekik, hogy paraszt, isten nincs, ha meghalsz, elrohadsz. De aztán lettek tudósok. Elhitették az emberrel, hogy a halál után nincs semmi. Nem volt rá bizonyítékuk, csak jól hangzott. Arra ösztönöztek, hogy élj a mának, ne törődj semmivel sem, csak az élet élvezetével. Ez ömlött mindenhonnan, a csapból is víz helyett.

Aztán az emberek ezt elhitték, elkezdtek a mának élni, tulajdonképpen cél nélkül. Elfelejtették azt is, hogy mi az élet értelme, hogy milyen az isten. Más istent adtak nekik, aki nem a folyamatos fejlődésre ösztönöz, hanem arra, hogy élvezz. Csak élvezz és élvezz, ne törödj mással, csak az élvezettel.

És hát most ez van. Ha valaki valami mást állít, mint a Tudósok, azt mindenki lenézi, adott esetben lepontozza. Ha valaki még hisz valamiben, azt kinevetik. Akarom mondani, aki másban hisz, azt nevetik ki. A új istenben lehet hinni.

Csak figyeld meg. Meg sem fogják érteni, amit írtam. Ennek lehet pár oka.

1. Nem vagyok szónok, csak egy 20 éves fiatal. Nem biztos, hogy a legjobb szavakat használom a gondolataim leírására.

2. Az új isten haszonélvezői.

3. Mert hülyék.

Ez a mai világ. Ahol a férfi nem lehet férfi, isten teremtményei pedig nem ismerik az istent. Sőt, már el sem hiszik. Nem tudnak emelkedni, csak jobbra balra fordulnak.

De a süllyedés az nagyon megy mindenkinek. Egyre mélyebbre.

Nem tudom, 22:19 melyik bolygón él, de ha tényleg olyan világban élnénk, amiről mesél...

A tudományt még ma is sokan lenézik. Ha a tudomány lenne az úr, nem lenne gyűlölködés, mert az emberek megértenék a dolgokat. A tudománynak nem az a lényege, hogy élvezz, hanem az, hogy gondolkozz. Hogy ne higgy el mindent, amit mondanak, mert ha hiszékeny vagy, átvernek.

Szerintem halál után nincs semmi.

"Milliárd és milliárd éven át halott voltam, mielőtt megszülettem volna, és a leghalványabb kellemetlenségem sem származott belőle." - Mark Twain

Én ezt hiszem.

Akkor tessék, még egy érdekes fikció (aztán ki tudja...):

Mondjuk kiderülne, hogy legalábbis kísértetként, szellemként lehetséges a halál "túlélése". Mondjuk a tudat valami szervezett energiamezőként megmarad, vagy valami. Nagyon keveseknek ez "magától" is összejön, egyeseknek meg esetleg sikerülhet szándékosan. Namármost, ha ez bizonyítást nyerne, bizonyára jóval többen próbálkoznának a dologgal szándékosan, és többeknek is sikerülne - mivel pedig tudatosabban készülnének rá, akár egészen aktívak is lehetnének. És ha netán valami technológiát is kifejlesztenek erre, hogy elősegítsék a "kísértetiesedést", nos... rövid időn belül valóban szellemjárta bolygó lenne ez, és igen "érdekes" világban élnénk.

Amúgy az "élvhajhászokról" író válaszolónak üzenem, hogy továbbra is értetlenül állok azelőtt, hogy a hozzád hasonlók miért mossák egybe mindig a nem vallásos életszemléletet az erkölcstelenséggel és becstelenséggel. Egy hétköznapi ember, ha mindenféle vallástól elszigetelten nő fel, viszont emberséges szülők nevelik és másoktól is ezt a példát látja, teljesen normális és emberséges lesz maga is, anélkül, hogy bármiféle istenben hinne. Márpedig az emberségesség alapjaira nagyon könnyen rájöhet bárki magától is, ha egy picit is belegondol a dolgokba: mondjuk többre viheti egy közösség, ha a tagjai segítik, nem pedig akadályozzák egymást. Ez egy elég egyszerű képlet. Ugyanígy, célszerűbb megbeszélni a dolgokat a másikkal és megegyezni, mint verekedni-pörlekedni, stb. ... Szóval ha egyszerűen csak gondolkodna mindenki, már előrébb lennénk.

