Az evolúciónak van iránya?

32-es vagyok.

Ki az a szemét aki lepontozza a nobeldijjat érő megállapításaimat ? Szerintem csak irigyek vagytok.

Ne foglalkozz vele.

Evolúciós selejtek.

Mielőtt kirostálódnának, még pontoznak egy jót.

#32: "Szerintem legálltalánosabban, nincs cél vagy irány, hanem csak a DNS a gének, kényszerű túléléséről van szó."

A cél és az irány, nem ugyanaz. A cél megvalósítása érdekében tartanod kell egy irányt, de irányt tartasz akkor is, ha csak egyszerűen sodortatod magad az árral.

Ott beszélhetünk irányultságról, ahol a dolog/történés felvett egy az időben jól mérhető folytonosságot, ahol a folyamat elején a dolognak/történésnek adott elnevezésen nem kell változtatnunk hosszabb idő eltelte után se (lényegtelen, hogy a folyamatot akarat tartja fenn, vagy az a dolgok természetéből fakad)... Te, szerintem, elvonatkoztatva inkább magát az irány fogalmát definiáltad, nem pedig az evolúció irányát. :)

A darwini evolúció egyszerűen egy algoritmus, és ha így nézzük, akkor az nem a túlélésről szól, mint ahogy egyik algoritmus se, és egyik láncreakció se, és egyik autokatalitikus ciklus se.

Evolúciós kísérletek 100-ai, 1000-ei szólnak arról, hogy a környezetet a benne evolváló egységek körül tudatosan megváltoztatják (nehezen élhetővé-, vagy alig élhetővé teszik azzal hogy új evolúciós drive-okat "teremtenek" a környezetbe - [link] és szó szerint elvárják, hogy találjon arra megoldást maga magától az evolúció. Manapság már akár így terveznek meg robotokat, vagy matematikai feladatokat oldanak meg ezzel az algoritmussal, stbstb... és nem véletlenszerűen lesz valamilyen megoldás, vagy nem, hanem biztosan tudható előre, hogy idővel lesz megoldás, és ha nagyon szűkre szabott a megoldási lehetőségek tárháza, akkor az evolválás szinte bitre pontosan mindig ugyanazt az eredményt fogja legyártani, függetlenül attól, hogy hányszor ismételjük meg a folyamatot az elejétől. Bármit is értesz irány alatt, annak fogalmát az evolválás ügyködése le fogja fedni.

Persze az evolválás nem tudatos folyamat, szóval igazi opportunista módon bármilyen alkalmi irányba belefog, de hogy irányt ne követne utána, az nem állítható. Ha állandóan irányt változtatna, az gyakorlatilag sosem eredményezne működő organizmust.

#24: "Én nagy tisztelőd vagyok, de ebből most alig valamivel értek egyet."

Én is sadamtisztelő klubtag vagyok, ráadásul még egyet is értek vele. :)

#24: "de csak pillanatnyi iránya."

Ha pillanatnyi, akkor össze-vissza fúj. Szerencsére a vitorláshajót felfedezőknek erről más volt a véleménye... Nagyon is úgy vélték, hogy van huzamosabb ideig tartó szélirány, sőt, számítottak is arra sokszor, hogy milyen időszakokban, mely helyeken milyen szélirányt várhatnak el...

Mellesleg, amikor az ősember felfedezte a kőbaltát, akkor ő is csak egy pillanatnyi célt és irányt követett. Nem az volt az álma ezzel, hogy majd egykor valamelyik utóda a NASA-nal fog dolgozni... :)

#24: "Ha gondolunk egyet, és a Mátrát odatalicskázzuk Paksra, akkor a Duna bizony elkanyarodik"

Igen. Ha gondolunk egyet, akkor eltorlaszoljuk a feltalált autó útját, és akkor az autónak el kell kanyarodni a számára épített útról, vagy feltaláljuk a tankot. Az evolúció is mindig ezt csinálja ilyenkor. Vagy elkanyarodik, vagy egy újat talál fel, vagy egyszerre a kettőt teszi...

#24: "mindig csak a múltra vonatkoztatva, sose a jövőre"

Nem igazán tudok olyan pusztán anyagi természetű folyamatról, amelyik előre kalkulálna a jövővel is, és mégis beszélnek mindenhol irányokról ott is (egy pl. a sok közül):

[link]

#24: "A pávák ügyében: a környezetet fogalmába nem szokás belevenni magát a fajt."

Nem egészen értem, hogy mire akarsz kilyukadni ezzel az evolúció iránya tekintetében, de az egyik legkeményebb, ha nem a legkeményebb evolúciós drive a fajon belüli versengés maga, és a faj környezetét alakító más fajok kölcsönhatásai is persze.

24: "És a pávakakas környezethez való alkalmazkodása lényegesen rosszabb a tojóénál, mert a tigris meg egyéb ragadozó könnyebben elkapja, hiszen a nagy farok miatt rosszabbul repül."

Lényegtelen, ha összességében az jön ki, hogy mégis így sikeresebb a faj, vagy így is kellően sikeres, vagy csak elfogadhatóan sikeres. Te egyébként a hátrányelvet fogalmaztad meg, de igazság szerint nem létezik olyan tulajdonság, ami így vagy úgy a sok előny mellett ne mutatna fel kontextustól függően hátrányt is. Az evolválás során valójában mindig terhelve van az előny és a hátrány mérlegében mind a két serpenyő, és meglepő módon még olykor-olykor akár huzamosabb ideig úgy is folyhat az evolválás, hogy csak nagyon picit billen jobban a mérleg a hátrány felé.

Nézd! Nem létezik olyan huzamosabb ideig fennmaradó folyamat, ahol az ne mutatna fel kivételeket is. sadam példája a folyóval jó és érthető szerintem. Persze nagy áradásnál a felgyorsuló folyóban tömegével keletkeznek majd örvények is, ahol az örvénylés egyes szakaszaiban éppen ellentétesen fog haladni a víz a sodrással szemben, vagy a magas partfalakról visszaözönlő víz is ezt teszi majd (az evolválás persze korántsem mindig a darwini evolúció szabályai szerint zajlik, de az átlag idővel mindenképpen abban csúcsosodik majd ki), de ettől még a folyó igenis tart egy irányt, és az is kiszámolható előre nagy átlagban, hogy mi lesz az az irány.