Azt, hogy értik az okosok, hogy a homoszeuxlitás az vele születet és pont? Van ennek valami evolúciós és genetikai alapja?

@Kérdező(#12): " a hozzászólásból is látszik hogy a melegek titkon izgulnak a puncira"

Hááát... mint ahogy esetleg te meg titokban a fü...-re... khm... :)

Szeretjük magunkkal elhitetni, és a társadalom is ezt neveli belénk, hogy a szexuális preferenciánk zárt egység, de alighanem egyszerűen nem vagyunk genetikailag ez ügyben determináltak, sem hetero, sem homo irányban, és valójában környezettől függően minden irányba nyitottak vagyunk, és ha nem kapnánk szigorú társadalmi útmutatót, akkor ez jobban kidomborodna (gyakorlatilag minden állati fajnál felüti a fejét a homoszexuális viselkedési forma, és nem is kicsit - pl. a zsiráfok esetében nagy mértékben, aminek számos haszna lehet - gyakorlás, hierarchiában való előrelépés stb... - rovaroknál lehet előnye, pl. a más hím örökítőanyagával szennyezett hím rovar saját örökítőanyaga a nősténnyel párosodva lemarad, mert a szennyező örökítőanyag előbb érvényesül, vagy a Laysan albatroszok esetében a kevés hím ellenére sokkal több tojás marad fenn, mivel a homoszexuális tojópárok többet tudnak kikelteni... stbstb). Igazándiból csak az irányítatlan szexuális vágy dolgozik bennünk, amit csak többnyire pendít meg érzelmileg jobban a másik nem mássága, de ez nem törvényszerű. Mivel statisztikailag a szaporodás az előzőek miatt mindig megfelelő léptékben működött, így az evolúciónak sosem volt szüksége szigorúan rögzítenie a szexuális irányultságot egyik fajban-, és egyik egyedben se.

[link]

Itt ugye írják, hogy a nők esetében a börtönben a fogvatartottak legalább 50%-a homoszexuális kapcsolatot ápolt. A nők esetében az erőszak nem annyira jellemző, vagyis meghatározóbb a konszenzusos homoszexuális légyott és a konszenzusos szituációs homoszexualitás, vagyis akik azelőtt soha... Igazi családokat alakítottak ki, ahol volt férfiimitátor, nő... stb. Természetesen van a férfiak esetében is konszenzusos szituációs homoszexualitás olyanokkal, akik azelőtt soha....

[link]

Idézve: "A szituációs homoszexualitás, olyan körülmények között alakul ki, amikor a heteroszexuális érintkezés elérhetetlen, így rendszeresen sor kerül homoszexuális tevékenységekre, bár azok nem válnak az egyén preferenciájává. Ilyen helyszínek tipikusan a karcerszervezetek, a börtönök vagy a fiúiskolák."

Valójában nem létezik egy olyan emberi tulajdonság se, amire egyedenként is ne lenne bennünk hajlam. Valszeg nagy hiba azt képzelni, hogy egy élőlény, mint valami gépezet, valami irányba lenne programozva vonalasan. Éppenséggel mindenkiben megtalálhatnánk valami sokgénes komplex rendszert a gyilkos hajlamra is, vagy akár a spenótfőzelék szeretetére is (de akár a homofóbiára is!), ennek ellenére az ilyen génekkel rendelkezők elsöprő többsége nem lesz gyilkos, és többség utálni fogja a spenótfőzeléket is. De arra is van példa, hogy tréninggel mégis meg lehet szeretni azt a főzeléket, sőt, olyannyira, hogy arról már leszoktatni se lehetne a delikvenst.

#14: "1. akkor már kihalt volna a homoszexualitás, hiszen természetes úton nem lehet gyerekük"

A homoszexualitás "kiirthatatlan", és bármi is történik, mindig velünk lesz, mint bármilyen más nem "normális" szexuális viselkedési forma is. Ha valami csoda folytán, hirtelen minden emberben a feltételezett (eddig sosem detektált) homoszexuális gén eltűnne, az a következő generációkban újra és újra megjelenne, mivel az evolúció a variációra építve működik, ami azt jelenti, hogy az emberiség többmilliárdos genomvariációjában mindenképpen meg fog jelenni újra minden eltűnt szexuális viselkedési forma minden létező variációja is, vagyis öröklődés nélkül is!