Ehhez pedig tényleg nem kell hit, csak józanság. Akkor hát miért lenne a vallástalanság a gonoszság, élvhajhászás, erkölcstelenség szinonimája?

10:48-as: Fura, hogy ezt mondod, mert nekem speciel egyik sem okoz gondot. Ami a saját halálomat illeti, ugyebár több lehetőség is van:

a.) véget ér a létezésem. Azt hiszem, ezt a legegyszerűbb elképzelni; leáll az agyban a neurontevékenység, elhalnak a sejtek, stb., és végül megszűnik a tudat, ugyanúgy, ahogy pl. egy számítógép minden szoftverének is annyi, ha a merevlemez minden szektora tönkremegy.

b.) fentebb vázolt szellemi-kísérteti állapot. Erről nincs elegendő adatunk, ezért itt csak találgatni lehet. De ha lenne adat, ugyanúgy el lehetne képzelni.

c.) újjászületés. A köztes állapotról éppúgy nincs adat, mint a b.) verzióról, de a végeredmény meg elég könnyen elképzelhető.

d.) valamiféle túlvilág. Az adathiány itt is fennáll, de azt a részét így is el lehet képzelni, hogy éppúgy lehet örökkévaló, ahogy véges állapot is, és nyilván valamiféle energetikai jellegű létformát jelent, amelynek keretében jelentősen kibővülnek a lehetőségeink a mostanihoz képest, kicsit talán a b.) verzióhoz hasonlóan, csak valószínűleg annál kiteljesedettebben.

Szóval amiről van adat/infó, azt minden további nélkül el lehet képzelni, amiről meg nincs, arról lehet találgatni.

A végtelennel meg mi a gond? Végtelen - a szó magáért beszél: akármeddig is haladnál akármilyen gyorsan, akkor se érnél a végére soha, mert nincs. A világmindenség természeténél fogva nem lehet véges, mert ha az lenne, akkor mégis mi lenne azon túl? Lehetnek persze párhuzamos univerzumok, meg dimenziók, meg ami szem-szájnak ingere, de attól az egész kóceráj még ugyanúgy végtelen, és sehol nem tudsz egy olyan végső határt húzni, amin túl már csak egy nagy "HERE BE DRAGONS" felirat díszelegne...

Szóval tényleg nem értem, mit olyan nehéz elképzelni a végtelenen...?

11:57 Úgy vélem Te mind a halált, mind a végtelent tudományosan magyarázod. Ezzel nincs is probléma, a gond ott kezdődik, amikor megpróbálom azt elképzelni milyen lehet a halál után. A gyakorlatias válasz ugye, hogy semmilyen, mert NEM leszek. No és az milyen? Milyen a nemlét? Hogy fogom érzeni magam, amikor nem vagyok? Szóval "Mi van a halál után?"

A végtelent pont azért nem emészti meg az elme, amit Te is írtál. Az agy mindig próbál mindennek határokat szabni. A szobámon túl tudom mi van, nagyjából azt is mi van a Földön túl. A naprendszeren túli galaxist, és az ezen túli galaxisokat el tudom képzelni, mint ahogy a táguló világegyetemet is. Viszont a világegyetem a tudomány jelenlegi álláspontja szerint véges, nagyjából 13,7 milliárd fényév kiterjedésű. Ezen túl mi van? Vannak más világegyetemek, vagy az univerzumunk határán túl nincs semmi? Az milyen amikor amikor nincs semmi? Az lenne a végtelen? No, szóval mindössze ennyi amit az én buksim nem ér fel ésszel, remélem összeszedettebb voltam, mint korábban...