A teremtéshez mint lehetőséghez hogyan áll a tudomány?

@32:

"Nem arról szól a szingularitás, hogy soha nem fogjuk tudni megfigyelni mai tudásunk szerint?"

Mondjuk annyira nem érzem hasznosnak írni, ha láthatóan nem olvasod, amit írok. De akkor beidézem újra:

"A szingularitás általában egy varázsszó szokott lenni az emberek fejében, és valami fizikailag létező izének képzelik, ami a fekete lyukak közepén csücsül, meg ami az ősrobbanáskor volt. A szingularitás szó viszont fizikai kontextusban csak annyit jelent, hogy valamely fizikai modellünk matematikai kifejezései fizikailag - vagy akár matematikailag is - értelmetlen eredményeket adnak egy ponton. A szingularitások megjelenése egy fizikai modell teljesítőképességének a végét jelzik, semmi mást - nem fizikailag létező akármik, hanem puszta matematikai jelenségek, amik azért lépnek fel, mert olyan modellel dolgozunk, amivel nem lehetne."

Folyt: magyarán nincs mit megfigyelni. Olvasd el a hosszú hozzászólásomat az előző oldalról, amit átugrottál, lehet sok mindent meg fog világítani. Ha képesek leszünk megalkotni a kvantumgravitációs elméletet, akkor eltűnnek a kérdőjelek a fekete lyukak belsejének fizikájából is. Bár amúgy jelen fizikánkkal is bőven belátunk az eseményhorizont mögé, akkor is, ha teleszkóppal nem tudunk.

Az ősrobbanás pedig speciel elég sok nyomot hagyott maga után - úgy az egész univerzumot. Van miből dolgozni. Ezen kívül az ősrobbanáskori állapotokhoz egyre közelebb és közelebb tudunk kerülni a gyorsítóenergiák növelésével - még hatalmas út áll előttünk, és ez igencsak nagyon a jövő, mert nem keveset kell a gyorsítóenergiákon növelni. Ami pedig az akkori "szingularitás" megértését illeti, lsd fent.

Apró plusz megjegyzés: azzal, hogy te mit tartasz abszurdnak, vagy sem, vajmi keveset törődik a természet. Ez a te saját kis szubjektív érzésed és az biztos, hogy nem a megismeréshez vezető helyes út része ennek megfelelően alakítani a valóságról alkotott képed.