Továbbá lehet gyerekük. Bármennyire is nem vonzódnak a másik nemhez, ha szükséges, biztos, hogy az elsőprő többség rá tudná venni magát gyerekcsinálásra (pl. szükséges a férfinak továbbvinnie a nevét - ez fontos volt mindig is az emberi történelemben, amely igény igazándiból csak mostanság mutat némi csökkenő tendenciát, bár nem globális léptékben... és még sok más lehetséges ok...). Ne tévedjünk el! A totál kemény heterósok soka is idővel át tudna változni homoszexuálissá, ha a körülmények erre kényszerítenék. Pl. egy lakatlan szigeten sok férfi együtt sokáig... Ráadásul pl. az ókori Spárta korában a katonai oktatás már gyerekkorban elkezdődött, ahol teljesen megszokott volt az oktató és a gyerek "szerelmeskedése". Előnyt láttak abban, ha a katonák érzelmileg is kötődtek egymáshoz. Csak korszak és felfogás kérdése, hogy mikor tűnik hasznosnak a homoszexualitás, akár a pederasztasággal turbózva.

Az egyed hogy lenne kihalásra ítélve azért, mert nem tud szaporodni? :DD Összemosod a fajfenntartást az önfenntartással. Nyilván, fajfenntartani nem tud, de mint egyed életképes.

Egyébként többen jól leírták a genetikai oldalát, bár a genetika alapvetően gyerekcipőben jár még ahhoz, hogy rá lehessen bökni, hogy milyen gén felelős ezért. De attól, hogy valami veleszületett még nem jelenti, hogy örökletes. A megtermékenyített petesejttől eljutni a születésig hosszú idő, addig rengeteg minden félremehet az épp kialakuló szervezetben, ez teszi lehetővé, hogy születési rendellenességek legyenek például. Az anyaméhben a gyerek nincs elszigetelve, hat rá minden inger, ami az anyát éri (hogy mennyire, arról megoszlanak a vélemények, de vannak érdekes kísérletek), nem is beszélve az anya testében végbemenő folyamatokról, mint a hormonális változások.

Mivel az állatvilágban is rendszeresen előforduló "hiba" a homoszexualitás, így valószínűleg aránylag könnyen kialakul, a faj szempontjából pedig nem jár akkora visszaeséssel, hiszen messze a szaporodni képes heteroszexuálisak vannak többségben.

Egyébként miért kell meglepődni azon, hogy több homoszexuális kipróbálta a hetero párkapcsolatot/szexet? A hetero a társadalmi norma, már gyerekkorunktól kapjuk a nyomást, hogy az ellenkező nemmel máshogy kell foglalkoznunk és máshogy kell rájuk nézzünk. Rengetegen akkor lesznek igazán biztosak benne, hogy kihez vonzódnak, mikor belemennek egy ilyen helyzetbe, és szembesülnek vele, hogy az mennyire nem működik(vagy épp mennyire működik). Ez egyébként a heterokra ugyanúgy igaz, ugyanis nincs válaszvonal a szexualitások között, hanem ez egy skála, és az emberek nagy része nem 100%-ig hetero, csak nem mindenkiben van annyi kurázsi, hogy ezt tudományos szempontból felmérje. A szexualitás mélyen belénk kódolt dolog, nem döntés, ezért itt nem lehet ráhúzni azt sem, hogy mi emberek vagyunk, ezért többek vagyunk egy állatnál... Mert ilyen szempontból nagyon is állatok vagyunk. És az állat, ha dúlnak benne a hormonok, akkor a szék lábát is. És az alapvetően homoszexuális jeleket nem mutató kutya is rámászik a másik kanra, ha nagyon rajta van a késztetés.