A relativitáselmélet szerint azért nem mehet semmi fénysebességgel, mert akkor végtelen lesz a tömege. Igaz?

Még egy dologról írnom kell, hogy tisztán láss.

A fizika fejlődése úgynevezett paradigma váltásokkal, ugrás-szerűen történik. Az elképzelések selejtje eleve kihullik, a használható összefüggések pedig az új és magasabb szintű rendszerben is igazak maradnak - szélsőértéken.

Például Einstein relativitás elmélete volt ilyen paradigmaváltás. Ez nem azt jelenti, hogy a newtoni fizikát innentől hamisnak tekintjuk. Newton törvényeit azóta is alkalmazzuk. Abban a speciális esetben, amikor a test sebessége a fénysebességhez képest elhanyagolható.

Tehát a relativisztikus fizika egyik speciális esete a newtoni fizika, ha a sebesség kicsi.

Tehát a fizika fejlődése úgy zajlik, hogy a meglévő, használható elmélet - az új, átfogóbb elmélet részévé válik.

Valóban igaz, hogy a relativitáselmélet nem tiltja a fénysebességnél gyorsabban mozgó részecskék létrejöttét.

De vákuumban ilyet még soha nem tapasztaltunk.

Ellenben a sokat emlegetett Cserenkov sugárzás éppen amiatt jön létre, mert a radioaktív bomlás során akkora energiájú elektronok képződnek melyek sebessége a reaktor hűtővizében nagyobb, mint a vízre vonatkoztatott fénysebesség. (A vákuumbeli fénysebesség c=300 ezer km/s, a vízben ez a törésmutatószor kisebb, v=c/n, ami kb. 225 ezer km/s.)

A Cserenkov sugárzás akkor keletkezik, ha egy töltött részecske egy közegben (pl. vízben) gyorsabban halad, mint a közegbeli fénysebesség.

A Cserenkov-sugárzást nem a mozgó részecske bocsátja ki, hanem a közeg, amiben az mozog. A töltött részecskék ugyanis polarizálják a közeg dipólusait, melyek befordítják a dipólmomentum irányát a részecske felé. Amikor a töltött részecske halad, a dipólusok irányítottsága is változik. Dipólus vektoraik a részecske felé mutatva követik annak mozgását, amíg a részecske a közegbeli fénysebességnél lassabban megy. Ha gyorsabban halad, akkor a dipólok nem tudják követni a töltést, lemaradnak róla. Ennek az oka az, hogy az elektromágneses kölcsönhatás nem tud végtelen sebességgel terjedni (a dipólok irányának beállítása az elektromágneses kölcsönhatás miatt van), mire odaér, addigra a töltött részecske már odébbáll. A közeg dipóljainak ezen összehangolt mozgása bocsátja ki az elektromágneses sugárzást, ami abból a törvényből fakad, hogy a gyorsuló töltés sugároz, leválnak róla az eredetileg általa keltett elektromos mező térerősség-vonalai, és a mágneses mező indukcióvonalai.

A rövid válaszom az, hogy ha hipotetikusan keletkezne vákuumban fénysebességnél gyorsabban száguldó részecske, akkor úgy gondolom, hogy nem kellene végtelen energia fénysebesség alá lassítani...

De ez csak egy hipotézis. Eddigi ismereteim alapján következtetek erre. Meg a Cserenkov effektus is ezt sugallja...

Nézd, a elektronhéj elektron átmenetei között is közt is sokat "tiltott átmenetnek" nevezünk, mégis átmennek ezen energiakülönbségen is az elektronok. Vagy pl. két fémes vezető már nem érintkezik egymással fémesen és az elektronok az alagút-effektussal mégis átmennek egyikről a másikra...